Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

8.

Bosszú

(főnév)

Személy ingerlése, a vele való dacolás, (folytonos) bosszantása.

Pierre

Fáradtan parkoltam le a ház előtt. Fejemet egy pillanatra a kormányra hajtottam, majd a telefonom után nyúltam, ami az edzés miatt le volt némítva. Több nem fogadott hívásom is volt, Charles keresett. Kipattantam az autóból, hogy aztán a fülemhez emeljem a telefont, de meg is szakítottam a hívást amikor megláttam az autóját pár hellyel odébb. Felvontam szemöldökömet, ez a látogatás még nekem is váratlan volt. Mindenesetre örültem neki, hogy itt van.

Alig nyitottam ki az ajtót amikor megéreztem a finom illatokat, a gyomrom pedig egyből megkordult. Alig vártam, hogy végre hazaérjek, többek között azért, hogy egyek valamit. Arra viszont álmaimban nem gondoltam volna, hogy Daisy főzni fog nekem. Illetve úgy tűnt Daisy kapott egy kétbalkezes kuktát is maga mellé, mert Charles nagyon lelkesen segédkezett.

- Pont időben – nézett rám a srác amikor letett egy tányért az asztalra, majd közelebb lépett és megölelt – komolyan nem hiszem el, hogy képes voltál ekkora hülyeséget csinálni, haver!

Hálát adtam az égnek, hogy Daisy nem beszélt franciául, hiszen drága barátom pont most hülyézte le.

Daisy bátortalanul nézett rám, miközben a konyhapultnak támaszkodott. Charles leült az asztalhoz én pedig a konyhába lépve, belenéztem a serpenyő tartalmába és elmosolyodtam. Hogy sikerült kiválasztania a kedvenc receptemet?

- Mindent az előírtak szerint csináltam – emelte fel védekezve a kezeit Daisy – Charles is segített egy kicsit...

- Hála az égnek, hogy nem élte bele nagyon magát, különben arra értem volna haza, hogy minden lángokban áll!

- Haha- húzta el a száját az említett – inkább ülj le és együnk végre!

Nem ellenkeztem.

Mindhárman leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Charles és Daisy végig beszélgettek egymással. Úgy tűnt egész jól kijönnek. Figyeltem ahogy a lány kuncog, drága barátom nyomi viccein és beszólásain és nem akartam hinni a szememnek. Ezek most komolyan itt flörtölnek a szemem előtt?

- Szóval, hogy van Charlotte?

Szóltam közbe a kellemes kis társalgásukba. Hangom túl idegennek és élesnek hatott. Szerettem volna nagyon nyugodt maradni miközben egyre jobban felment bennem a pumpa.

Mégis mi a pokol történik?

Charles egyből rám nézett, ahogy Daisy is. A fiú meglepettnek tűnt, míg a lány túl ártatlannak.

- Jól – mosolyodott végül el Charles – minden rendben van velünk. Tegnap kirándulni voltunk, ma pedig gondoltam megleplek téged!

- Oh, hát meglepetés az volt! – Váltottam át franciára dühösen – kicsit talán túl nagy is. Tudod mekkora galibát okoztam magamnak azzal, hogy összeházasodtam vele? Egy évig eljátsszuk a boldog házaspárt, hogy ne veszítsem el az ülésemet. Légy szíves ne nehezítsd meg a helyzetet azzal, hogy...

- Hogy, mi? – Nézett rám Charles elképedve – mégis mi ütött beléd, Pierre? Nem voltál itthon, Daisy pedig igen és beengedett. Boldog vagyok a barátnőmmel ráadásul a legjobb barátom vagy. Mégis mi a fenét képzelsz rólam?