Kim Taehyung || Tae ff

14.rész

  El jött a szombat is, amit kissé remegő gyomorral fogadtam. Tisztában vagyok vele, hogy az első benyomás mennyire fontos , én pedig szerettem volna, ha Taehyung apja meg kedvel.
   Sokkal nehezebb dolgom volt, úgy, hogy a férfi nem volt mellettem, magamnak kellet be mutatkoznom, magamra voltam utalva, magamnak kellett kitalálnom mikor, mit mondhatok el.
  Aztán végül úgy döntöttem, egyszerűen csak őszintén el mondok mindent.
   Aggódva figyeltem a légző burkot, de senki nem tudott rá magyarázatott adni.
  Jisoo már el ment hogy el hozza Taewont, csak Jinnel maradtunk kettesben, várva a hívást miszerint várva várt vendégünk meg érkezett.
-A tábornok fel ajánlotta Taewon-nak, hogy aludjon náluk. Állítólag Tae apja és a Tied ismerik egymást régebbről.
-Ez mondjuk a seregnél nem meglepő! - mosolyogtam rá. Halkan fel nevettem, mikor szembe néztem vele. Jin hörcsög módjára pakolta tele a száját a szeletelt gyümölcs darabokkal, utána pedig alíg bírt rágni.
  Nyammogva igyekezett el tüntetni szájából a finomságot, ami látszólag elég nehezen ment neki, mire én már szinte fetrengve nevettem rajta.
  Egyszerűen imádnivaló volt, mint egy nagy gyerek. Nagyra nyílt szemekkel bámultam rá, majd nagyot sóhajtottam.
-Kár, hogy csak most ismertelek meg! - mondtam.
   Jin nyögve nyelte le szájából a falatot, majd fejét oldalra döntve, csodálkozva pislogott rám.
-Miért mondod most ezt?
-Igazán jó fej vagy, jó barát. Őszinte és tisztaszívű, ritka az ilyen! Már ezalatt a rövid idő alatt el jutottam odáig, hogy Namjoon után, Te vagy a második legjobb barátom. Persze tudom, hogy neked sok bar....
-Aww, igazán? - ugrott hirtelen a nyakamba, belém folytva minden szót? - Most boldog vagyok, hisz én is így érzek. Szeretem a srácokat, de Taehyung után Téged sorollak be, jajj, úgy imádlak! - szorongatott, mire nevetve öleltem vissza.
-Khm.. - a köhögésre fel kaptuk a fejünket. Ahogy fel néztem, Jisoot pillantottam meg, egy ismeretlen férfi társaságában.
-Aranyosak vagytok! - mondta Jisoo egy halvány mosollyal - de remélem azért rám is jóbarátként tekintesz, nem csak erre a tulokra! - mondta tettetett duzzogással, mire meg könnyebbülten fel nevettem!
-Nem sokkal maradsz le mögötte! - mondtam, majd a lány mellé lépkedtem.
  Jin időközben már köszöntötte a férfit. Taewon nagyon hasonlított a fiára, ugyanaz a szem, az orr formája, a szája. Persze idősebb kiadásban.
-Jiu? Kim Taewon! Örvendek! - mondta. Bár a férfi hangja is mély volt, mégsem volt olyan kellemesen mély baritonja mint Taehyung-nak.
-Én is örülök mr. Kim! - hajoltam meg illedelmesen.
-Jajj, ne. Hagyjuk a magázódást, Jiu, csak szólits Taewon-nak, nem kell a formaság! - mondta kedvesen, mire nekem is mosoly kúszott arcomra. Talán nem is lesz annyira kínos ez a találkozás.

- Szóval, ha jól értelmezem, a felsőbb bíróság egyelőre nem hajlandó lépni semmit. Amúgy tudja valaki, miért szinezték be a burkot? Mi az amit nem láthatunk? Végig tükrös járműben utaztam, senkinek nem engedik, hogy bármit is lásson!
-Majd meg próbálom ki deríteni! - mondta Jisoo. - Viszont ha meg bocsátotok, nekem mennem kell dolgozni!
-Én meg elugrom Namjoon-hoz, nemrég keresett. Sietek vissza! - mondta Jin, majd pár percen belül mindketten el hagyták a lakást.
-Nos! - szólalt meg először Taewon. - Hogy ismerkedtetek meg Taehyung-al?
   Már vártam ezt a kérdést!

