Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

10.

Ami kint fogadott , az valami kész őrület volt. Mindenhonnan sikítoztak a rajongók, riporterek akartak interjúkat a fotósok pedig egyfolytában vakuval fotóztak. Azt hittem megvakulok. Már fájt a fejem a nagy hangzavarban, és egy kicsit elkezdtem szédülni. Noah odajött hozzám, belémkarolt és egy kocsi felé húzott. Beszálltunk és rám nézett:
- Barbi, minden oké? Nem muszáj ám elmennünk.
- Jól vagyok, csak egy kicsit megfájdult a fejem ebben a nagy hangzavarban.- mondam kicsit kábán. Noah biccentett, majd elindultunk. Szerencsére senki sem sejtette, hogy a Starbucksba megyünk, úgyhogy ott nem sok rajongó volt, csak épp aki arra járt. Bementünk, leültünk egy asztalhoz és vártunk.
- Sziasztok! Mit hozhatok?- kérdezte kedvesen egy nő. Noah segítségkérően rámnézett, mivel a nő magyarul beszélt. Bólintottam és leadtam a rendelést:
- Kettő tejes kávét kérünk szépen. Köszönjük!
A nő felírta egy noteszbe és elment.
- Milyen szép a magyar nyelv!- töri meg hirtelen a csendet Noah.
- Tényleg?- mosolyodtam el.
- Aha. Meg fogok tanulni magyarul.- mondta magabiztosan, mire felnevettem. Közben megérkeztek a kávéjaink.
- És...amúgy...van barátod?- kérdezte félősen Noah, én meg tökre lesokkoltam, mert erre a kérdésre egyáltalán nem számítottam.
- Öhm...nem, nincs. Miért? Neked van barátnőd?- kérdeztem vissza, amin szemmel láthatóan meglepődött.
- Hát...csak kérdeztem. Amúgy most éppen nincs.
Megittuk a kávénkat, veszekedtünk egy keveset azon, hogy ki fizessen, de végül hagytam magam és Noah fizetett. Kint már várt ránk ugyanaz a kocsi, ami elhozott. Viszont a fanok valahogy rájöttek, hogy hol vagyunk, és ellepték az egész környéket. Amint megláttak minket elkezdtek sikítozni. Noah odament hozzájuk, adott pár autógrammot, csinált pár képet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy lány közelít felém.
- Azt hiszed, hogy csak úgy összejöhetsz Noahval, mi?? Na most legyen nagy a pofád! Ő sokkal jobbat érdemel nálad!- ordította, majd fogta a poharat a kezében, és a tartalmát rám öntötte, majd sarkon fordult és elment. Csomó rajongó hangos nevetésben tört ki. Egy szó nem jött ki a torkomon. Csak álltam ott, vizes ruhában, és nem akartam gyengének tűnni, de elsírtam magam. Noah pont nem látta mikor leöntöttek, de amint meghallotta, hogy kiabálnak felém, és mindenféle dolgokkal dobálnak, odajött hozzám, átkarolt, és beültetett az autóba. Mielőtt ő is beszállt volna, visszafodult a fanokhoz, és mondott nekik valamit, amit nem értettem a nagy hangzavar miatt. Miután elmondta a mondanivalóját, beült mellém a kocsiba. A vállára hajtottam a fejem, és zokogtam, ő pedig megpróbált lenyugtatni, de nem nagyon sikerült. Visszaértünk a szállodához, ahol még mindig egy csomó ember volt.
- Nem lesz semmi baj, vigyázok rád!- mondta Noah. Némán bólintottam, és kiszálltunk az autóból. Újabb sikítások és vaku villanások. Átkaroltuk egymást Noahval, és én közben úgy fordultam, hogy ne nagyon lehessen látni. Már ment voltunk mikor Noah megállt előttem:
- Ne haragudj, ez mind az én hibám! Nem kellett volna téged elrángatnom oda. Gondolhattam volna, hogy ez lesz!- dühöngött, én óvatosan rámosolyogtam és megfogtam a kezét:
- Nem a te hibád! Nem tehetsz róla, hogy egyes rajongók már nem is rajongók, hanem egyenesen megszállottak és ilyen dolgokra képesek, csak azért, hogy felfigyelj rájuk!- barátságosan megszorítottam a kezét, mire elmosolyodott. Elindultunk a szobáink felé. Felértünk, az ajtó előtt elbúcsúztunk egymástól egy öleléssen. Anyáék mosolyogva vártak, de mikor meglátták a vizes ruhámat, azonnal eltűnt a mosoly az arcukról:
- Úristen, Barbi mi történt??- kérdezte aggódva apa- Az a fiú csinálta ez??
- Nem dehogyis.- mondtam. Leültem az ágy szélére és mindent elmondtam tőviről- hegyire. Miután befejeztem a sztorit, apa és anya egy enyhe dührohamot kapott, de sikerült őker lenyugtatnom. Vacsora előtt lefürödtem, mert nem akartam vizes ruhában enni. Visszaértünk, fogatmostam és elmendtem aludni. Mielőtt elaludtam volna eszembe jutott egy mondat amit Noah mondott mikor megkérdeztem van-e barátnője: ,, Most éppen nincs."
- Szóval ezek szerint szeretne- gondolkodtam, aztán hirtelen eszembe jutott, amit Millie mondott. Gyorsan elhessegettem ezt a lehetőséget, és elaludtam.