Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

26.

Hazug

(melléknév)

Tévútra vezető (elképzelés), amit ha követnek, nem hozza meg a kívánt eredményt, sőt nagy bajba kerül az, aki követi.

Daisy

Kicsit kómásan másztam ki az ágyból. Az első utam a kávéfőzőhöz vezetett, miközben pedig arra vártam, hogy megihassam az életmentő italt, szemrevételeztem a házat. Az utóbbi időben egy kicsit elhagytam magamat. Pontosabban a házat. Több napi mosatlan állt a mosogatóban, a mosogatógépből sem pakoltam ki már legalább egy hete. A szennyesem is rengeteg volt, az össze-vissza heverő chipses és egyéb édességek csomagolásáról már nem is beszélve.

Egy kicsit nehezen viseltem a magányt, plusz mivel egyedül voltam úgy éreztem, hogy van időm elrendezni a dolgokat. Ahogy pedig a látvány is mutatja, a halogatást egészen új szintekre emeltem. Ugyanakkor még rengeteg időm volt, Pierre érkezééig. Egészen pontosan egy teljes hét. Így kényelmesen megihattam a kávémat a teraszon.

Pontosabban szerettem volna ezt tenni, amikor is meghallottam, ahogy egy autó behajt az udvarunkra. Egy pillanatra lesokkoltam, majd felpattantam a helyemről és az ajtóhoz rohantam. Még azelőtt feltéptem, hogy kopoghattak volna rajta.

- Pascale – ejtettem ki Pierre édesanyjának nevét, aki erre egy csontropogtató ölelésbe zárt. Nem tudtam mit mondhatnék vagy csinálhatnék. Ezért csak hagytam, hogy átkaroljon. Teljesen ledöbbentem. Amíg Pierre beteg volt, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, de csak telefonon. Azóta is beszéltünk legalább hetente háromszor de erre nem számítottam.

- Valami baj van? – Kérdeztem a kezdeti sokk után – ugye Pierre jól van?

- Remélem – mosolyodott el- valószínűsítem, hogy többet beszélsz vele, mint én! Bemehetek?

- Oh igen, persze – pirultam el zavartam és elléptem az ajtótól. Hát persze, hogy pont most kell ekkora rumlit hagynom a házban.

- Bocsánat a kupiért – vakartam meg a tarkómat zavartam – ma akartam takarítani...

- Akkor pont jókor érkeztem – mosolygott rám, majd a kezembe nyomta a kosarat amit a kezében szorongatott – hoztam neked egy pár dolgot, pontosabban sütöttem és főztem és rengeteg megmaradt, így gondoltam leugrom hozzád.

Leugrik? Nem pont a közelben laktak.

- Aha – hümmögtem – ez nagyon kedves tőled, köszönöm!

Elvettem tőle a kosarat és az asztalhoz mentem, hogy kipakoljak rá. Legalább egy húsz fős családnak elegendő ételt és édességet rejtett a tartalma. Egy nagy mosolyt erőltettem az arcomra.

- Remélem szeretni fogod!

- Biztosan – mosolyogtam még mindig -Pierre nem is mondta, hogy meglátogatsz!

- Hát persze, hogy nem – legyintett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga- hiszen nem is tud róla.

Aha. Hát ez igazán remek.

- Főzök neked is egy kávét – ajánlottam fel és még mielőtt bármit is mondhatott volna újra kávéfőzőhöz léptem, miközben a telefonomat is elővettem.

„ Itt van anyukád" Gépeltem gyorsan a drága barátomnak. A válasz pedig csak annyi volt: „Tudom"

Pierre Gasly, ezért még számolunk.