Kim Taehyung || Tae ff

7.rész

   Boldog mosollyal figyeltem ahogy Yeontan körbe szaglászta a lakást, majd mikor mindent le ellenőrzött vissza tért hozzám és szinte kérdő szemekkel bámult rám.
-Hát édesem! - hajoltam le és vettem az ölembe. - Úgy fest, egy darabig velem leszel. Remélem nem sokáig! Ne vedd magadra , imádlak, de a gazdid érdekében jó lenne ha mihamarabb haza térne.
  A kis kutya mintha értette volna amit mondok, boldogan fészkelődött, majd végig nyalt az arcomon.
-Ok, Tani! Együnk valamit!

  Hamar sötét lett, mi pedig az aprócska erkélyen  ülve figyeltük a madarakat. Yeontan jólakottan pihegett a lábamnál, én pedig el gondolkodva bámultam magam eké.
   Magányosnak éreztem magam és nagyon rosszul esett, hogy Jungkook megint nem jött haza. Vagyis inkább csak lelépett mielőtt haza értem.
  Fáradtan álltam fel székemből, majd a kis adóvevőmhöz léptem. Be kapcsoltam a titkos frekit és vártam. Be kapcsoltam a tv-t, és kerestem valami filmet, ami el tereli kissé a gondolataimat.

-Jiu? Ott vagy?
  Taehyung mély hangjára riadtam fel. Valószínűleg el aludhattam, így bele telt kis időbe, mire realizáltam hol is vagyok.
  A kis géphez léptem, majd a zöld gombra nyomtam.
-Szia Taehyung!
  Kicsit rekedtre sikerült.
-Láthatlak? - Kérdezte egyből én pedig gondolkodás nélkül kapcsoltam a küldésre, ezzel egyidejűleg Taehyung hologrammja is meg jelent!
-Jól vagy? - kérdeztem, ugyanis a férfi eléggé zaklatottnak tűnt.
-Igen én... - idegesen nyalta meg alsó ajkát. - Nem messze vagyok a hadügy épülettől! Itt most meg pihenek, reggel pedig oda megyek!
-Még meggo...
-Héé, az ott Tani? - szakított félbe hirtelen, majd Yeontan bukkant fel mellettem, boldogan vakkantva ahogy felfedezte Taehyung hologrammját.
-Oh! Igen! - Nevettem fel zavartan. - Park néni a fiához költözik Daegu-ba, úgyhogy... el hoztam. Remélem nem gond? - nézem rá bűntudatosan.
-Egyáltalán nem gond, sőt...
  Meg babonázva néztem a mosolyát és szinte  bizseregtek az ujjaim hogy meg érinthessem.
-Van valami kedvence? - tereltem a figyelmemet inkább, vissza térve a bambulásból.
-Mindenevő! - nevetett a férfi mély orgánumán, én pedig igyekeztem nem lefolyni a székből közben.
   Kissé ijesztőnek találtam, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőlem, pedig még csak nem is élőben láttam, csak egy átkozott hologram... mi lesz ha majd ő maga áll előttem.
-Figyelj! - váltott hirtelen Tae. - Ha esetleg holnap nem jutnék ki..
-Kérl...
-Csak igérd meg, hogy akkor meg keresed Seokjint! Swan tábornoknál segédkezik, a tábornok segített ide bejutni. Bennük meg bízhatsz! Igérd meg hogy vigyázol magadra! Jiu...
-J... jó, meg igérem! - motyogtam. Rettenetesen zaklatottnak éreztem magam. Legszívesebben rá kiáltottam volna, hogy azonnal jöjjön el onnan, de én ehhez kevés vagyok. Semmi jogom a férfihoz!
-Rendben! Én most ki lépek, találtam egy jó helyet, egy két cuccomat töltenem kell. Meg át kell néznem a...fegyvereket! Jó éjt Jiu. Tani?
   Yeontan felugrott mellőlem, majd várakozva nyüszitett egyet!
-Fogadj szót Jiunak! Most Ő a gazdi, érted?
  A kis gombóc vakkantott egyet, majd hozzám bújt.
-Helyes! - mosolygott a férfi. - Megyek, sziasztok. Amint tudok jelentkezem. Nap közben is el tudlak érni?
-Megoldom! - bólintottam elszántan!
-Rendben! Még valami... ha valami balul ütne ki, nem ismersz! Soha nem beszéltünk! Érted?
-Igen! - suttogtam elhaló hangon és bármennyire igyekeztem, nem tudtam viszatartani könnyeimet.
   Láttam Taehyung ijedt arcát.
-Mi a baj? - Kérdezte zaklatottan. - Valami rosszat mondtam?
  Hevesen ráztam meg a fejem.
-Nem csak... szeretném ha vissza térnél, aggódom.
   Szégyelltem magam, ezért inkább le hajtottam a fejemet.
-Meg igérem hogy vissza térek! De akkor kapok egy csókot! - mondta a végére vigyorogva.
   Szájtátva bámultam rá, mire halkan fel nevetett.
-Jó éjt Jiu, álmodj szépeket!
   Mielőtt válaszolhattam volna, ki kapcsolt én pedig megrendülten bambultam a kis dobozkára.
   Némi gondolkodás után felkaptam a kis adóvevőt és neki álltam át alakítani. Szerencsére volt jó pár ötletem, így nem esett nehezemre karon hordozhatóvá alskítani.  Szinte észre sem vettem mennyire elszaladt az idő, csak mikor kész lettem realizáltam, hogy már este 11 óra is javában elmúlt.
  Viszont elégedetten néztem remekművemet, amit egy széles karkötőre operáltam rá.
   Boldog voltam, mert így bármikor el érhetett Taehyung, nem kellett estig várnia.
 
