Kim Taehyung || Tae ff

16.rész

Jiu:

   A terem zsúfolásig volt emberekkel, többségében katonák, néhány civil, meg természetesen az érintettek.
   Ezalatt értendő a panaszt be nyújtó tábornok és Namjoon. Jint nem engedtük egyelőre meg mutatkozni, ha valami gond lenne, akkor legyen egy segítőnk.
  Taewon is ott ült az első sorban mellettem. A bal oldalunkon húzódó első sorban a hadügy három nagykutyája és az ügyvédjük foglaltak helyet.
   Mivel Taewon ügyész, így nem volt kérdés, hogy nála jobban senki nem védhetné jobban  Taehyung és Jungkook bőrét!
 
  A teremben hirtelen lett csend, majd kinyílt a nagyterem ajtaja , aztán a két sor között lassan, ámde annál magabiztosabban lépkedett ki a kegfelsőbb bíró, tíz esküdtjével a nyomában.
  Mikor mindenki helyet foglalt, a bíró be mutatkozott , majd a kalapácsot le csapva kezdte meg a tárgyalást.

   Tudva lévő volt, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, ettől függetlenül Taewon remekül helytállt. A tárgyalás első szünetében ki vonultunk, majd hálásan pislogtunk Namjoon-ra aki egy-egy pohár kávéval tért vissza!
  Taewonnal és a tábornokkal egyből neki álltak meg beszélni, mi legyen a következő lépés, amivel előnyt nyerhetünk az ügyben!
   Én mégis képtelen voltam a beszélgetésre koncentrálni, mert az elmém vissza röpített az előző estére!

  A férfi mozdulatlanul figyelt, majd egy halk sóhajt ki engedve ajkai közül dőlt kissé előre, ezzel kicsit meg lökve a mellette alvót.
  Jungkook édesen szuszogott barátja mellett, mire bármennyire aggódtam is, el mosolyodtam.
-Mindig olyan édes, mikor alszik! Mint egy kis gyerek!
-Igen, valóban! - kuncogott halkan Taehyung. - És bár abszolút nem vagyok meleg, még csak biszex sem, de azt hiszem értem, hogy mit érez Yoongi mikor rá néz. Hiába katona, a lelke olyan tiszta mint a frissen hullott hó! Épp ezért fáj annyira, hogy utánam jött. Értem nem kár, de Ő... - motyogta le hajtott fejjel.
-Ne mondd ezt! - szóltam rá kissé erélyesebben. - Ha Te magad nem lennél olyan, mint Jungkook, akkor most nem lenne ott Veled! Szeret Téged, ne legyen miatta bűntudatod!
-Csak fáj, hogy megint csalódást okozok! - mondta a fejét rázva.
-Nekem nem okoztál csalódást! - mondtam, mire a férfi fel emelte fejét, egyenesen a szemeimbe nézve!-Addig amíg küzdesz, nem! Én meg teszek mindent azért, hogy ki hozzalak, de ehhez az is kell, hogy ne add fel!
   A férfi még mindíg csendben figyelt, majd lassan a hajába túrt.
-Miért? - tette fel a kérdést, és bár nem mindenki számára lett volna értelme ennek az egy szónak, én mégis értettem.
-Mert szükségem van Rád! - mondtam határozottan, továbbra is tartva a szem kontaktust. - Már csak az a kérdés, hogy Neked szükséged van-e rám!
   Taehyung izgatottan nyalt végig ajkain, mire bennem még a levegő is megrekedt ettől az egyszerű tettétől is.
-Volt időm ezen gondolkodni, főleg miután tegnap egész nap nem kerestél. Szinte füstölt az agyam attól a kavalkádtól ami a fejemben volt! - nevetett, nekem pedig egy pillanatra le kellett hunynom a szemeim, hisz minden porcikám bizsergett mély orgánumától.-De bármennyire is igyekeztem észérveket felhozni, és azt mondani, hogy ezt az egészet csak a helyzet szülte, valójában akkor is ugyanezt érezném, ha csak normális körülmények között találkoztunk volna! Mert ez szerelem, Jiu...én  Szeretlek!
   Kezemet szám elé kapva igyekeztem vissza folytani fel törekvő zokogásomat, de képtelen voltam.
-Kérlek! - zokogtam hangosan. - Gyere haza, kérlek...
-Jiu...
-Én is szeretlek, Taehyung... kérlek haza kell jönnöd!

