Kim Taehyung || Tae ff

4.rész

Jiu:

  Halkan lépkedtem be az edzőterem ajtaján, figyelve hogy senkit ne zavarjak meg.
   A már megszokott helyemhez vettem az irányt, majd a futópadhoz léptem. Már éppen el indítottam volna, mikor hangot hallottam magam mellől.
-Szia Jiu! Mi újság?
  Mosolyogva fordultam Yugyeom felé, aki aranyosan mosolyogva nézett rám.
  Barna fürtjei rakoncátlanul hulltak szemébe, mint mindig, ami mosolyra késztetett. Arca folyton ragyogott, folytonos jókedve egyből rám is át ragadt!
-Szia, Yeom. Nincs semmi extra.
-Aham, jó. Látom most csak futol,úgyhogy hagylak is, majd szólj ha kellek! - mondta, majd egy intés kíséretében el vonult, de még vissza fordult és rám kacsintott,mire csak nevetve meg ráztam a fejem.
  Fél óra futás után úgy gondoltam ideje lenne váltani, mikor Yugyeom mellém lépett.
-Mond csak, Jiu, Te ismered Kim Taehyungot? - Kérdezte mire kérdőn néztem rá.
-Namjoon unokaöccse, Kook egyik legjobb barátja-mondtam el gondolkodva-de azért furcsa, hogy személyesen sosem találkoztunk. Hm, miért kérdezed?
   Közben le hajoltam a kis törlőkendőmért, majd meg törölgettem magam vele.
-El tűnt!
  Szájtátva bámultam rá. Namjoon nem jelentkezett pár napja, lehet köze van ehhez?
-Hogy érted hogy eltűnt?
  Yugyeom szétnézett,nehogy valaki meg hallja, majd résnyire húzott szemmel nézett rám.
-Kettőnk között maradjon! - suttogta, mert ő sosem volt a pletykás fajta, mindent csak velem beszélt meg! - A legjobb barátja, Kim Seokjin mondta, hogy kábé két hete elindult az ötös szektorba, de már 4 napja nem jelentkezett! Jin esküszik rá, hogy a srác nagy pácban van, mert be akart jutni a hetes szektorba.
   Elképedve lestem rá, majd inkább a kijárat fele igyekeztem.
-Hé, hová mész? - kiabált utánam a barnahajú srác, de csak intettem.
-Muszáj beszélnem Namjoon-al!
  És azzal ki fordultam a kondi teremből.
   Mérges voltam legjobb barátomra, hogy nem keresett. Egyáltalán miért titkolta ezt előlem?

-Namjoon, nyisd ki ezt a rohadt ajtót , tudom hogy itthon vagy! - dörömböltem az ajtón.
  Kis idő múlva lépteket hallottam, majd halk morgást, végül Namjoon feje bukkant fel.
   Lila haja kócosan keretezte arcát, barna szemeit résnyire szűkítve emelte rám.
-Jiu? Baj van? - Kérdezte, hangja meglepettségről árulkodott.
-Igen! - mondtam, majd félre tolva őt az ajtóból be mentem a lakásába. - Az a baj, hogy a legjobb barátom magába vonulva szenved, magányosan, titkolózik előttem... mi van az unokaöcséddel? Ha?
   Le vágódtam a nappali kanapéjára, majd kérdőn pillogtam rá.
  Idegesen túrt a hajába, majd frusztrált sóhajjal foglalt helyet velem szemben.
-Figyelj - kezdett bele-nem akarok bajt a fejedre! Tae bele tenyerelt valamibe, és ha ez nem lenne elég eltűnt. Jin szerint kapott egy segély hívást valami titkos frekvencián, amit senki nem tudott feltörni.
-Kitől?-kérdeztem.
  Halkan sóhajtott.
-Yoongi!
  Ledermedve néztem rá.
-Te most szórakozol velem? - csattantam, de komoly arcát elnézve tudtam, Namjoon véresen komolyan beszél. - Suga tíz hónapja eltűnt!
-Igen!-bólogatott barátom, de tudod van az a freki, amit Tae feltört... azt megadta Sugának. És ő bejelentkezett, de aztán újra eltűnt. Taehyung nem tudott ebbe bele nyugodni, elintéztette a be lépést,és  rutin ellenőrzésként álcázva az ötös szektorba ment.
   Nagy sóhajjal vett egy mély levegőt.
-Tíz hónapja, mielőtt eltűnt, Yoongi jelentette hogy a hetes szektorba tart. Azóta se látta senki.
-Jó, de miért akart Suga a hetes szektorba menni? - kérdeztem.
   Namjoon vállat vont.
-Nem tudom, csak azt, hogy a két legjobb barátomat nagyon meg viselte az eltűnése, az unokaöcsém pedig ennek a megszállottja lett!
   El gondolkodva néztem szét. Namjoon alíg egy hónapja költözött be, a saját kis lakásába, így még nem is volt alkalmam szét nézni.
   Fel álltam a kanapéról, majd a nappaliban lévő polchoz sétáltam, ugyanis olyat láttam amit Namjoon-ál még sosem. Egy halom bekeretezett képet.
  Érdeklődve nézegettem őket! A legtöbb kép Namjoont és Taehyungot ábrázolta. Volt egy amin egy harmadik személy is rajta volt, őt nem ismertem, volt néhány rólam, Jungkookról, Yoongiról!