Kim Taehyung || Tae ff

9.rész

A férfi hunyorogva nézte az arcomat, majd hirtelen a meg világosodás ragyogta be arcát!
-Nahát! Eldobom az agyam! Te Jungkook húga vagy!
  Bólintottam, majd könyörögve néztem rá.
-Segíts! Rejts el kérlek!

-Mi tö.. - kezdte volna, de ekkor a lift mozgásba lendült, mire ijedten kaptam oda a fejem. Meg lepődtem mikor megéreztem a férfi kezét a csuklómon, majd egy gyengéd rántás után húzni kezdett maga mögött. Megadóan szaladtam utána, néha-néha hátra pillantva a vállam fölött, de aztán feladtam és hagytam hogy a férfi vezessen.
  Alíg pár méter után be fordultunk a folyosón, majd egy másik lépcsőhöz érve lefele vettük az irányt.
  Nem igazán tudtam hová megyünk, de nem is volt ez a megfelelő pillanat arra, hogy akadékoskodjak.
  A férfi végig a kezemet szorítva rohant, én pedig hálát adtam annak, hogy ilyen jó formában vagyok.
   Le értünk a földszintre, ahol egy számomra eddig ismeretlen ajtón tértünk be, majd néhány újabb lépcső fok után egy garázsban találtam maga.
-Ez... erről nem is tudtam! - lihegtem ahogy a férfi tovább vonszolt.
-Ez V. I. P szektor, titkos! - mondta egy pillanatra rám nézve.
  Egy hatalmas, fekete terep járó mellett álltunk meg, amibe a fickó már be is pattant, fejével jelezve, hogy szálljak be hátra.
  Engedelmesen ültem be, mire a férfi hátra fordult.
-Feküdj el! - tettem amit kért, majd éreztem ahogy landolt rajtam valami. Egy takaró volt az.
   Az autó motorja fel bőgött, majd el indultunk.
  Nagyon nem volt ínyemre ez az egész helyzet, féltem. Féltettem Taehyungot és Namjoont. Utóbbi miatt ráadásul iszonyat lelkiismeret furdalásom is volt, hiszen miattam került bajba. Féltem amiatt is hogy most le bukunk és akkor Seokjin is bajba kerül akaratlanul is!

