Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

13.

- Mit képzelsz te magadról? Tudod egyáltalán, hogy mit műveltél?- ordibált valaki az ajtó irányából.
- Én...én...nem akartam bánatni senkit.- hallatszott a halk válasz.
- Még szép, hogy nem. Most már az egész világ tudja, hogy megcsókoltad a lányomat.
Erre a mondatra kinyílt a szemem. Ez apa és Noah. Te jó ég! Kipattantam az ágyból, és már rohantam is a hangok felé. Mikor odaértem megpillantottam apát aki, villámokat szórt a szemével, és Noaht aki olyan szinten megijedt, hogy szerintem legszívesebben bebújna az asztal alá.
- Apa, mi folyik itt?- kérdeztem kicsit idegesen.
- Hogy mi folyik itt? Barbi ne nézz hülyének!! Tudom, hogy ez a görény megcsókolt, ráadásul a lesifotósok előtt, így mostmár mindenki tud róla.- ordibálta kedves apukám.
- Apa, nyugodj meg. Ne kiabálj mert azzal nem mész semmire!- próbáltam nyugtatni, de nem nagyon ment.
- Én nyugodjak meg??? Barbi, ez a fiú megcsókolt téged!! Az én egyetlen pici lányomat.- nézett rám apa.
Fogalmam sincs mi ütött apámba, de odamentem és megöleltem, amitől megnyugodott. Esküszöm rosszabb, mint egy kamasz.
- Adok még néhány percet hogy dumáljatok, de siess Barbi mert anyád el akar menni az Ikeába.- némán biccentettem- Téged pedig szemmel tartalak!- mondta Noahnak, aki egy nagyot nyelt.
Miután apa kiment mindketten megkönnyebbülve fújtuk ki a levegőt.
- Ne haragudj apám miadt. Elég hamar felkapja a vizet.- mondtam kínosan a fiúnak.
- Semmi baj. Annyira nem volt vészes.
- Pedig nekem úgy tűnt eléggé megijedtél.- néztem rá furán.
- Jajj Barbi...- legyintett- színész vagyok. Vagy már el is felejtetted?- csak egy szemforgatást kapott válaszul.
- Van egy fontos dolog amiről szeretnék veled beszélni.- néztem rá komolyan- Ha már úgy akarta a sors, hogy a tegnapi megtörténjen, aminek természetesen nagyon örülök, szeretném tudni, hogy még mennyi időnk van együtt.
- Nem is mondtam meg hogy mikor megyek vissza?- csapott a homlokára- Hogy én milyen hülye vagyok. Ezen a napon kívül még két napunk van. De ha szeretnéd maradhatok még egy kicsit. Úgysincs semmi dolgom.
- Nem, nem, nem. Neked is van családod akik várnak rád. Nem szeretném ha csak miadtam nem mennél haza.- mondtam neki komolyan, majd kaptam tőle egy puszit a homlokomra. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán elköszöntem tőle, átöltöztem és mentem anyáékkal az Ikeába.

                                 ***

Az elkövetkező két napot Noahval töltöttem: filmet néztünk, cuki fotókat csináltunk, tanítottam neki pár magyar szót. Nagyon jó volt, csak úgy röpült az idő. Az indulás előtti nap segítettem neki összepakolni a cuccaikat.
- Figyelj...ez lehet hogy hülyén fog hangzani, de mi lenne akkor, ha nyitott kapcsolatba lennénk?- nézett rám Noah, mire én elgondolkoztam. Logikus. Ő Amerikában él, én meg Magyarországon, ami piszok messze van tőle.
- Rendben.- mondtam határozottan, amin a fiú elmosolyodott.

Bármennyire is nem akartam, elérkezett a másnap reggel. Anyáék megengedték, hogy elkísérjem Noaht és Chloet a reptérre és megvárjam amíg felszáll a gépük. A könnyeimmel küszködve szálltam ki a reptéren. A szememmel megkerestem Noaht és amint megtaláltam odarohantam hozzá.
- Noah.
- Barbi, hát te?- kérdezte, mivel nem mondtam neki, hogy eljövök.
- Anyáék megengedték, hogy eljöjjek. Nem akarom, hogy elmenj! Annyira hiányozni fogsz!- öleltem meg és a könnyeim szabad utat törtek maguknak. Keserves sírásba kezdtem. Amikor kibontakoztunk az ölelésből, Noah a szemebe nézett, amiben könnyeket véltem felfedezni.
-Te is nagyon fogsz hiányozni. És csak hogy tudd. Attól függetlenül, hogy nyitott kapcsolatban leszünk, nem fogok összejönni senkivel, mert még egy ilyen szép és kedves lány nincs a világon sehol.- mondta, én pedig halványan elmosolyodtam.
- Én sem fogok összejönni senkivel, mert nekem te vagy az életem értelme.- mondtam, majd magához húzott és utoljára megcsókolt. Aztán megszólalt a hangosbemondó. Mennie kellett. Még egyszer magamhoz öleltem, és elengedtem. Hosszasan integettem nekik, még akkor is amikor a gép már szinte teljesen eltűnt. Megfordultam, visszamentem a kocsihoz, beszálltam és csak annyit mondtam:
- Elment.
Anyáék ebből mindent megértettek, és nem nagyon kérdezősködtek. A szállodában összepakoltunk és indultunk haza. Az úton Sárával beszéltem meg ezt az egészet. Annyira rossz volt. Olyan volt, mindha egy darabot elvettek volna belőlem. Mikor hazaértünk lefeküdtem az ágyamra és addig sírtam amíg el nem aludtam.