Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

22.

Másnap reggel a kávéfőző hangjára ébredtem. Felkeltem és a szememet dörzsölgetve kislattyogtam a konyhába.
- Jó reggelt!- köszöntem Noahnak aki a kávéfőző előtt állt két bögrével a kezében.
- Jó reggelt!- nézett rám- Jól aludtál?
- Soha jobban.- mosolyogtam.
- Csináltam reggelit. Rántotta pirítóssal. Ugye jó lesz?
- Természetesen. Ez az egyik kedvencem.
- Valahogy éreztem.- kacsintott, majd mindketten hangos nevetésben törtünk ki.
Miután megettük a reggelit, ami mellesleg nagyon finom volt, összekészültünk, mivel hát nekem haza kell mennem, Noah meg egy úriember, aki hazakísér. Szóval körülbelül tíz órakor elindultunk a szállodától, és negyed tizenegyre már otthon is voltunk. Elbúcsúztam Noahtól, és bementem a lakásba. Igazából én azt vártam, hogy anya leszid hogy miért nem jöttem haza, de nem. Egy rossz szót nem szólt. Meglepetten mentem be a szobámba.

                               ***

December 31-e van és reggel. Kómásan keltem ki az ágyamból. Aztán eszembe jutott, hogy pár óra és itt az újév. Ettől egyből felébredtem. Nálunk a városban az a hagyomány, hogy szilveszter este mindenki lemegy a térre, és együtt várjuk az éjfélt. Persze a tűzijáték se maradhat el. Természetesen ez idén is így volt. Ahogy kinéztem az ablakon, láttam ahogy az utolsó simításokat végzik a díszleteken. Minden évben nagyon szépen megcsinálják és ez most sem volt másképp. Csodálatos fényfűzérek, kicsi lámpások, bódék és egy hatalmas kivetítő. Önkéntelenül elmosolyodtam. Ez lesz az első közös szilveszterünk Noahval, és már nagyon vártam. De addig vissza van még pár óra. Fogalmam sincs mit fogok csinálni estig, de majd még kitalálom.

Végre eljött az este. Hat órakor Noah átjött hozzánk vacsorára, és hétkor ő is jött velünk a térre.
- Wow, ez eszméletlenül szép!- ámult Noah.
- Szerintem is csodálatos. Nézd! Azoknál a bódéknál egy csomó jó dolgot lehet venni. Gyere!- intettem neki.
Szerintem mondanom sem kell, hogy a legtöbb tini lány felismerte Noaht és legnagyobb meglepetésemre engem is, jöttek képet meg autógrammot kérni. Nem hazudok ha azt mondom, tíz óráig egyfolytába képeket csináltunk. Megkönnyebbülten lélegeztünk fel, mikor az utolsó rajongó is elment. Nézelődtünk még egy kicsit, aztán elmentünk a szökőkúthoz.
- Mi csak kívánságkútnak hívjuk. Amúgy itt áll legalább már kétszáz éve, csak ugye felújították.- magyaráztam a fiúnak.
- Nagyon szép. Mindig is imádtam a szökőkutakat, szobrokat meg az ilyeneket.- nézett rám a csodaszép zöld szemeivel, amikben egyből el is vesztem. Fogalmam sincs meddig ülhettünk így, egymás mellett, elveszve a másik szemeiben. Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy ismeretlen srác fut felénk- Gyertek! Tíz perc és elkezdődik a visszaszámlálás.- kiabálta oda nekünk.
Felálltunk és kézenfogva elindultunk a tömeg felé. Megkerestük anyáékat és odamentünk hozzájuk. Megálltunk, és átkaroltuk egymást. Pár perc múlva elkezdődött a visszaszámlálás. 10...9...8...7...6...5...4...3...2...1... A tömeg egy emberként üvöltött fel. Noah megfogta a kezem, maga elé fordított és gyengéden megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, és szenvedélyesen visszacsókoltam. Teljes mértékben kizártam a külvilágot, és a körülöttünk lévő sok embert. Csak Noahra figyeltem. Mikor elváltunk rám mosolygott és csak annyit mondott:
- Boldog újévet, Barbi!
- Boldog újévet, Noah!- mosolyogtam vissza a barátomra.