Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

1.

Meglepetés

(főnév)

Csodálkozáshoz hasonló lelkiállapot, amelyet egy váratlan vagy különös változás, esemény, látvány okoz.

Daisy

Kicsit bizonytalan voltam a ruhámat illetően. Ami nem volt meglepő, mert körülbelül mindennel (is) bizonytalan voltam, ha a saját életemről vagy döntéseimről volt szó. Egy erőltetett sóhajjal határoztam el magam végül. Az ágyra néztem, ahol kismillió ruha sorakozott már. Még ha egy szálloda szobájában is voltam, utáltam a rendetlenséget, így megfogtam a ruhákat és egy hanyag mozdulattal a bőröndömbe hajítottam őket, majd le is zártam azt. Elégedetten néztem körül és elhatároztam, hogy nem fogom veszni hagyni ezt az estét. Majdnem egy évet spóroltam arra, hogy a szilvesztert itt, Las Vegasban tölthessem, nem fog megzavarni azt, hogy végül egyedül kellett jönnöm.

Még valamikor tavasszal döntöttük el, hogy idén itt töltjük a szilvesztert és az új év első napját. Amivel viszont nem számoltam, hogy Lily idén nyáron megtalálja élete nagy szerelmét, és szó sem lehet majd közös utazgatásról. Egy darabig úgy tűnt, hogy én is lemondhatok róla, de a legjobb barátnőm és a barátja úgy döntöttek, kárpótlásul vesznek nekem egy jegyet Vegasba. Először nem akartam elfogadni és még tegnap is erősen hezitáltam, hogy elinduljak-e a reptérre.

Végül mégis taxiba ültem. Megjegyzem életem egyik legdrágább útja volt a repülőtérig. Már csak ezért sem volt megállás. Természetesen amikor landoltam, az itteni reptéren komoly pánikba estem. Megpróbáltam azonnal átrakatni a jegyemet, de persze halott ügy volt. Esélyem sem volt otthon tölteni a szilvesztert. Így, egy kiadós bőgés és pánikroham után ismét fogtam egy taxit, hogy a választott szállodába vitessem magam.

Ez az út sem volt olcsóbb.

Bosszúból és költséghatékonysági okokból, inkább gyalog fedeztem fel a várost tegnap. Legalábbis amennyit sikerült látnom belőle. Mindenhol hatalmas volt a tömeg, úgy tűnt, nem csak nekem jutott eszembe a szórakozás egyik fellegvárába tölteni az év utolsó napját. A fényűzés és a pazarlás elképesztő volt. Teljesen levettek a lábamról, a drága ruhák, a milliós sportautók, a fények és a gyönyörű, látszólag nagyon is tehetős emberek.

A városnézés lefárasztott annyira, hogy ma délig aludjak. Egy gyors reggeli-ebéd kombináció után, pedig késő délután már készülődni kezdtem. Vörös, hosszú hajamat kiengedve hagytam, finoman begöndöríttettem, így még dúsabbnak hatott. Halvány sminkkel igyekeztem korrigálni a bőrhibáimat, és a szemem alatt éktelenkedő sötét karikákat, de ezt nem vittem túlzásba, mert igazán béna voltam benne. Csak az alapok mentek biztosan. Ennyit, pedig épp elégnek éreztem.

Ezután következett tehát a ruha, így pedig vissza is értünk a kör elejére. Még egyszer utoljára belenéztem a hatalmas tükörbe, ami az ajtó mellett állt a falra függesztve. Több, mint elégedett voltam, bár azt be kell vallanom, hogy nem tudom meddig fogom bírni a cipőimet. Utáltam, hogy ilyen alacsony vagyok és ilyen eszközökhöz kellett folyamodnom, ugyanakkor meg kell hagyni, hogy csodás és márkás darabokról beszélünk. Egy egyszerű túrkálóban találtam rájuk, dobozban voltak és még a blokk is bennük volt. El sem akartam hinni.

Felkaptam a táskámat az egyik kisebb szekrényről, majd szobám kártyájával a kezemben kiléptem végre a folyosóra. A lifthez tipegtem, az irányt pedig egyenesen a szállodához tartozó klubhoz vettem. Bár egy hónapja már betöltöttem a huszonegyedik életévemet, a kaszinókat mégis kihagytam. Egyrészt mert az a fajta fényűzés nem az én világom volt, másrészt pedig, a pincérnői fizetésemből nem igazán volt pénzem ilyen próbálkozásokra.