Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

15.

Mennydörgés

(főnév)

Az a hangos zaj, amit vihar közben, rendszerint egy villámlás után hallunk.

Pierre

Szeretném azt mondani, hogy Daisy és Zion „kapcsolata", vagy a lány balesete okozta a legnehezebb pillanatokat az elkövetkezendő időszakban. De nem így lett. Az év első futamát, szörnyű nagy fejetlenség közepette törölték, a vírus és a miatta kialakult helyzetre való tekintettel. Az egész helyzet borzasztó bizonytalan volt.

Úgy tűnt semmi nem akar idén a helyére kerülni vagy összejönni. Olaszországban katasztrofális helyzet uralkodott, így jobbnak láttam ha Franciaországban maradunk, mivel Daisy egyeteme is csatlakozott az online oktatás rendszeréhez, vidékre költözünk. Ma délután indulunk. Úgy egy éve vettem a házat, egy házavatón túl semmit nem tartottam benne, a berendezés is egész hiányos volt. Mégis úgy gondoltam, hogy jobban tennék, ha kerülnék a tömeget.

Legalábbis egy darabig.

A felkészüléssel azonban egy pillanatra sem álltam le. Nem lehetett tudni, hogy alakul majd a jövőhét vagy az azutáni. Tudtam, hogy készen kell állnom. A mai reggelemet is futással indítottam. Néha úgy érzem túl sok dolog zavar bele a karrierembe. Sokkal jobban kéne koncentrálnom, ha el akarom érni az álmaimat. Valami mégis mindig akkor erővel jön felém, hogy időm sincs a becsapódásra készülni.

A tavalyi fiaskó a Red Bull csapatával a padlóra küldött, Anthoine halála pedig csak pont volt az egészre. Erősnek mutattam magam. Nem mintha lett volna értelme. A média addigra már szétszedett. Pokolian fájt az egész, a jó pillanatok, a dobogó ellenére is. Aztán pedig itt van ez az egész, Daisy is köztem. Nem tudom, hogy meddig fajulhatnak még a dolgok, vagy hol leszek egy év múlva.

Pedig tudnom kéne. Nekem kellene irányítanom.

Mégsem ment.

Kissé kifulladva értem fel ismét a lakásomhoz. Amikor elmentem, Daisy még aludt, most azonban már a kanapén ülve hajtogatott. A balesete óta nem sok szót váltottunk egymással. Pár köszönésen és néhány kínos kötelező beszélgetésen túl, többnyire kerültük egymást. Ez pedig rosszabb volt minden másnál. Szinte megkönnyebbültem amikor végre elindultunk Ausztráliába, majd gyomorgörcsöm volt, amikor megtudtuk, hogy minden megy a levesbe és haza kell jönnöm.

- Szia – köszöntem csendesen és a konyha felé vettem az utam, hogy elkészítsem a reggelinek szánt turmixom. A friss gyümölcsökből, zöldségekből és vitaminokból álló ital azonban már a pulton pihent.

- Mindent a leírás alapján készítettem, pontosan kimérve – pillantott rám Daisy, én pedig hálásan kortyoltam bele a pohárba.

- Finom lett – köszöntem meg, mire csak hanyagul megrázta a vállát.

- Mivel recept alapján készül gondolom olyan, mint mindig!

Válaszára csak elhúztam a számat. Miért kell ezt csinálnia? Nem azért volt kedves velem, mert el akarja ásni a csatabárdot?

- Most mi van? – Nézett fel rám a ruhákból.

- Agyfaszt kapok a hangulatingadozásaidtól, miért vagy velem ilyen napok óta? Menstruálsz?

Oké. Kicsit talán túl messzire mentem. Nem szoktam ennyire tapló lenni.

- Legalább neked az agyfasz kijár – állt fel a kanapéról, kezében egy adag ruhával – nekem még az sem. Lehet ez áll a hangulatingadozásaim mögött.