Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

4.

Reggel ( pontosabban délelőtt) 10-kor hatalmas lármára ébredtem. Felkeltem, hogy megkérdezzem anyáéktól, mi ez a nagy ricsaj, de nem voltak ott. Arra gondoltam, biztos elmentek reggelizni. Kinéztem az ajtón, azt remélve, hogy megtalálom a hangzavar forrását, de amint megláttam, még levegőt is elfelejtettem venni. Noah sétált végig a folyosón, őt pedig egy csomó fotós és riporter követte. Gondoltam rá, hogy gyorsan beszaladok eligazítom a hajam, meg megmosom az arcomat, de a földbe gyökereztek a lábaim. Egyszerűen nem tudtam megmozdulni a meglepődöttsétől. Megszeppenve és tátott szájjal álltam az ajtóban. Magamban azt kívántam, hogy ne nézzen ide, mert nagyon idiótán nézhetek ki, de ez elkerülhetetlen volt, mivel ahogy láttam éppen arra tart, amerre a mi szobánk is van. Nem tudom miért, de valamiért olyan érzésem volt, hogy a velünk szembe lévő szoba lesz a övé. És igazam is lett. Mielőtt bement volna a szobájába, rámnézett, és elmosolyodott. Olyan vörös lettem, mint egy paradicsom, és azt hittem mindjárt elájulok. Fogalmam sincs, hogy még mennyi ideig állhattam az ajtóban. Amikor végre magamhoz tértem a döbbenetből, bementem, becsuktam az ajtót, felöltöztem, megfésülködtem, és felkentem egy kevés sminket. Pont nyitottam volna ki az ajtót, amikor valaki kopogott. Kinyitottam, de aztán hirtelen be is csuktam. Noah állt ott. Igazából fogalmam sincs miért csaptam rá az ajtót.
-Jajj Barbi, most mindent elcsesztél, és azt hiszi, hogy egy bunkó paraszt vagy!- szidtam magam, amikor újból kopogtak. Megint kinyitottam az ajtót, de most nem csuktam be. Még mindig Noah állt ott.
- Szia- köszönt.
- Szia. Ne haragudj, hogy az előbb rád csuktam az ajtót, csak eléggé meglepődtem és hát...- tűrtem a fülem mögé a hajamat kínomban.
- Semmi baj. Érthető, hogy meglepődtél, hiszen nem minden nap kopogtat Noah Schnapp az ajtódon.- mondta, mire felnevettem.
- Na, szóval azért jöttem hogy megkérdezzem, nincs-e kedved majd elmenni valamerre, hogy egy kicsit megismerkedjünk? Ha már úgy hozta a sors, hogy szomszédok lettünk.
- Persze van kedvem. Jaj, olyan hülye vagyok, hiszen még be sem mutatkoztam. Barbi vagyok!- nyújtottam felé a jobb kezemet.
- Én pedig Noah! Örülök, hogy találkoztunk!- mondta játékosan, mire én újból elkezdtem nevetni.
- Na, szóval. Neked mikor lenne jó? Nekem 4- től van egy közönségtalim, utána jó lesz?- tette fel a kérdést.
- Tökéletes!- mondtam. A tekintete hirtelen megállt a pólómon. Először nem értettem mit néz rajta, aztán rájöttem, hogy az ST-s póló van rajtam.
- Ja, igen. Én is megyek a közönségtalira a barátnőmmel.- nevettem fel.
- Ezt miért nem mondtad előbb? Akkor tudnánk együtt is menni, sőt. Ha akarod és a barátnőd is beleegyezik, akár érte is elmegyünk.- ajánlotta. Erre még álmaimban sem gondoltam volna. Stranger things közönségtalálkozóra menni Noah Schnappel??? Úristen!!! Nem tudtam mit mondjak neki. Érdeklődve fürkészte az arcomat, aztán egyszer csak felröhögött.
- Olyan aranyos vagy amikor gondolkozol! Na jó, tudod mit? Adok még egy kis gondolkozási időt. Majd ha dűlőre jutottál, szóljál. Tudod hol találsz!- kacsintott, majd bement a szomszéd szobába. Sokkos állapotban álltam az ajtóban. Noah a velünk szemben lévő szobában lakik!!! Elhívott valahova ismerkedni!!! Aztán felajánlotta, hogy mehetnénk együtt a talira!!! Ez olyan álomszerű! Erősen megcsíptem magam, de miután nem ébredtem fel, rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság. Miután ezt tisztáztam magamban, úgy döntöttem lemegyek reggelizni, megkeresem a szüleimet, és megbeszélem velük a dolgokat.