Kim Taehyung || Tae ff

5.rész

Jiu:

   Egy pillanatra elakadt a levegőm, mikor felbukkant a hologrammja.
   A mai technológiának köszönhetően olyan mintha élőben lenne ott az adott személy, így szinte meg szólalni sem tudtam az első pillanatban.
   A legelső dolog ami meg ragadta a figyelmem a férfi arca. Kissé koszos meg gyötört, fáradt, de még így is gyönyörű! Nem értettem hogy lehet egy férfi ennyire szép, szinte már természetellenesen gyönyörű!
-Hol vagy? - kérdeztem végül, amint visszatért a hangom!
-A hetes szektorban! - Jött a csendes válasz, én pedig megbabonázva néztem ahogy ajkai a szavakat formálták, és a hangja... Miért is nem találkoztunk még soha? - Sikerült be jutnom egy lakásba, itt kicsit meg pihenek... Aztán meg keresem a labort!
-Labor? Miről beszélsz? - kérdeztem félve.
-Figyelj, van a lakásomban egy nagyon biztonságos kis cucc, ami le van kódolva, rajtam kívül senki nem tudja használni. Meg adom a kódot, menj el, és amit át küldök mentsd le. Vidd el Seokjinnek, Ő tudni fogja mit kezdjen vele. Keresd a  Dionysos nevű fájlt. Ja és ha már ott vagy, rá néznél a szomszéd nénire, minden rendben van-e vele?
   Meglepetten pislogtam rá. Na erre nem számítottam, de roppant aranyosnak találtam.
-Persze! - mondtam, és még bólogattam is mellé.
- Köszönöm! - mondta egy fáradt mosollyal. - Most el köszönök Jiu, pihenek kicsit, míg van rá lehetőségem, ki tudja mikor bukkannak a nyomomra!
  Bólintottam, de rossz érzés fogott el!
-Gyere haza, Taehyung! - Kértem halkan. - Bizonyítékok alapján elég sokat tudunk így is tenni!
  Egy pillanatig csendben figyelt , nekem pedig  olyan érzésem volt, hogy elég csak ki nyújtanom a kezem és végig simíthatom az arcát. Vajon milyen érzés lehet meg érinteni őt? Milyen lehet az érintése, a csókja... az illata? Álmodozásomból a férfi mély hangja zökkentett ki, aminek hatására éreztem ahogyan a szívem gyorsabb ütemben kezdett el verni.
-Előbb be megyek a laborba! - mondta. Hiába nem ismertem még , a hangján éreztem hogy ebből nem enged.
-Miért annyira fontos, hogy oda menj? - tettem egy utolsó próbát.
-Muszáj! Nekem meg kell tennem . Te ezt nem értheted. Senki nem érti meg, de nekem ez létfontosságú. Ez vagyok én! Nekem fontosak a szeretteim, én bármire képes vagyok értük, és tudom hogy Suga ott van, én pedig haza fogom őt vinni!... Sajnálom! - mondta végül, de én csak meg ráztam a fejem.
   Nem is ismertem őt, nem volt jogom kritizálni a döntéseit!
-Jiu?
-Igen Taehyung?
-El mész akkor a lakásomra? És Park nénihez?
   Össze szorult a torkom ahogy az arcát figyeltem. Olyan rossz érzésem volt!
-Igen Taehyung, el megyek! - mondtam mégis.
   Végül csak el köszöntünk. Taehyung már majdnem elaludt, így el köszöntem inkább és én is el mentem pihenni, de még nagyon sokáig nem tudtam el aludni, végül mikor mégis sikerült az álomnak magával ragadnia Taehyung-al álmodtam!

   Nyöszörögve keltem ki az ágyamból, a kínok kínját ki állva. Minden reggelem egy iszonyattal ért fel, ha arról volt szó hogy fel kell kelnem, de most ha lehet még rosszabb volt.
   Nagyon nehezemre esett vissza térnem az álmomból a valóságba, az álmomból, ahol Taehyung kezét fogva sétálgattam a tenger parton a végtelen csillagos égbolt alatt. Annyira élethű és intenzív volt, hogy szó szerint fizikai fájdalmat okozott az ébresztő hangja!
  Inkább ébredtem volna Taehyung hangjára!
   Bizonytalanul ráztam meg a fejem. Nem igazán értettem mi van velem, hiszen nem is ismertem őt. Láttam néhány képen, meg beszéltem vele egy hologram által, de ennyi! Mégis! Volt benne valami, ami kifejezetten vonzott, szinte húzott magához, bár félelmet is keltett bennem, mégis izgalommal töltött el. Tudtam, hogyha Taehyung hazatér, keresni fogom a módját hogy személyesen is találkozhassunk!
   Nem voltak elvárásaim, felesleges vágyálmaim, de legalább egyszer szerettem volna élőben is látni, kiváncsi voltam hogy élő valójában is ennyire hatással lenne rám?! Persze sejtettem a választ!

  Másnap korábban keltem a szokásosnál, nehéz éjszakám volt. Egyszerűen képtelen voltam aludni, csak hánykolódtam az ágyban, hajnalban pedig bele fáradtam és inkább ki másztam az ágyból.
   Be kukkantottam Jungkook szobájába, de az ikrem nem töltötte itthon az éjszakát.
  Igazából szinte alíg aludt itthon. Sok időt töltött ugyan itthon, de éjszakára sokszor inkább Namjoonnál aludt vagy bent a katonai bázison.
Valahol meg értettem.

   Izgatottan léptem be a hadügy épületébe, azon belül is az információs részlegre igyekeztem.
  Az automata előtt meg álltam és most kivételesen vettem egy jó erős kávét. Sosem szoktam, de úgy éreztem valahogy ki kell bírnom ezt a napot.
   Ki nyitottam az irányító központ ajtaját, majd be köszöntem. Youngja egy pillanatra fel pillantott, majd az ajtómra bökött.
-Mi ez a korai időpont? - Kérdezte el mélázva.
-Nem tudtam aludni! - vontam vállat, majd az ajtómhoz léptem és be löktem azt a könyökömmel.
  Az információs pultra raktam a kávém, majd rá nyomtam az indító gombra.
   A gépezet halk rezgéssel indult be, majd a hátam mögötti monitor is ki világosodott.
   Négy szektor térmegfigyelő rendszere volt az amit felügyelnem kellett és információkat szolgáltattam az épp ott járőröző katonai alakulatoknak.
  Bár a hadügy ezt fontosnak itélte meg, én meg voltam róla győződve hogy már nincsenek mutáns egyedek odakint, de ezt Jungkook kérésére nem hangoztattam, ugyanis komoly bajunk származhatott volna belőle.

   Az egész munkanapom kínlódás volt. Nem történt semmi érdemleges, arról nem beszélve hogy a gondolataim folyton el kalandoztak Taehyung felé.
  Újra és újra láttam magam előtt az arcát, hallottam lelki füleimmel a hangját, emiatt pedig bosszankodtam, mert nem értettem mi van velem. Nem értettem hogyan tud valaki, akivel sosem találkoztam ilyesmit kiváltani belőlem.
   Végül sz órára pillantva meg állapítottam, hogy mindjárt vége a műszakomnak, így rendbe szedtem magam.
  Minhyuk váltott, aki szeret sokat beszélni, de most rövidre fogtam a mondandóját.
   Ki siettem a hadügy épületéből és a megaditt címre igyekeztem. Nagyon izgatott lettem a ténytől, hogy a férfi lakásába léphetek és be kellett vallanom magamnak, hogy kíváncsi voltam.
  Hisz egy lakás azért sok mindent elárul a tulajdonosáról!