Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

10.

Hirtelen

(melléknév)

Kellő megfontoltság nélküli (személy), aki könnyen a pillanatnyi lelki állapotának, érzelmeinek hatása alá kerül.

Pierre

Újabb hét telt el, lassan de biztosan a január végére érünk, ami egyet jelentett azzal, hogy napjaim jelentős részét a felkészülés töltötte ki. Mondanám, hogy minden haladt a megszokott medrében, de egyre aggasztóbb méreteket öltött az új vírus miatti aggodalom, kezdtek elharapózni az esetszámok, több ország különböző korlátozásokat és megelőző intézkedéseket vezetett be. Megpróbáltam nem a legrosszabbra készülni, nem tudom hogy bírnám ki ha nem mehetnénk vissza idén versenyezni.

Daisy féléve is megkezdődött. Pontosabban ma volt az első napja. Kicsit aggódtam miatta, hogyan fog boldogulni, ugyanakkor örültem, hogy mostantól kevesebb időt kell eltöltenie egyedül. Tegnap mosolyogva hallgattam ahogy alap francia mondatokat gyakorol a szobájában. Igazából körülbelül egy hete jelent meg, egy halom könyvvel és különböző hanganyagokkal.

Úgy éreztem az utóbbi időben kicsit elharapózott a kapcsolatunk. Már ha lehet annak nevezni azt a bonyolult és különös dolgot ami összeköt minket. Így szerettem volna egy kicsit jóvá tenni a bűneimet, szóval főzésre adtam a fejemet. Oké. A főzés enyhe túlzás. Csak vettem egy üveg paradicsomszószt, amit rá fogok borítani a tésztára, ha az végre megfő. Viszont nagyon jól elborozgattam, miközben arra vártam, hogy a víz felforrjon. A háttérből a kedvenc zenéim szóltak. Tökéletes késő délután volt, a zord időjárás ellenére is.

Felkaptam a fejem amikor végre megzördült a kulcs a zárban, majd belépett Daisy az ajtón. Arca kipirult volt a hideg miatt, kezei legalább olyan vörösek voltak. Miért nincs kesztyűje?

- Szia – köszönt mosolyogva majd ledobta magáról hosszú fekete kabátját, hogy aztán felakassza azt a fogasra. Miután a cipőjétől is megszabadult, egyből a konyhába jött, hogy kezet mosson, majd a fazék fölé hajolt.

- Nagyon jó illata van – ismerte le.

- Remélem az íze is rendben lesz – mosolyogtam rá és a szekrényhez léptem, hogy elővegyek neki egy borospoharat. Töltöttem neki egy kicsit és a kezébe nyomtam.

- Ünneplünk valamit? – Tudakolta meglepetten miután koccintottunk.

- Az életet – rántottam meg a vállamat. Nem tudom miért, de valahogy annyival nyugodtabbnak és boldogabbnak érzem magam a lány közelében. Mintha egy teljesen más ember lennék, akinek a válláról kismillió és egy gondot vettek le, pedig csak tetéztük a dolgokat amikor összeházasodtunk. Amikor meghallottam ezt a kamu kapcsolat dumát, azt hittem sokkal rosszabbul fog menni...de be kell ismernem nem éreztem magam olyan rosszul. Sőt.

- Aha – hagyta rám és a konyhapulthoz támaszkodva lehunyta szemeit, majd felsóhajtott – egek, Pierre el sem tudom képzelni, hogy lehet olyan gyorsan beszélni franciául, mint ahogy ti teszitek!

- Gond volt ma? – Nevettem el magam, közben pedig végre felforrt a víz, így beleboríthattam a tésztát a vízbe. Természetesen elég ügyetlen voltam mert sikerült jó magasról megborítanom azt a nyomorult tésztát, így a forró víz a kezemre csapott. Szitkozódva húztam el kezemet.

