Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

20.

November 3-át írunk, tehát egy hónap telt el Noah szülinapja óta, és végre őszi szünet van. A legtöbb időt természetesen a lányokkal töltöm, de azért néha otthon is vagyok. Na jó, igazából többnyire csak este, de hát ez van. Noah mostanában valamiért leráz, vagy én nem tudom, de nem nagyon akar velem beszélgetni. Megunt vagy mivan? Eszembe jutott, lehet, hogy megint szerepet kapott valamiben, aztán ott van, de akkor úgyis mondta volna. Remélem nem sértődött meg!
Hónap végén, azaz november 26-án leszek tizenöt éves!! Úristen, annyira várom már! Olyan buli lesz ott, hogy csak na. Meghívom Sárát és Noémit, akiknek ha megengedik, utána ott is alszanak nálunk.

                              ***

Nagyon nagyon gyorsan repül az idő! Holnap lesz a szülinapom! Sáráéknak megengedték, úgyhogy itt alszanak. Arra gondoltam, majd karaokezhatnánk, társasozhatnánk, aztán másnap elmehetnénk a Mekibe, utána pedig shoppingolni meg még egy csomó ilyen csajos dolgot. Noaht egyáltalán nem tudom elérni, nem ír vissza, nem veszi fel a telefont. Remélem nincsen semmi baj!

                              ***

Elérkezett a nagy nap. Kipattantam az ágyamból, és szaladtam a konyha felé.
- El sem hiszem! Tizenöt éves lettem!- ordítottam, hogy szinte az egész ház zengett.
- Boldog születésnapot!- mondta egyszerre anya, apa és a bátyám.- Az ajándékodat majd akkor kapod meg, amikor a vendégek is megérkeztek.- jelentette ki anya.
- Rendben. Ugye torta is lesz?- kérdeztem izgatottan.
- Még szép!- nevetett apa.
Elmentem a fürdőbe, megmosakodtam, kifésültem a hajam, bekrémeztem az arcomat, és utána felöltöztem. Körülbelül húsz percen keresztül álltam a szekrényem előtt, mire végre sikerült döntenem. Egy egyberészes napraforgós szoknyára esett a választásom. Tudni kell rólam, hogy nem nagyon hordok szoknyát, de ez most egy kivételes alkalom. Gyorsan megettem egy szendvicset és ittam egy csésze teát, és utána elkezdtem rendet rakni a szobámban, a nappaliban és az előszobában. Aztán apa és a tesóm hoztak egy asztalt a nappaliba, hogy ott is tudjunk enni. Végül egy kicsit dekoráltunk is. Nem nagyon csak felraktunk pár fényfűzért és egy egyest és egy ötöst ábrázoló lufit. A végeredmény csodálatosan nézett ki.
A vendégek ebéd után érkeztek. Először a nagyszüleim, de ők csak egy órát maradtak, mert valami dolguk volt, és utána jöttek kedves barátnőim. Mamáéktól szokás szerint pénzt kaptam, ami tök jó, mert arra költöm amire akarom. Sárától egy nagyon szép noteszt és egy illatos gyertyát, Noémitől pedig egy irtó cuki felhő alakú díszpárnát kaptam. Mondanom sem kell, hogy Stranger thingses tortám volt, ami eszméletlenül jól nézett ki és rohadt finom volt. Nagyon boldog voltam. Egyszer csak valaki kopog.
- Nyitom- szaladtam.
Kinyitottam, és örömömben felsikoltottam. Noah állt az ajtóba, kezében egy dobozzal és egy csokor virággal.
- Boldog szülinapot Barbi!- mosolygott rám. Szorosan megöleltem, és egy csomó puszit adtam az arcára. Mikor kibontakoztunk az ölelésből, magához húzott és megcsókolt. A hasamban életrekeltek a pillangók. Miután elengedtük egymást a szemébe néztem.
- Hiányoztál.- néztem rá a boci szemeimmel.
- Te is nekem. Ez pedig a tiéd. Tőlem és Millietől. Csak egy kis apróság.- kacsintott, mire felnevettem.
- Jaj, de hülye vagyok, gyere be!- csaptam a homlokomra, ugyanis még mindig az ajtóba álltunk.
Noah bement a nappaliba, köszönt mindenkinek, én meg a virágnak kerestem vázát. Amikor megtaláltam, én is bementem és a kezembe vettem a dobozt, amit Noahtól kaptam.
- Nyisd ki!- lökött oldalba a fiú.
Feltéptem a csomagolást ( mivel még az is volt rajta) és kinyitottam a dobozt.
- Mondd, hogy csak álmodom!- pattantam fel. Noah mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Úristen, nagyon szépen köszönöm!!- ugrottam megint a nyakába. Az összes ajándéknak nagyon örültem, de ennek különösen. A dobozba amit kaptam volt egy Florences arcmaszk és egy szemhéjpaletta, gondolom ez Millie ajándéka, és Noah saját márkás melegítő szettje. Mindig is szerettem volna ilyet, de vagy elfogyott, vagy nem volt a méretemben.
A nap végére Noah egész jól összebarátkozott mindenkivel. A jelenlévők közül egyedül Noémit nem ismerte még, a többiekkel találkozott már, de még nem nagyon ismerte őket. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Noah a cipőjét húzza.
- Hát te?- néztem rá kérdőn.
- Én? Elmegyek és keresek valami szállodát.
- Minek? Hiszen itt is aludhatsz nálunk.
- Figyelj, itt vannak a barátnőid, legyél velük. Lesz még időnk bőven.- mosolygott huncutul.
- Miért? Meddig maradsz?- lepődtem meg.
- Január közepén kell majd csak visszamennem.
- Komolyan? Akkor ezek szerint a karácsonyt és az újévet is együtt töltjük.- kérdeztem boldogan.
- Igen igen.
- Ez nagyon szuper!!- öleltem meg.
- De én tényleg megyek. Jó szórakozást! Majd még találkozunk.- nyomott egy puszit a számra.
- Rendben. Köszi, szia.- integettem neki.
Nyorsan egy kicsit rendet raktunk a nappaliba, aztán egyesével elmentünk fürdeni. Mivel elég késő volt, ezért nem akartunk karaokezni a szomszédok miadt, úgyhogy inkább ki nevet a végént játszottunk. Mondanom sem kell, hogy én nyertem. Aztán megbeszéltük, hogy mit fogunk holnap csinálni, és mivel nagyon fáradtak voltunk, ezért mindannyian az alvás mellett döntöttünk.
Imádtam ezt a napot. Életem egyik legjobb napja volt.