Kim Taehyung || Tae ff

19.rész

Jiu:

  Levegőért kapkodva szaladtam be a hadügy minisztérium épületébe, igyekezve ki kerülni a biztonsági embereket!
   Egyáltalán nem kellett gondolkoznom merre menjek, hisz már kis milliószor jártam  itt. Célirányosan indultam a második emeletre, ahol az irányító rendszerek voltak és a tábornok irodája!
   Csak be kellett jutnom, de erre is meg voltak a módszereim. Végül is, csak itt dolgoztam három évig, és nem tudtam el képzelni azt, hogy pont most ne jussak be!
  A kiszemelt ajtó előtt hallgatóztam egy sort, majd mikor meg állapítottam, hogy csend van, be nyitottam!
   Igazam volt, a szoba teljesen üresen állt, csak a hálózati számítógép volt bent!
  Gyorsan elővettem az általam gyártott dekódolót, majd a gépre csatlakoztattam. Pár perc múlva fel villant a belépő kód, én pedig csatlakoztattam a kis adat hordozómat. Aztán meg láttam valamit!
   El hűlve néztem a frissített parancsot.
  Egy bomba. Egy kibaszott bombát akarnak a hetes szektorra dobni!
  Abban a pillanatban léptem a titkos frekvenciára, hogy Taehyung-ot figyelmeztessem,de a vétel nagyon akadozott, végül a rendszer le is állt!
   Éreztem a könnyeimet meg indulni, és magamban imádkoztam, remélve hogy hallották a figyelmeztetést, és időben el tudnak tűnni!
   De erre nem sok volt az esély, és ezt én is nagyon jól tudtam. A rakétát nem innen irányitották, és én tehetetlen voltam!
  Zokogva borultam a gépre, mikor a csipogást meg hallottam!
  Hihetetlen mértékű düh és fájdalom uralkodott el bennem, amit akkor nem tudtam és nem is akartam kontrollálni!
  Nem is gondolkodtam mit csinálok, amit utólag vissza gondolva, nem is baj, így az első bevillanó érzésemnek engedve, fel mentem a nyilvános csatornára, majd egyszerűen rá nyomtam a küldés gombra!
   Minden meg szerzett információ, minden sötét titok, amit sikerült fel törnöm és meg szereznem, a nyilvános hálózatra került!
  Egy kárörvendő mosollyal az arcomon kaptam bal kezemen lévő adóvevőmhöz, amin a kis mini számítógépem volt sürítve, így be jelentkeztem a saját oldalamra, majd rá nyomtam az élő adásra!
  Ahogy meg jelent a Live felirat, meg köszörültem a torkom, és beszélni kezdtem!,
-A nevem Jeon Jiu! Az apám Jeon Jonghyun,az iker testvérem pedig Jeon Jungkook! Ez a két név biztosan ismerős, hiszen az apám a nyolcas szektor felügyelője, a seregben tábornoki rangot kapott! Jungkook hadnagy a kettes szektor, 23-as hadosztályánál! Az ok amiért élőben jelentkezem, az az, hogy le leplezzem a hadügy minisztérium piszkos ügyeit! Amiből van bőven!
   Fel álltam a gép mellől és sietős léptekkel kifele indultam, mert biztos voltam benne, hogy nemsoká rám találnak!
-Gondolom a Kim Taehyung név sokaknak ismerős! Ő a hír szerzésnél ok nyomozó! Ez a nagyszerű férfi rájött a hadügy piszkos ügyleteire, rájött, hogy a hetes szektorban illegális, katonákon végzett kísérletek folynak, rájött, hogy a barátját, és egyben bajtársát itt tartják fogva, ezért oda ment az öcsémmel, Jungkook-al!
  A folyosón haladva hirtelen hangokat hallottam, így irányt változtattam, de hamar rá jöttem, hogy ez hiba volt, ugyanis erre nem volt ki járat! Utolsó meg oldásként be vágódtam az egyik nyitott ajtón, majd magamra zártam azt!