   Majd egy órán át beszélgettünk, aztán Taewon úgy döntött, ideje beszélni a fiával. Be kisértem őt a szobámba, majd a hívásra kapcsoltam. Percek múltak el, mire választ kaptam.
  Ahogy fel ugrott a hologramm, meglepetten kaptam kezemet a számhoz, ugyanis Taehyung mellett ott állt Jungkook teljes életnagyságban!
  Az első gondolatom az volt, hogy jól leszidom, de beláttam, hogy ennek nem most jött el az ideje.
  Jungkook zavartan integetett, majd le hajtott fejjel el oldalgott.
-Sziasztok! - köszöntünk Taewon-al egyszerre.
  Taehyung meg illetődötten pislogott ahogy meg látta az apját, de Taewon arca is ugyanazt tükrözte.
-Azt hiszem, én most kicsit el vonulok, el kell intéznem néhány dolgot, de a lakásban leszek. Szólj ha kellek! - tettem a férfi vállára a kezem.
-Köszönöm Jiu, úgy lesz! - bólintott a férfi, le sem véve szemét a fiáról. Egy pillanatra el kaptam Taehyung tekintetét, majd intve egyet el hagytam a szobát.
  Igazából nem volt semmi sürgős dolgom, de úgy gondoltam most inkább kettesben szeretnének lenni. Jungkook is el vonult, nem akartam pont én lenni a zavaró tényező. Taehyung hetek óta nem tudott beszélni az apjával, most pedig sokkal nagyobb szüksége volt rá, mint bármikor eddigi életében!
  Érezni lehetett a köztük lévő erős köteléket, ami a nagy távolság ellenére sem szűnt meg.

  Már sötét volt kint, Jin is hazatért Jisoo-val egyetemben, mikor Taewon ki jött a szobámból.
  Látszott, hogy nagyon meg viselte a dolog, mint ahogy az is hogy sírt.
  Önkéntelenül léptem hozzá, hogy meg öleljem, át sem gondoltam igazán, de később sem bántam meg tettemet.
  Az idősebb Kim fel zokogva borult vállamra, arcát nyakamba fúrva.
- Sajnálom! - motyogtam, ahogy vigasztalóan simogattam a hátát.
   Jó pár percig álltunk így, mire meg nyugodott annyira, hogy el húzódott.
-Bocsáss meg! - mondta, kerülve a tekintetem. - Nem szoktam így... én csak...
-Fáj! - mondtam ki helyette, mire csodálkozva kapta rám tekintetét! - Tudom! - mondtam neki egy fáradt mosollyal. - Nekem is ugyanúgy ... fáj!
   Nem részleteztem. Nem akartam, nem éreztem magamban elég erőt, de Taewon szavak nélkül is meg értett.
   Csendben ültünk az asztalhoz, hogy a vacsoránkat el fogyasszuk,mindenki a saját gondolatába mélyedve.
  Vajon én vacsorázhatok majd együtt Taehyung-al? El jutok vele a tengerpartra? Szeretném látni azt a kilátót amiről mesélt. Piknikezni a parton, este pedig együtt nézni a csillagokat, miközben Yeontan körülöttünk ficánkol!
  Szerettem volna ha ezek egyszer meg történnek, de annyira távolinak tűnt mindezek meg valósítása.
  Végül Jin el vitte Taewont a tábornokhoz, én pedig vissza vonultam a szobámba.
  Ezen az estén nem merestem Taehyung - ot és ő sem engem.
  Jin is hiába jött be hozzám beszélni, vele sem akartam. Úgy tettem, mint aki alszik, így inkább csendben ki vonult a szobámból!
  Fél éjszakán álmatlanul forgolódtam, mikor pedig végre sikerült el aludnom a tengerparton sétáltam, Taehyunggal, kéz a kézben, nem messze tőlünk Jungkook és Yoongi kergetőztek a vízben, míg Jin Jisoo-val egy pléden napoztak, Namjoon pedig Taewon-al pecáztak a lelátó aljában. Annyira nyugodt volt, annyira idilli, mégis mikor reggel meg ébredtem zokogva temettem arcomat kezeimbe!

  Sziasztok, remélem nem okoztam csalódást, és tetszett a rész! Ha igen, kérlek nyomjatok a csillagra, vagy kommenteljetek, hogy tudjam érdemes-e folytatnom.
  Egyébként kiváncsi lennék, érdekelne-e valakit egy Jikook-os sztori? Ami egyébként már folyamatban van, sőt a borító is kész van 😉 Előzetesben egyelőre csak ennyi!
  Puszi 😘