   Éreztem ahogy egy idő után le lassultunk, majd teljesen meg álltunk.
-Ki szállhatsz! - mondta a férfi, majd le rántotta rólam a takarót.
  Óvatosan ültem fel, de a fickó csak kuncogott egyet.
-Nyugi, elmúlt a veszély! Nyugodtan ki szállhatsz.
   Sóhajtva engedelmeskedtem neki, majd értetlenül néztem rá.
-Hol vagyunk? - kérdeztem meg  szeppenve.
-Swan tábornoknál! - mondta a fickó halál nyugodtan, mire az én arcom ha lehet még jobban meg nyúlt.
-Mih, minek? - nyekegtem ijedten!
-Nyugi, nem lesz semmi baj! - mondta, majd intett az ajtó felé, én pedig követtem.
  A garázsból egy nagyon letisztult, mégis modern lakásban kötöttünk ki, ami nagyon meg tetszett!
  Jint követve a nappaliba értem, ahonnan egy igencsak meglepett  tábornok nézett velem szembe.
-Jiu? Nahát... Jin?
   Akármilyen szorult helyzetben is voltam, a férfi arcán kuncognom kellett!
-Történt valami? - Kérdezte, majd hozzám lépve meg ölelgetett. - Nahát, régen láttalak Jiu. Mondjuk nem pont itt számítottam rád,de örülök hogy láthatlak.
-Bajban van! - mondta Jin, majd hanyagul a kanapéra vágta magát. -Anya? Itthon van?
-Nincs! - rázta fejét az idősebb. - De inkább a bajról meséljetek!
-Őt kérdezd! - intett felém fejével, mire mindketten rám néztek.
-Ahm, hát... - kezdtem bele , majd úgy döntöttem őszinte leszek. A két férfi figyelmesen hallgatta amit mondtam, majd a tábornok a végén nagyot sóhajtott.
-Nos! - kezdte. - El kell menned Taehyung lakására, kellenek az adatok. Csinálj mindenképpen biztonsági másolatokat. Többet is. Legyen mivel sakkban tartani a hadügyet, ha esetleg oda kerül a sor. Egy másolat kell nekem is, hogy feljelentést tehessek a legfelsőbb bíróságon, kell valami ami hatással lesz rájuk. Ez pedig tökéletesen meg felel a célnak! Ki kell onnan hozni Taet! Kérvényezni fogom, hogy mindenképpen küldjenek érte egy csapatot! Ideje végre a nyakukra lépni ezeknek a szarháziaknak. Ezúttal túl messzire mentek! - csapott a combjára. Mi Jinnel csak bólintottunk.
  Aztán meg hallottam a jól ismert hangot és izgatottan nyomtam a kijelzőre, ami egyből kivetítette Tae hologrammját!
-Jiu? - hangja fáradt volt, de ahogy rám pillantott arca fel derült, ezzel együtt a szívem is ezerrel meg lendült. - Jin? Tábornok?
  A széles mosolyt értetlenség váltotta fel.
-Taehyung! - mondta a tábornok. - Tarts ki még egy kicsit. Ki hozunk onnan!
  Taehyung csak bólintott, majd nagyot nyelve nyögött fel.
-Mi történt? - kérdeztem félve.
-Semmi érdekes, csak majdnem rám találtak, de az utolsó pillanatban sikeresen le ráztam őket, most meg azt hiszem a nyomomat vesztették!
-Jiunak hála! - kotyogott közbe Jin!
-Hogyan? - Vigyorgott Tae.
-Csak rá küldtem egy vírust a gépre, ami le blokkolja az összes főbb megfigyelő rendszert. Azzal ellesznek egy darabig, addigra meg ki hozunk.
-Rendben! - bólintott Taehyung. - Ügyes vagy Jiu! Hálás vagyok, igazán...
-Szükségtelen hálálkodni. Most inkább pihenj, ahogy látom rád fér. Nekem is el kell intéznem még egy két dolgot!
-Hát jó... - motyogta Taehyung. - Jiu?
-Igen Taehyung?
-Ha esetleg mégis sikerülne haza jutnom...
-Persze ho...
-Csak hadd mondjam végig! - szólt rám, mire ijedten el hallgattam. - Szóval, ha haza térek, szeretnélek el vinni egy randira. Persze ha Te nem szeretnéd, akkor nem erőltetem, de az az igazság hogy ... szóval nagyon kedvellek, és meg akarlak jobban ismerni. Én... nem vagyok egy nagy szakértő ilyen téren, de remélem Te is kedvellsz és szóval... jah, azt hiszem egyelőre ennyi.
  Nagyra nyílt szemekkel pislogtam a hologrammra, majd lassan bólintottam.
  Ezernyi érzés kavargott bennem abban a pillanatban, de minden idegszálammal vágytam arra, hogy személyesen is mellette lehessek.
   Érezni akartam az illatát, az érintését, meg akartam tudni róla mindent amit csak lehet, és eszem ágában sem volt ezt vissza utasítani. Hogyan is tehettem volna, mikor éreztem hogy valami húz, vonz hozzá.
-Tényleg? El jössz majd velem randizni? - ragyogott fel az arca, amitől igazán kis fiús hatást keltett. Nevetve figyeltem boldog lényét.
-Tényleg Taehyung! Nagyon szívesen el megyek veled randizni! Remélem mihamarabb!
-Jajj, ez olyan romantikus! - fanolt Jin, mire a tábornok nyakon vágta. - Nya, ez most miért?
-Ne légy tapintatlan, nem így neveltelek. Ez most az Ő pillanatuk! - rótta meg nevelt fiát, mire az zavartan le sütötte szemeit.
-Bocsánat! - motyogta.
 
   Miután el köszöntünk Taehyungtól, Jin a garázsba vezetett, majd el hajtottunk Taehyung lakására. Miután ki szálltam a kocsi ól, Jin el hajtott a lakásomra Yeontanért, mert nem kockáztathattuk hogy haza menjek.
  Mindent amire szükségem volt össze szedtem, majd el kezdtem a biztonsági mentéseket.
   Mivel ez nem egy öt perces meló, így unalmamban körbe jártam a kis lakást.
  Taehyung szobájának ajtajában egy pillanatra meg álltam, majd végül egy sóhajjal be léptem.
   Tisztaság és rend volt odabent. Láthatóan mindennek meg volt a maga helye.
  Az ágy melletti széken egy gondosan össze hajtott pulóver pihent.
  Számba harapva figyeltem egy pillanatig, majd engedve kíváncsiságomnak lassan a zöld pulcsiért nyúltam , majd meg fogva azt fel emeltem a székről.
  Hihetetlenül puha volt és ahogy az arcomhoz emeltem szinte mellbe vágott az abból áradó férfias illat, amit már a lakásba lépve is érezte, és amitől szinte azonnal görcsbe rándult a gyomrom.
   Abban a pillanatban annyira vágytam arra, hogy végre találkozhassam vele, hogy még a könnyeim is ki csordultak.
   Remegve ültem az ágy szélére, magamhoz szorítva a pulcsit, miközben azért imádkoztam, hogy időben oda érjen a segítség, mielőtt még a férfinak komoly  baja esne!