Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

9.

Heves

(melléknév)

Nagy mértékben megnyilvánuló (jelenség, érzelem), ami sok erővel, indulattal teli.

Daisy

Másnap reggel hatalmas csörömpölésre ébredtem. Úgy hangzott, mintha valaki megpróbálna hadgyakorlatot tartani a nappaliban. Fejemre húztam a párnámat annak reményében, hogy pihenhetek még egy pár órát de a zaj csak egyre hangosabbá vált. Sőt. Egyenesen az ajtóm elől jött. Morogva dobtam le magamról a paplanomat és a párnámat, hogy aztán kissé még instabil lábakkal megindulhassak a nappali felé.

A látvány minden elképzelésemet felülmúlta.

- Tudod ha bevallod, hogy nincs idefent – mutattam a fejemre, miközben Pierre arcára néztem – minden rendben, akkor talán gond nélkül kihátrálhatunk a házasságunkból.

- Oh, hidd el nagyon is rendben van itt minden – mutatott Ő is a fejére, miközben újabb adag kék ragasztószalagot ragasztott fel a parkettára, majd minden erejét összevetve áttolta a kényelmes és gyönyörű kanapét a szoba egyik felére. Utána kicsit tanácstalanul nézett körbe, mígnem az étkezőasztalhoz sétált és elvett egy széket, a kék szalaggal elválasztott padló másik részére, majd rám nézett.

- Ahogy kérte, hölgyem – hajolt meg egy kicsit előttem majd körbemutatott – az egyik szabályom az, hogy nem jöhetsz át az én térfelemre! Igyekeztem elég világosan jelölni a határokat!

Csak egy szemforgatást kapott válaszul. A hűtőhöz sétáltam, kinyitottam az ajtaját és azt láttam, hogy minden étel is meg van címkézve a nevével.

- Ez most komoly? – Vontam fel szemöldökömet felé fordulva – hogy lehetsz ekkora gyökér?

- Te akartál annyira szabályokat, szóval ez jutott – rántotta meg a vállát, majd hanyagul ledobta magát a kanapéra és az egyik játékkonzol után nyúlt.

- Rendben – tettem túl magam az ostobaságán – akkor gondolom nem zavar, ha például az egyik szabályom az lesz, hogy meztelenül járkálok tovább.

- Nem jó ötlet – rázta meg a fejét – közösségi alapelv, hogy több olyat nem csinálunk!

- Milyet is? – Vontam fel szemöldökömet és közelebb sétáltam hozzá, majd nem törődve az ostoba kis játékával, átléptem a padlón lévő kék szalagot és leültem mellé, hogy aztán elkezdjem kigombolni a felsőmét – ilyet?

Nagy nehezen felém fordította a fejét és még mielőtt tovább incselkedhettem volna vele, karomat megragadva húzott magához, hogy aztán egy egyszerű mozdulattal ajkaimra tapadhasson. Testemen finom, bizsergő érzés futott végig, miközben tökéletesen kikapcsolt az agyam. Nem tudtam gondolkodni, pontosabban nem tudtam ésszerű dolgokra gondolni, csak a fiú ajkaira és mozdulataira.

Percekkel később már alatta feküdtem, szenvedélyesen csókolóztunk, nyelve édes táncot járt az enyémmel, miközben ujjai felsőm alá csúsztak. Körmeimet finoman tarkójába fúrtam, mire elégedetten felnyögött és ágyékát hozzám nyomta. Megérezve keményedő férfiasságát, csípőm önkéntelenül emelkedett meg felé. Mozdulatai egyre követelőzőbbek és hevesek lettek, ahogy nyakam puha bőrét harapdálta, csókolgatta.

Lehunytam szemekkel élveztem a kényeztetését, amikor csengettek.

A hangos zajra Pierre egész egyszerűen leesett a kanapéról, míg én gyorsan igyekeztem rendezni szapora légvételemet. A következő pillanatban pedig már az ajtón kopogtak. Ekkor pattantam fel az ágyról és rohantam vissza a szobámba. Az ajtó hangosan csapódott be mögöttem. Egyenesen a fürdőbe mentem.

