Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

9.

Reggel körülbelül 9kor ébredtem. Szüleim még a szobában voltak, ezért szóltam nekik, hogy tegnap megbeszéltük Noahval, hogy ebéd után átmegyek hozzájuk, és együtt elmegyünk a Starbucksba, meg egy kicsit körülnézünk a városban. Azt mondták rendben menjek, de vigyázzak magamra. Felöltöztem, kifésültem a hajamat, és elmentem reggelizni. Visszaértem a szobánkba, leültem az ágyra és rájöttem, hogy unatkozom, ezért ráírtam Sárára, de nem írt vissza. Így hát eldöntöttem, hogy sétálok egyet a szállodában. Elindultam. Először lementem a földszintre, aztán vissza az első emeletre, utána a másodikra és végül a harmadikra. Eléggé elfáradtam, ezért megpihentem egy kicsit. Egyszer csak valaki megszólalt a hátam mögött:
- Szia Barbi!- hallottam egy ismerős hangot.
- Szia Finn! Hát te hogy kerülsz ide?- kérdeztem, mivel nem tudtam, hogy ő is ebben a hotelben lakik.
- Ezt inkább én kérdezném tőled! Itt van a szobám a harmadikon.- húzta fel a szemöldökét.
- Hát én... unatkoztam és gondoltam sétálok egyet.
- Nem telik az idő, mi?- kérdezte egy kicsit gúnyosan.
- Mivan??- néztem rá értetlenül.
- Jajj, Barbi! Tudok ám mindent. Hogy Noah elhívott a Starbucksba, hogy tegnap rányitottal miközben fürdött.- sorolta, mire én elvörösödtem.
- Hajaj... valaki fülig szerelmes!- nevetett fel, látva a vörös fejemet.
- Shhhh...- bokszoltam vállába- halkabban. Még a végén valaki meghallja.
- Ugyan már! Ki hallaná meg?- kérdezte még mindig röhögve.
- Hát nem is tudom.- néztem körbe.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy szerinted valaki hallgatózik?- röhögött még hangosabban.
- Nem... vagyis- nevettem fel kínomban-  Ez egy elég nagy szálloda, szóval...
- Na jó. Elég legyen!- váltott komolyabb hangra- Biztosíthatlak róla, hogy senki sem hallgatózik.- közölte, mire én felnevettem.
- Igazad van. Nem lehetek ennyire paranoiás.
- Nekem mindig igazam van.- vigyorgott.
Még egy csomót beszélgettünk. Észre sem vettem, és máris 12 óra volt.
- Ó basszus, már ennyi az idő!!- néztem az órámra- Ne haragudj, mennem kell!
- Semmi baj, menj csak. Ne várasd meg a hercegedet.- mondta egy széles mosollyal az arcán.
- Na jólvan ám, elmehetsz valahova!- mosolyogtam én is- Erről jut eszembe. Légyszi ne mondd el senkinek hogy tetszik. Főleg Noahnak ne. Kérlek!!- néztem rá boci szemekkel.
- Nem állt szándékomban elmondani bárkinek is.
-Köszönöm.- néztem rá hálásan- Akkor, szia, még talizunk.
- Szia!- köszönt, és már indult is a szobája felé.
Elindultam az étkezőbe, ahol anyuék már vártak rám. Közösen megebédeltünk, aztán visszamentünk a szománkba. Megkerestem a napszemcsimet és a kalapomat, és egy táskába elraktam a pénztárcámat, és a telómat. Miután összepakoltam elköszöntem a szüleimtől és a szomszéd szoba felé vettem az irányt. Bekopogtam, és vártam. Egyszer csak kiabálást hallok.
- Nem hiszlek el Noah! Komolyan megetted a chipsemet??
- Rá volt írva a neved??
- Nem, de direkt mondtam, hogy ne edd meg, erre mit csinálsz?? Csak azért is megeszed!!
Hirtelen kinyílt az ajtó és Chloeval találtam szembe magam:
- Szia! Rosszkor jöttem?- kérdeztem.
- Jajj dehogyis, csak éppen azon vitatkozunk, hogy Noah megette a chipsemet.- avatott be a dolgokba.
- Átérzem a helyzeted. Nekem is van egy bátyám és ő is mindig felzabálja előlem az összes nasit, utána meg csodálkozik, hogy eldugom öket előle.- mondtam és közben eszembe jutott a tesóm, aki gondolom most is az én csokijaimat eszi. Tipikus!
- Ezek a tesók már csak ilyenek!- pont mikor ezt mondta akkor jelent meg Noah.
- Pontosan milyenek?- kérdezte.
- Hát olyan ,, megeszemahuginasiját"  félék.- a kijelentésemre Chloe hangosan felnevetett, Noah pedig megrázta a fejét.
- Amúgy nem akarsz bejönni? Itt álsz az ajtóba már vagy 5 perce. Chloe miért nem engedted be?- nézett az ikertesójára Noah.
-Na most fogjad be!- emelte fel fenyegetően az ujját Chloe- Gyere csak be!
- Köszi!- mosolyodtam.
Bementem a szobába ahol tegnap óta nemsok minden változott.
- Bocsi a kupiért csak tudod Noah elég rendetlen!- suttogta oda nekem Chloe.
- Hogy én vagyok a rendetlen?? Az ott nem az én szoknyám!!- háborodott fel Noah.
- Még nem.- mondta Chloe. A megjegyzésére mind a hárman felnevettünk.
Miután Noah átöltözött elővett egy baseball sapkát és egy napszemüveget.
- Van nálad kalap és szemcsi?- bólintással jeleztem, hogy igen- Oké. Akkor rakd fel, legalább addig, amíg az utcán vagyunk. Nem azért hogy nehezebben ismerjenek fel, jó mondjuk azért is, de főleg azért, hogy a trollok ne szálljanak rád, csak azért mert velem láttak az utcán. Nem akarom hogy bajod essen.- mondta és közben végig a szemembe nézett. Azt hittem elolvadok.  Egy újabb bólintással jeleztem hogy tudomásul vettem. Hirtelen felállt, mire én is felálltam, és együtt elindultunk kifelé, azonban az ajtó előtt megtorpantunk. A fekete üvegajtón keresztül valamennyire látszódott a hotel előtt várakozó óriási tömeg. Amint ezt megláttam a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott. Noahnak feltűnt, hogy valami nincs rendben ezért megkérdezte:
- Biztos, hogy szeretnéd?
- Biztos!- mondtam és rámosolyogtam.
Intett hogy vegyem fel a kalapot és a napszemcsit. Mikor mindkettőnk elkészült, nagy levegőt véve kiléptünk az ajtón.