-Jogotok van tudni, - folytattam-hogy a miniszter, a helyettese, a főtitkár és Lee tábornok a felelősek rengeteg katona el tünéséért, illetve haláláért! A Dionysos program lényege, hogy tökéletes katonákat hozzanak létre, a legerősebb, leggyorsabb, és leg eszesebb katonákat választották ki! Többségük meg halt, vagy agyatlan gyilkoló géppé vált. A kisérletek teljes le írását nyilvánossá tettem, bár ezzel sajnos nem tudom visszahozni a szeretteinket!
-Nyissa ki! - dörömböltek az ajtón, de mivel nehéz vasajtók vannak itt, így egy darabig még biztonságban lehettem!
-Sajnálom, hogy nem jöttünk rá hamarabb, mi folyik a hadügy falain belül,-mondtam fel tartóztathatatlanul, - sajnálom hogy csak ennyit tudok tenni, de legalább meg állithatjátok végre őket! És sajnálom, hogy nem láthatom újra Jungkook-ot és Taehyung-ot! - zokogtam fel! - A hetes... a hetes szektorra bombát lőttek... én... én... tudom, hogy nem sokáig leszek egyedül! Nemsokára rám törik ezt az ajtót! - Itt az ajtó felé forditottam a kezem, és csendben maradtam, így biztosan mindenki hallhatta, ahogy azt kőkeményen ostromolják! - Valószínűleg pár perc, be törnek ide, és én halott leszek! De Ti! Ti meg állithatjátok ezt az ámokfutást ! Álljatok bosszút a szeretteitekért, és az enyémekért! - mondtam sírva! - Mindenkinek joga van a szabad élethez! Évekig el zártak minket, pedig odakint már nincs egy darab fertőzött sem, évek óta! Folyamatos hazugságban éltünk, vessetek véget ennek! Éljetek, mert jogotok van hozzá...
   Ejkor a vasajtó meg adta magát, és hatalmas csattanással borult a földre, én pedig három fegyveres katonával néztem farkas szemet!
-Kapcsolja ki, azt a szart! - kiabált rám az egyik, de én fejemet rázva húzódtam a falhoz, teljes sugaras felvételre kapcsolva. 360 fokos szögbe, minden látható volt! Ha most meg kell halnom, legalább lássák mire képes a hadügy minisztérium!
-Eszemben sincs! - mondtam elszántan, nem foglalkozva a rám irányuló fegyverekkel! - Jogom van hallatni a hangomat! Elvileg szabad országban élünk! Ha nem tetszik lőjenek csak le!
  A katonák tanácstalanul néztek egymásra!
-Hagyják békén! - hallottam meg hirtelen a bíró hangját, majd az idős férfi is fel bukkant, elő furakodva a katonák között!
-Parancsot kaptunk, hogy vigyük Lee tábornokhoz!
-A lány nem megy sehová! - állt elém a bíró, de ekkor újabb hangokat hallottunk, mire a bíró teljesen elém állt, testével takarva engem a katonák elől! - Ezért súlyos árat fognak fizetni, a drágalátos tábornokukkal együtt!
-Dobják el a fegyvereket! - ismerős volt a hang, én pedig meg könnyebbülten sóhajtottam fel Jin hangjára!
-Parancsunk van a hadügy minisztérium összes emberének le tartóztatására! - hallottam meg Swan tábornok hangját! Óvatosan ki lestem a tábornok háta mögül, és legelőször Namjoon arcára esett tekintetem.
  Meg gyötört, fájdalmas tekintettel állt ott, én pedig abban a pillanatban meg értettem, hogy az üzenetem Taehyung-nak már későn érkezett!
   Éreztem ahogy a lábaimból ki fut az erő, a szívemet pedig mintha valami vasmarokkal akarná össze szorítani!
  Jungkook nevét hajtogatva rogytam térdre, majd ájultam el!

   Sziasztok, remélem tetszett a rész! Ha igen,nyomjatok a csillagra, vagy kommenteljetek, köszönöm! 😘Már csak 2 - 3 rész lesz, meg az epilógus, úgy gondoltam nem húzom tovább!
   Egyébként mit szólnátok egy Namjin ficihez? 💜