Kim Taehyung || Tae ff

11.rész

   Halkan nevetett majd feljebb húzta magán a takarót. Még mindig sötét volt ahogy ki néztem az ablakon, de a férfi nem tudott aludni, meg ébredt és azóta beszélgetünk.
   Mindketten gyermekkori élményeket  meséltünk a másiknak, amiken jókat nevettünk.
   Míg aludt én szorgalmasan dolgoztam , ami abból állt hogy a hadügy megfigyelő rendszerét törtem fel, majd az egészet áttelepítettem Taehyung controller-ére, amire Ő is simán rá tud csatlakozni.
-Mi a kedvenc színed?-Kérdezte mosolyogva. - Nekem a zöld!
-Lila! - mondtam határozottan.
  Bólogatott, majd újra kérdezgetett, én pedig szívesen válaszoltam, ugyanakkor én is kérdezgettem.
  Így tudtam meg, hogy van egy húga. Az apja ügyész, az anyja nemrég meg halt. Sokat tartózkodott a nagymamájánál, de sajnos nemrég Ő is meg halt. Így már értettem a szomszéd néni iránti elkötelezettségét!
  Lassan reggel lett, én pedig nem szívesen, de el köszöntem. Siettem a tábornokhoz!
 
  Jin már lent várt a nappaliban.
-Jisoo már el ment! - mondta. - Együnk, aztán mehetünk is a tábornokhoz.
   Fél órával később már a kocsiban ülve igyekeztünk a tábornok lakásához.
-Meg jöttünk! - kiabált Jin a lakásba érve, mire egy középkorú nő lépett ki.
-Jin, drágám! - ölelgette magához a férfit. - Hol hagytad Jisoot kincsem? - kérdezte, de a választ meg sem várva fordult felém. - Te vagy Jiu?
-Igen, jó napot hölgyem! - hajoltam meg.
-Szervusz kedvesem, a férjem már vár. Gyere csak közelebb!
   Egyértelmű volt, hogy Jin anyukája áll velem szemben, hiszen nagyon nagy volt a hasonlóság kettejük között.
  Meg illetődve lépkedtem közelebb, mire a nő mosolyogva magához ölelt.
-A nevem Harin, tegezz csak nyugodtan!
-Rendben... Harin! - mondtam. Igyekeztem elengedni magam, mert a nő nagyon kedves volt, de valahogy rettentően feszültnek éreztem magam.
   Jin intett hogy kövessem. A tábornok egy kis dolgozó szobában várt minket. Ahogy meg látott egyből fel pattant a helyéről, majd hozzám sietve meg ölelgetett.
-Jó reggelt! - öleltem vissza. Eszembe jutott, régen is mindig így üdvözölt, de aztán apa elment a 17-es szektorba , én pedig beálltam a seregbe, attól fogva ritkán láttam, amit így utólag nagyon sajnáltam.
-Szia! Jól vagy?
  Bólintottam.
-Taehyung, ő is jól van ugye?
  Vettem egy mély levegőt.
-Ritkán jut ételhez és az esték nagyon hidegek! - mondtam le hajtott fejjel és éreztem hogy a szemembe könnyek szöknek.
-Akkor mihamarabb intézkednünk kell!-mondta,mire a kezébe adtam az adat hordozót.
  A tábornok a gépéhez csatlakoztatta, majd figyelmesen tanulmányozta. Arca percről percre lett borúsabb, majd dühösen csapott az asztalra!
-Ez nehéz menet lesz, de ideje bele vágni! Ki hozzuk onnan Taehyungot!

-Most ugye csak viccelsz! - nézett rám Jin meglepetten. Teljes harci készültségben álltam előtte, ami egy katonai ruházatból, sapkából, egy rövid fekete parókából, egy erős sminkből és egy hamis belépési kártyából állt.
  Elégedetten tanulmányoztam a tükörképem, miközben Jin elégedelenül morgott az orra alatt.
-Te is meg tennéd ezt érte, vagy tévedek?
-Nem erről van szó Jiu! Ha bajod esik, a srác engem ki nyír ha haza jön, Jungkookról nem is beszélve. Az a srác rendesen ijesztő ha mérges. Olyankor nem emlékeztet semmi az édes kis nyuszi boyra! - mondta, majd meg borzongott, mire fel nevettem.
-Jegyzem, Te ugyanolyan vagy! - mutatott rám vádlón, mire újra fel röhögtem.
-Héé... - csapkodtam meg, mire nevetni kezdett. Jisoo csak a fejét fogta!
-Igaza van Jinnek! - mondta végül. - Nem hiszem hogy jó ötlet oda menned.
-Ne már, Te is? - méltatlankodtam. - Csak értsétek meg! Nekem... nekem be kell jutnom, kellenek azok a nyavalyás kódok!
-Én meg értem, csak féltelek! - mondta Jisoo. - Meg Jin is,Namjoon, Jungkook meg Tae! Hagyd mostmár hogy a tábornok intézze a többit.
-Ok, be megyek, ki hozom a kódokat, aztán a többi a tábornok dolga!
   Csak ideges szusszanás volt a válasz, amit én igennek vettem!