- Gyorsan, tartsd víz alá – lépett mellém Daisy és még mielőtt bármit is mondhattam volna felgyűrte a felsőm ujját, hogy aztán kezemet megfogva, a folyó hideg víz alá tarthassa a csapnál. A fájdalmam azonnal enyhülni kezdett. Fejemet oldalra fordítottam, így pedig tökéletes rálátásom nyílt Daisy aggódó arcára és nyakának finom ívére. Édes parfümének illata szinte azonnal orromba férkőzött, észre sem vettem, hogy kiráz a hideg, csak amikor végre elhúztuk kezemet a víz alól.

- Minden rendben? – Nézett rám a lány, én azonban csak tökéletes, dús ajkaira tudtam koncentrálni.

- Gyönyörű vagy – suttogtam franciául, kihasználva, hogy a lány nem érti mit mondok neki. Daisy természetesen értetlenül nézett rám, én azonban nem tudtam leállni.

Előrébb léptem egyet, mire a lány hátrált, egészen a konyhaszerkény pultjáig tudott „menekülni" elölem. Tekintete nem engedte az enyémet, amikor elé léptem, kezemet derekára csúsztattam.

- Ha tudnád mennyire meg akarlak csókolni – hajoltam hozzá, továbbra is anyanyelvemen suttogtam a szavakat fülébe.

- Itt – egy apró csókot helyzetem nyakára – és itt – adtam egy újabb csókot álla vonalára, hogy aztán alig pár milliméterre ajkaitól csókoljam meg újra – és itt.

- Pierre – suttogta nevemet erőtlenül.

- És itt – néztem szemeibe, majd ajkához hajolva finoman, puhatolózva csókoltam meg. Nem kellett sokáig kérlelnem. Ajkai önéntelenül, szinte azonnal elnyíltak egymástól, mire igazán felfogtam, hogy mit is csinálunk, már szenvedélyesen téptük egymás ajkait. Derekánál fogva felemeltem és a pultra ültettem, lábait azonnal összefonta hátam mögött, még közelebb húzva ezzel magához.

Kapkodva nyúltam nadrágja után, remegő kezekkel gomboltam ki, mire a lány megemelkedett és segített, hogy lehúzzam róla a ruhadarabot. Alig szakadtunk el egymás ajkaitól, kezemet végigfutattam hosszú, feszes combján. Daisy levette rólam a felsőmet, elmosolyodtam amikor ajkaiba harapva mérte végig felsőtestemet.

Könnyedén kaptam le a pultról, szorosan kapaszkodott felém miközben megindultunk a hálószobám felé. Egymás ajkait becézgetve ültettem le az ágyamra. Gyorsan kaptam le magamról a nadrágomat.

- Túl sok rajtad a ruha – hajoltam mosolyogva a lányhoz, lehámoztam róla a felsőjét, mire elnyúlt az ágyamon. Hosszú, vörös haja elterült a paplanon, porcelánfehér bőre annyira tökéletesnek tűnt, hogy el sem akartam hinni, hogy egy ilyen nő szóba állt velem. Sőt, itt fekszik a hálószobámban, egy szál fehérneműben.

Kuncogva húzott magához közelebb, ujjammal oldalát cirógattam, amikor ismét beütött a baj. A füstjelző éles hangjára egyként rezzentünk össze.

- Bassza meg – szitkozódtam és felpattantam az ágyról, hogy a konyhába siessek, ahol is a tészta zacskója lángolt a tűzhelyemen. Szitkozódva kaptam le a műanyagot és dobtam a mosogatóba, hogy aztán a csapot megnyitva eloltsam azt, megelőzve a nagyobb kárt. A füstjelzőt is gyorsan kikapcsoltam, a tűzoltóság egyáltalán nem hiányzott még mára.

Pontosabban a tűzoltásra nagyon is szükségem lett volna, de nem a házamat kellett volna eloltani.

Ugyanakkor Daisy ajtajának hangos becsapódásából ítélve, erre ma már biztos nem lesz lehetőségem.

Mérgesen szorítottam meg a pult szélét, a víz továbbra is hangosan zubogott, benne a mostanra szétfőtt tésztával.

Legközelebb inkább rendelek valamit.

Sziasztok! Idegesítőek ezek a fránya hirtelen látogatók és lángoló zacskók nem? :D Folytatás hamarosan!