   A következő két óra egy kész rémálomnak tűnt, és bármennyi bizonyiték is lett felhozva a hadügy ellen, valahogy nem jutottunk dűlőre.
  A végén a tárgyalást el napolták!
-És mi lessz Jungkook-al meg Taehyung-al? - pattantam fel a helyemről nem foglalkozva a bíró figyelmeztetésével.
-Kérem, őrizze meg a nyugalmát! A két fiatal sorsáról a holnapi tárgyaláson hozzuk meg a végső döntést! Kérem, mindenki hagyja el a termet!

   Fájdalmas sóhajjal ültem le a kanapéra, magam előtt tartva az adóvevőm.
-Azon agyaltam, ha ezt holnap be vinnénk a tárgyalásra, és a bíró beszélhetne Tae-val, talán másképp látnák a helyzetet, és meg adnák azt a szaros kódot! - mondtam Jinnek.
-Nem tartom jó ötletnek! - rázta a fejét. - Nem tudhatjuk, hogy ki van a teremben, aki esetleg folyamatosan tájékoztatást ad a hetes szektorban lévőknek. Ezzel csak nagyobb veszélynek tennénk ki őket. Várjuk ki a holnapi napot!
   Nem szívesen ugyan, de egyetértettem vele.
   A későbbiekben még Taewon hívott, hogy érzem magam, és bár nem az én apám, rettentően jól estek a szavai, ahogy bíztatott, hogy bármi történjen is, ő mellettem áll, és bármiben számithatok rá!
  Végül a szobámba vonultam, és elő vettem az adóvevőm.
  Taehyung gyengéd mosollyal az arcán üdvözölt, mire azok a bizonyos lepkék a gyomromban meg indultak!
-Jól vagy? - kérdezte egyből, mire csak sóhajtva ráztam a fejem.
-Valamiért nem akarják ki adni a kódokat, én pedig egyszerűen nem tudom feltörni a rendszerüket, és mostmár Jisoot sem engedik az információsokhoz! Attól tartok, nehezebb lesz mint gondoltam!
-Hé, miattam nem kell aggódnod, nem vagyok már egyedül, Jungkook profi, és hozott elegendő kaját mindkettőnknek, pár nap még belefér!
-És utána? Mi lesz, ha nem adják meg a kódokat? - kérdeztem remegve.
  Taehyung össze szorított ajkakkal nézett rám, majd lassan, tagoltan megszólalt.
-Akkor behatolunk a bázisra!
  Csendes volt, mégis számomra üvöltésnek hatottak a szavai.
-De... az...
-Abban az esetben nem marad választás! - hallottam meg Jungkook hangját, aki most bukkant fel valahonnan.
   Hangja kemény és érzéketlen volt, az arca pedig  azt tükrözte, hogy nem ismer megalkuvást. Ismertem őt, ha valamit el határozott, azt véghez is vitte.
-Amúgy is be mentek , igazam van? - bámultam rá, mire Taehyung meglepetten szisszent. - IGAZAM VAN? - kiáltottam dühösen!
-Yoongi ott van bent, minket sem akarnak ki engedni, mi a garancia, ha ki jutunk is esetleg, őt ki engedik-e? Odabent titkos kísérletek folynak, és ez a tárgyalás csak idő húzás! - mondta Taehyung nyugodtan.
-De mire? - értetlenkedtem.
-Hogy mindent el tüntessenek... - mondta Tae.
-Vagy arra, hogy a program végére érjenek! - fejezte be Jungkook!
-A Dionysos!
-Tudod mi az? - hajolt előre Tae?
-Igen, bele néztem... katonák! A tökéletes, érzelem és fájdalommentes katonák !
  Jungkook bólintott!
-Ez meg magyarázza, miért a legjobbak tűntek el. Jackson, Yonghjun, Baekhyun, Chan, és Yoongi.
-Igen, de van még valami... - gyűrögettem a pulóverem ujját.
-Mi az? - türelmetlenkedett Kook.
-A Te neved is a listán szerepelt. Azt hiszem... azt hiszem, Te lettél volna a következő!
   Néma csend állt be, majd szipogva néztem ikremre.
-Kérlek, Kook... ne menj be oda!
   Kook szótlanul figyelt, majd le hajtotta a fejét.
-Sajnálom! - suttogta, az én szívem pedig milliónyi apró darabra hullott!