Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

29.

Győztes

(melléknév)

Amelyik az ellenfelénél jobbnak, sikeresebbnek bizonyult.

Pierre

Egyszerre nyugtatott meg és kergetett az őrületbe, hogy Daisy még mindig velem van. Örültem, hogy itt van mert soha ilyen kiegyensúlyozottnak és magabiztosnak nem éreztem magamat, ugyanakkor folyamatosan attól rettegtem, hogy valakinek eljár a szája és véletlenül vagy ami még ennél is rosszabb lenen, direkt elkotyogja a lánynak, hogy már nem is vagyunk házasok. Őszintén nem tudom, hogyan reagálna. A legrosszabb forgatókönyv az, hogy kiderül részéről csak az egész színjáték volt és semmit nem érez irántam. Vagy egész egyszerűen csak megkönnyebbülne és szó nélkül elhagyna.

Nem engedhettem, hogy ez megtörténjen. Így csendben szenvedtem. Ez pedig azzal járt, hogy Daisy előtt megjátszottam, hogy minden a legnagyobb rendben van, a többiekkel viszont kiállhatatlan kezdtem lenni. Ez pedig másoknak is feltűnt. Charles nem tudta kihúzni belőlem, hogy mi a baj, volt akinek viszont nem bírtam tovább hazudni, mert úgy éreztem el kell mondanom valakinek, különben biztos voltam benne, hogy valami őrültséget fogok csinálni ezen a hétvégén, Monza pedig pont nem volt jó alkalom erre, még akkor sem ha idén sajnos a rajongók nélkül kell megrendezni a futamot.

- Nem tudom mi van veled, Pierre, de kezdek aggódni érted – sóhajtott fel anya a telefon másik végén. Egy hete ignoráltam a hívásait, most is Daisy volt az aki a kezembe nyomta a telefont, miután képes volt felvenni helyettem. Szombat volt, az időmérő napja. Daisy elment zuhanyozni, én pedig már felöltözve ültem ki az erkélyre. Még volt időm az indulás előtt.

- Felesleges – ráztam meg a fejemet és hátranéztem, hogy nem-e jött ki a lány a fürdőszobából- minden a legnagyobb rendben van, anya!

- Kérlek, ha szerinted normális, hogy hetekig nem beszélsz a saját anyáddal és az állítólag egyik legjobb barátoddal is kiállhatatlan vagy...

- Charles felhívott és képes volt panaszkodni?

- Nem – vágta rá azonnal – az édesanyjával beszéltem, tudod jóban van a család meg minden – ironizált, mire csak szemeimet forgattam.

Aztán elhallgattam. Felálltam a székből és újra hátranéztem, még mindig egyedül voltam.

- Anya – szólaltam meg kicsit kétségbeesetten, mint terveztem – nem tudom mit csináljak...azt hiszem nagyon elrontottam valamit, ami...ami a kapcsolatomba kerülhet.

Most anyán volt a sor, hogy hallgasson. Szint hallottam, ahogy próbálja összeszedni a gondolatait, hogy tapintatos legyen a következő kérdése. A hallgatás ellenére azonban, mégsem sikerült neki, ugyanis a lehető legostobább kérdést tette fel.

- Megcsaltad?

- Nem, te jó ég – szorítottam orrnyergemre ujjaimat, majd újra lecsekkoltam, hogy még mindig egyedül vagyok e. A terep tiszta volt, így kibukhatott belőlem az egész úgy ahogy volt – érvénytelenítették a házasságunkat. Daisy ügyvédje és a csapaté...az egész egy nagy hazugság, mindent a hátunk mögött történt. Akkor tudtam meg, amikor elindult a szezon...nem mondtam el neki...nem merem.

- Akkor azt ajánlom, hogy szedd össze magad és valld be neki az igazat – mondta remegő hangon, majd felsóhajtott – istenem Pierre...össze fogod törni a szívét.

Felesleges volt mondania.

Én is pontosan tudom.

*