El vonszoltam magam a zuhanyzóig, majd megengedtem a langyos vizet.
   Úgy éreztem magam, mint aki valami hihetetlen kemény melót nyomott le.
  Még a kiképzés sem volt ennyire fárasztó, mint ez a folyamatos aggodalmaskodás. Na és Taehyung kijelentése a csókról!
   Egyből azon kezdett ketyegni az agyam, hogy vajon milyen lehet őt érezni az ajkaimon.
   Önkéntelenül vezettem ujjaimat a számra, majd idegesen kaptam el őket és inkább a hideg csempének támaszkodtam velük.
-Baszki! - nyögtem frusztráltan.
  Jó lett volna tudni mi van velem, mi történik velem, de abban a pillanatban csak nyöszörögni voltam képes , hisz egy értelmes gondolat sem jutott eszembe!
  Legfőképpen önmagamtól ijedtem meg leginkább, ugyanis akárhogy is néztem a dolgot, mégiscsak furcsa volt számomra hogy egy hologram olyan dolgokat volt képes kiáltani belőlem, amit eddig senkinek sem sikerült, élő valójában sem.
   Persze Taehyung élő személy, de nincs itt! Nem tudom meg érinteni, nem érzem az illatát, mégis...
  Tanácstalan voltam, ugyanakkor kiváncsi voltam arra, hogy vajon a személyes találkozás is ezt váltja-e majd ki belőlem, vagy csak egy nagy csalódás lesz majd?! Vagy én gondolok ebbe többet bele?
  Túl sok volt a ha, én pedig túl sokat agyaltam. A végére még a fejem is meg fájdult.
  Megrendülten ballagtam be a hálószobámba, hogy aztán álmatlanul forgolódjak az ágyamban.
  Valamikor az éjszaka közepén hallottam amint Jungkook halkan be osont a lakásba, majd zuhany után elvonult a szobájába, de most még Ő hozzá sem volt kedvem.
  Nem akartam kérdőre vonni, nem akartam beszélni vele. Felnőtt férfi egyébként is, nem tartozik nekem semmivel sem elszámolni. Úgy döntöttem hogy másnap beszélek vele, hisz csak aludni vágytam.
   Aludni akartam, pihenni, az álmomba menekülni, talán ott nyugalomra lelek!
  De az álom messzire el került! Mikor pedig mégis sikerült el aludnom akkor is Taehyung-al álmodtam!