   Szerintem nem gondoltam át rendesen. Igaza volt a gerle párnak, a tábornokra kellett volna hagynom, de én Jeon vagyok. Nem igazán ismerem a megalkuvás, a vissza vonulás, vagy a maradjunk a picsánkon szavak jelentését. Ilyen téren még Jungkookon is túl teszek!
   Erőt vettem magamon, majd a kártyámat le húzva be léptem a hadügy F  jelölésű épületébe.
  Össze szűkült gyomorral lépkedtem a folyosón, ahol elvétve egy-egy katona jött velem szembe, de mintha senkit nem érdekelt volna, ki vagy mi vagyok. Ettől függetlenül aggódtam, hiszen ez a nagykutyák főhadiszállása, mégsem voltam hajlandó meg hátrálni. Nem sok esélyem maradt, ha ki akartam hozni Taehyungot. Márpedig én mindennél jobban azt akartam!

  Az ajtó halk kattanással nyílt, én pedig miután szét néztem, be toltam azt, majd be léptem az irodába. Tudtam mikor kell jönnöm, ilyenkor van az értekezlet, amire csak a fejesek mehetnek be, meg néhány bennfentes magasabb rangú katona.
   Gyorsan tettem a dolgom, a gépre csatlakoztam, majd el kezdtem az adatmásolást.Nem töltöttem időt azzal, hogy olvasgassak, azt később is meg tudom tenni!

   Még pár lépés, bíztattam magam, ahogy a kijárathoz igyekeztem. Reméltem, hogy kifelé is olyan egyszerű lesz, mint mikor be léptem, de a sors valahogy úgy gondolta, játsszunk!
-Hé, Te! - hallottam meg egy hangot , de nem akartam lassítani, azzal el árultam volna magam. Magabiztosan, vagyis látszólag magabiztosan lépkedtem, mikor egy kezet éreztem a vállamon. - Nem ismerlek én Téged?
  A magas fickó fürkészve nézett, mire kérdőn bámultam, majd gúnyos tekintettel mértem végig, aztán kissé nyávogós hangon válaszoltam.
-Ez a csajozós dumád? Mert ha igen még gyakorold! - Fordultam volna el, de a karom után kapott.
-Mit kerestél itt? - faggatott tovább.
  Igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra, ami nehezen ment, mikor valaki meg szólalt a hátam mögött.
-Engem kisért! Meg kértem hogy az épület előtt várjon! Mehetünk katona!
  Meg könnyebbülten lépkedtem a tábornok mögött, aki egy ideges legyintéssel zavarta el a kiváncsiskodót.
-Ha a lányom lennél, most jól el fenekelnélek. Mit mondanék apátoknak, ha bajod esik he? Bocs, barátom, de hiába ígértem meg, nem figyeltem eléggé a lányodra? Vagy sorry, de a kiscsibe magán akciózott én meg szem elől tévesztettem?
-Tessék? - nyikkantam meglepetten.
  A tábornok mint akit rajta kaptak, úgy nézett rám.
  Csalódottan kerültem ki, majd el indultam figyelmen kívül hagyva hogy szólongat.
-Sajnálom, ok? - kapta el a karom. - Csak aggódik érted. Katona, tudja hogy az élet a seregnél bonyolultabb, mint egyéb helyeken. Neked akar... akarunk jót. Meg ígértem neki, hogy vigyázok rád, messziről figyeltem, hogy minden rendben van-e. Hé...
-Értem... csak ez most... soha nem keres, ritkán hív, erre kiderült hogy figyeltet! - motyogtam.
-Nem figyeltet, erről szó sincs, csak megkért, hogy figyeljek rád, és ha kell segitsek Neked, vagy szóljak neki. De azt gondolom erről jobb ha nem tud. Messze van, jobb ha ezt most nem adjuk tudtára. Gyere.... beszéljünk arról mit intéztem!Meg gondolom Te sem korzózni jöttél...
  Bár még mindíg haragudtam, mégis követtem őt. Úgy döntöttem félre teszem a sértettségem, mert ezzel most csak Taehyungnak ártanék.
   De apa akkor sem fogja ezt meg úszni egy alapos fej mosás nélkül.
  Tisztában vagyok vele, hogy nem volt egyszerű minket anya nélkül fel nevelni, főleg hogy mindketten az ő makacsságát és temperamentumát örököltük, főleg én! Mégis úgy éreztem hogy csalódtam az apámban, hiszen ezek szerint nem bízik bennem. Nem hiszi, hogy meg tudok állni a saját lábamon, és igenis egyedül is képes vagyok boldogulni.
  Éljen a család!