Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

19.

Másnap a szokásosnál is fáradtabban ébredtem. Felöltöztem, elvégeztem a reggeli rutinom, megreggeliztem és elindultam a suliba.
Szokásosan szinte egész nap piszkáltak, ám mostmár nem tud érdekelni. Ha ők ennyire gyerekesek, akkor oké. Nem fogok lesüllyedni a szintjükre.
Az órák unalmasak voltak. Hiába próbáltam figyelni, egyszerűen valami mindig elterelte a figyelmemet, vagy bealudtam.
Hazafelé beugrottam a boltba, mert már nem volt otthon kaja, én meg farkaséhes voltam. Szinte már meg sem  lepődtem amikor mutogattak felém, vagy elkezdtek sutyorogni amikor elmentem mellettük. Már megszoktam.
Otthon megkajáltam, megtanultam aztán ráírtam Noahra, hogy miújság van vele, hogy haladnak a filmmel. Körölbelül másfél órával később válaszolt, hogy minden oké vele, és hogy a film nagy részét már leforgatták és ha minden igaz egy hónapon belül készen lesz. Örültem neki, és nem csak azért mert akkor talán több ideje lesz velem beszélni, hanem mert úgy nézhetem majd végig a filmet, mint a barátnője. Még egy keveset beszélgettem vele, aztán megkérdeztem Noémitől jobban van-e. Azt mondta ezen a héten még nem, de utána már jön suliba. Vele is még dumáltam egy kicsit aztán tőle is elköszöntem, mert rohadtul elfáradtam szó szerint a semmibe. Úgy döntöttem nézek valami filmet, mivel a szüleim estig dolgoznak, bátyám meg ugye a koliba van, szóval enyém a ház. Kimentem a konyhába és kerestem valami nasit. Megfogtam ket zacskó chipset, és a laptopot és visszamentem a szobámba. Durván fél órán keresztül kerestem valami normális filmet, de végül a Gru-t néztem meg. Ez volt kisgyerekkoromba a kedvenc mesém, úgyhogy nosztalgiáztam egy kicsit.
Apa kilenckor, anya pedig körülbelül fél órával később érkezett. Én addigra már megvacsoráztam, megfürödtem és elvégeztem az esti rutinomat. Miközben anyáék ettek, elpakoltam a táskámat és kiválasztottam a holnapi ruhámat, aztán bebújtam az ágyamba. Nagyon, nagyon unalmas volt ez a nap, így hogy Noémi nem volt suliba. Nem elég, hogy rajta kívül senki nem beszél velem, ráadásul még ki is beszélnek. Hármunk közül is ő az aki mindig meg tud minket nevettetni. Ezért is érezhető számomra nagyon a hiánya. Remélem jövő hétre meggyógyul!
Én ügyes, fülessel a fülemben aludtam el, és hajnalba arra ébredt, hogy még mindig szól a zene a fülében. Gratulálok Barbara nem is te lennél!

                                 ***

Ezen a héten a szerda volt a legjobb nap, mivel akkor volt Noah szülinapja. Még kedden este rögzítettem a telefonommal egy videót, amiben boldog szülinapot kívánok neki. Reggel első dolgom az volt, hogy ezt kiraktam insta storyba, ahol természetesen meg is jelöltem. A csomagja remélem odaért! Arra is gondoltam, hogy este felhívom, de nem akartam annyira nyomulósnak tűnni, úgyhogy ezt az ötletet elvetettem.
Suliba mondanom sem kell, hogy kifigurázták a videómat. Komolyan, ennyire gyerekesek, hogy azt hiszik érdekel?
Mikor hazamentem, az volt az első, hogy megnéztem a telóm. Kaptam egy-egy üzit Sárától és Noémitől, hogy nagyon aranyos lett a videó. Aztán persze kaptam egy csomó gyűlölködő üzenetet is. Aztán megakadt a szemem valamin, amitől óriási vigyor terült el az arcomon. Noah látta a storymat. És ő is rakott ki egyet. Gyorsan meg is néztem, és mégjobban vigyorogtam. Megkapta a csomagot. Azt rakta ki storyba. Beléptem a messengerbe, és fel akartam hívni, de végül nem én hívtam őt, hanem ő engem.
- Szia! Nagyon boldog születésnapot!- néztem bele a kamerába.
- Szia! Köszönöm. Az ajándékot is. Igazán nem kellett volna.- mondta. Látszott rajta, hogy zavarba van.
- Nagyon szívesen. Csak egy kis apróság. Remélem tetszik.
- Nagyon tetszik. Viszont egy valami érdekelne. Hol találtál ilyen kulcstartót? Mert én is keresgéltem már, de sehol nem találtam.- mutatta fel az ajándékát.
- Hát igazából én is csak véletlenül találtam meg. Sárával és Noémivel shoppingoltunk és csak így hirtelen megláttam, és gondoltam, hogy hülye lennék, ha itthagynám.
- Értem. Ki az a Noémi? Osztálytársad?- kérdezte, mivel csak annyit mondtam neki, hogy lett egy új barinőm, de azt nem mondtam, hogy hívják.
- Igen, ő az egydüli aki szóbaláll velem. A többiek piszkálnak meg ilyenek, de már megtanultam, hogy nem kell velük foglalkozni.- mondtam határozottan.
- Jól van ne is foglalkozz velük! Csak irigyek, hogy ilyen jóképű pasid van.- mondta tettetett nagyképűséggel, amin felnevettem.
- Valószínű.- mondtam még mindig nevetve.
Egészen addig beszélgettünk amíg anya meg apa haza nem ért.
Közösen vacsiztunk, aztán fürödtem, elvégeztem az esti rutinomat, és szinte beugrottam az ágyamba. Azonnal el is nyomott az álom.