Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

12.

Az idő nagyon nagyon lassan telt. Már azt hittem, soha nem lesz este 11 óra, mivel arra beszéltük meg hogy találkozunk, és nem a főbejáraton, hanem a hátsó ajtón fogunk kimenni, mivel ott talán nincs annyi ember. Nem is tévedtünk, egy lélek nem járt arra. Megkönnyebbülten indultunk el.
- Most pontosan hova is megyünk?- kérdeztem, mert Noah nem a teljes programot mondta el.
- Először is arra gondoltam, hogy sétálunk egy kicsit a Duna parton. Remélem azért van nálad napszemüveg!- nézett rám, mire én biccebtettem- Oké. A többi meglepi.
Fogalmam sincs mire készül. Olyan titokzatos. Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert a szálloda közel volt a parthoz, ezért hamar odaértünk. Nagyon jól éreztem magam, rá kellet jönnöm, hogy Noah viccesebb mint gondoltam. Viszont ami ezután következett azt még a legvadabb álmaimba sem gondoltam volna.
- Megérkeztünk! Remélem tetszik!- mondta a fiú, mire én a nyakába ugrottam.
- Hogy tetszik-e? Egyszerűen imádom! Ez olyan csodálatos és álomszerű.- néztem rá, ő pedig elpirult- Ezt csak miattam csináltad?
- Hát... igen. Meg akartalak lepni.- mondta, és az arca még mindig vörös volt.
-Sikerült is meglepned! Úristen Noah ez nagyon szép!- öleltem meg mégegyszer.
Egy eldugott kis sikátorban álltunk, ahol a házak oldalain égősorok voltak, egészen a végéig. A fejünk fölött pedig esernyők lógtak. Úgy éreztem magam, mindha valami mesébe csöppentem volna. Noah megfogta a kezem, és magával húzott. Kiderült, hogy ez még közel sem volt minden. A sikátorban volt egy étterem, ami egy ideje már nem fogadott vendégeket, de mégis nyitva volt, és az egyik asztalnál meg volt terítve két személyre. A szám is tátva maradt annyira szép volt, és mert meglepődtem.
- Noah, ez eszméletlenül szép!
- Örülök, hogy tetszik! Viszont szerintem menjünk be, mert kihűlnek a burgereink.- mosolygott.
A hamburger nagyon fini volt. Egyre többet tudtam meg Noahról, ő pedig rólam. Miután megettük őket elindultunk visszafelé, mivel már elég későre járt. Kiléptünk a kihalt sikátorra. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Noah megfogta a kezem. Így mentünk egy pár métert, aztán egyszer csak magához húz.
- Barbi én ezt nem bírom tovább...
- Micsodát??- néztem rá értetlenül, meg persze fülig vörösen.
- Hogy úgy teszek, mintha csak barátok lennénk, pedig én már akkor beléd szerettem, amikor legelőször megláttalak kócosan, sokkos állapotban a szállodai szobátok előtt.- erre elmosolyodtam.- Én szeretlek téged, Barbi!
- Én is szeretlek Noah! Már két éve. Emlékszem, milyen sokat sírtam azért mert te Amerikában laksz, és hogy soha nem fogok találkozni veled.
- Hát...most már nem kell sírnod emiatt. Itt leszek neked örökre.- még közelebb húzott magához. Ajkaink már majdnem összeértek, amikor is megjelentek a paparazzik. Fogalmam sincs, hogy ezek  hogy találtak meg minket. Aggódva néztem rá Noahra.
- Ne figyelj rájuk! Csinálj úgy, mintha itt se lennének.- suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Ezután magához húzott, eltűrte az egyik hajtincsemet, a kezét az arcomra helyezte és megcsókolt. A pillangók a hasamban életre keltek, és összevissza repkedtek. Csukott szememen keresztül azért láttam a vakuk villogását, és hallottam, ahogy pár ember kiabál. De nem érdekelt. Csak Noahra koncentráltam, és átadtam magam a pillanatnak. Mikor elváltunk egymástól rámosolyogtam Noahra, aki visszamosolygott majd megfogta a kezem, kiosztotta a lesifotósokat, hogy ami sok az sok, és elindultunk vissza a hotelbe. Egész végig fogtuk egymás kezét, és beszélgettünk. Visszaértünk a szállodába, ahol megbeszéltük Noahval hogy náluk alszom, mivel nem akartam felébreszteni anyáékat. Hagytam nekik egy üzenetet, hogy a szomszédban alszom, de nem fogok semmi hülyeséget csinálni. Megfürödtem, és mivel nem hoztam pizsit ezért Noah adott egy pólót. Mikor felvettem mélyen belélegeztem az illatát. Mire visszaértem a szobájába, ő már aludt. Elmondhatatlanul cuki volt. Bebújtam mellé, majd én is elaludtam.