A tükörben alig ismertem magamra. Ajkaim duzzadtak voltak, arcom kipirult, nyakamon pedig tagadhatatlanul ott volt Pierre akciójának nyoma. Hallottam ahogy a fiú rövid időn belül beengedi a vendégünket, majd kis idő múlva Charles hangját is be tudtam azonosítani.

Megnyitottam a zuhanyt és úgy ahogy voltam, ruhástól beálltam alá.

Ennyit a ne bonyolítsuk még tovább a helyzetet elhatározásomról.

*

Pierre

- Sosem örültem még ennyire neked, haver! – Kaptam fel a kabátomat a fogasról, majd még mielőtt Charles szóvá tehette volna, hogyan is néz ki a lakásom, egész egyszerűen kilöktem az ajtón.

- Mégis mi történt? – Vonta fel a szemöldökét a srác, de csak megráztam a fejemet és lesiettem előtte a lépcsőn. Úgy éreztem, mintha az egész testem lángolna. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak Daisy csókjaira, apró kis nyögéseire, puha bőrére.

Megkönnyebbülve léptem ki a szabad levegőre. A hideg levegő mindennél jobban eset most. Azt kívántam bár a gondolataimat is ilyen gyorsan ki tudná takarítani a fejemből. Helyette Charles volt az aki vállamra csúsztatta a kezét és aggódva nézett rám.

- Hé, minden rendben?

- Nem – ráztam meg a fejemet azonnal – semmi nincs rendben, Charles! Akkor idióta vagyok, hogy olyat a világ nem hordott még a hátán!

Még mielőtt további magyarázatokba kezdtem volna az utcán, megegyeztünk, hogy inkább valami ital mellett tárgyaljuk meg a helyzetemet. Így történt, hogy az egyik közeli kocsma vendégei lettünk. Jól ismertem a tulajt, így most sem kellett külön kuncsorognom, hogy a lehető legcsendesebb helyre ülhessünk. Onnantól kezdve pedig be nem állt a szám.

Részletesen beszámoltam neki mindenről. Az egész amerikai rémálomról, a másnapos ébredésről, a gyűrűkről, a tetoválásokról majd a kis alkunkról. Az első pár napról és a kis bosszantásokról, hogy az előbbi eseményeket ne is említsem. Legnagyobb meglepetésemre azonban Charles nem komorodott el, hanem a lehető legszélesebb vigyor ült ki az arcára, amikor négy sör után végre a végre is értem a történteknek. Úgy éreztem, hogy nyelvem már nem pörög úgy, mint az italok előtt. És még csak dél volt.

Ha így haladok, Daisy komolyan az őrületbe kerget.

- Szerintem akár felfoghatnád egy jó lehetőségnek is – rántotta meg a vállát Charles én pedig azt hittem nem hallok jól. Valószínűleg látta rajtam, hogy nem igazán értem, mi lenne a történtekben a „jó lehetőség", így megpróbálta megmagyarázni – úgy értem, tegnap úgy tűnt, hogy van köztetek valami, amit pedig az előbb meséltél nos...maradjunk annyiban, hogy szerintem nagyon is működhetne a kémia köztetek!

Vigyorogva emelte felém az üveget, majd kortyolt bele az italába, én pedig nem akartam hinni a fülemnek. Komolyan beszél?

- Alig ismerem – méltatlankodtam ujjaimat tördelve.

- Itt lesz rá egy évetek – mutatott rá a tényre komolyan – plusz Ő sem tud rólad sok mindent, csak képzeld magad a helyzetébe, Pierre...én a helyedben adnék egy esélyt az egésznek, aztán pedig lesz ami lesz!

Na persze. Sosem irigykedtem rá, hiszen barátok voltunk már hosszú-hosszú évek óta. Ugyanakkor könnyen beszél az, akinek a segge alatt ott van egy jelentős Ferrari szerződés. A tavaly történtek után nem hibázhatok. A karrieremre akarok koncentrálni, plusz megfogadtam, hogy megvédem a lányt.

Ezt pedig úgy tehetem meg a legjobban, ha megtartom távolságot közöttünk.

Nem veszíthetem el a fejem.

Legalábbis nem vele.