Kim Taehyung || Tae ff

22.rész

   Sziasztok! Kissé soká jött az új rész, de mentségemre legyen szólva, sajnos mostanában kicsit meg sűrűsödtek a dolgok, sok a meló, rettenetesen fáradtnak éreztem magam az utóbbi időben, sajnos az írás is nehezen ment, de végül meg született az újabb rész! Remélem nem lett annyira gáz,mint amilyennek én érzem, és Nektek jobban fog tetszeni . Köszi, ha esetleg el olvassátok, jó szórakozást! 😘
Író szemszöge,:

   Megérezte barátja ujjait az övére fonódni, majd egy elég erős rántást, amitől végre észhez tért, és Jungkook segítségével be csukták a nehéz páncélozott ajtót!
   Ekkor csapódott be a bomba, amitől az épület ijesztően rázkódni kezdett!
-Gyere, Tae! - kiáltotta Jungkook, mire a barnahajú végre futásnak eredt, de tekintve mekkora felszereléssel tette mindezt, kissé lemaradt barátjától, aki célirányosan haladt!
   A fekete hajú észre vette  le maradását, de tiszteletben tartotta Taehyung felszerelése iránti imádatát, arról nem is beszélve, hogy talán még hasznukra lehet a sok kütyü, így gyors mozdulattal le kapta a másik hátáról a zsákot és újra meg iramodott. Végre Taehyung is lépést tudott tartani vele, így gyorsan elérték az alagsori lépcsőt, még mielőtt az épület rájuk borult volna!
   Ahogy szaporán szelték a lépcsőket, hallották ahogy az épület földszinttől magasabban lévő része teljesen összedől!
-Rhemekh-fújtatott Taehyung - innenh shoshem jutuhnk khi...
-Mindigh van... vész kijárath! Megh keresshük Yoonghith, lent van, aztánh lelépünkh! Bhízz bennemh!
   Rohanvást haladtak lefele, mikor a hátuk mögött nagy robajjal végleg össze dőlt az épület, aminek hatására hatalmas porfelhő kerekedett, majd egy utolsó rázkódás!
  A lépcsősor meg ingott alattuk, majd lassacskán le omlott, a két ifjút el sodorva!

   Lassan nyitogatta pilláit, igyekezve védeni szemét a hirtelen fénytől!
  Az első dolog amit meg látott, hogy nem messze tőle fekszik ájultan fekete hajú barátja, az ágya mellett pedig egy fehér ruhás alak álldogállt, kezében egy kis mappával, amibe szorgalmasan jegyzetelgetett!
  Aztán a barna hajú mellett meg állt egy másik fehér köpenyes alak, injekciós tűvel a kezében.
  Ami a barna hajúnak egyből szembe ötlött, hogy a kezeik nem voltak le kötözve, így esélyt látott a menekülésre!
  Az idős férfi keze, benne az injekciós tűvel vészesen közelített a nyakához, így Taehyung egy határozott mozdulattal marta el a férfi csuklóját, majd lökve egyet rajta, le ugrott ágyáról.
  A hirtelen zajra a másik férfi is fel kapta a fejét, majd az ajtó melletti vészjelző gomhoz ugrott és erőteljesen rá csapott arra.
- JUNGKOOK ! ÉBREDJ! - kiabált Taehyung , majd a másik mellé ugorva, rázogatni kezdte barátját.
  Ekkor figyelt fel rá, hogy Jungkook-on nem ugyanaz az öltözet van, mint eddig, és ahogy egy pillanatra végig nézett magán, rá jött, hogy az övé is más. Mitha műtétre készitenék fel őket! De nem volt ideje ezen sokat agyalni, hiszen a két fehér köpenyes felé indult, mire pofozni kezdte barátját!
  Tevékenységét azonban abba kellett hagynia, mivel oda értek, így meg fordult, majd a tűvel közeledő karját kapta el először, hogy aztán a fecskendőt ki ragadva annak kezéből egy határozott mozdulattal a másik nyakába szúrja.
  A férfi üvöltve kapott nyakához, de Taehyung már el is fordult tőle, figyelmét a másiknak szentelve, aki le dermedve figyelte társát. Figyelmetlenségét ki használva, fel emelte ökölbe szorított kezét, és egyenesen az idősebb arcába tolta azt. Az ütés ereje földre küldte a férfit, de ekkor mocorgást észlelt, mire meg fordult.
   A nyakon szúrt fickó a földön volt ki terülve, Jungkook meg mellette állt, kissé imbolyogva és értetlenséget tükröző arccal.
  Taehyung két lépéssel mellette termett , majd el kapta derekát, és az ajtó felé kezdte húzni, amin egy folyosóra jutottak. Jungkook kezét fel emelve jelezte, hogy jobbra tartsanak, így arra fordultak, viszont a hátuk mögött sietős léptek hallatszottak, így gyorsabbra vették a figurát.
-Itt... - mondta Jungkook az egyik ajtó előtt, ami épp abban a pillanatban nyílt ki.
  A pillanat törtrészéig mindenki le fagyva állt, majd Jungkook kapcsolt előbb, és egy jól irányzott ütéssel ki ütötte az előtte álló katonát, majd át lépve rajta be robbant a labornak ki néző helységbe!
   Egy pillanatra le dermedten álltak, tekintetüket végig vezetve a laborban, ahol hatalmas lombikban tárolt embereket tartottak. Szinte horrorisztikus volt a látvány, ahol több tucatnyi ember lebegett valami halvány sárga löttyben, lélegeztető gépekre kötve, testükön rengetek tappanccsal, amikből különböző színű és méretű kábelek lógtak ki, de aztán Taehyung kapcsolt, és a szobában lévő egyetlen vezérlő pulthoz sietett, hogy le állithassa a gépeket!
-Yoongi! - hallotta meg Jungkook hangját, mire oda fordult. Jungkook az egyik üveg búra előtt állt, amiben Yoongi lebegett! - Ébredj, Yoongs!
  Mielőtt Taehyung bármit is léphetett volna, hangokra kapta fel a fejét, majd három nagydarab katona bukkant fel, és gyors iramban közeledtek feléjük . Mindketten döbbenten figyelték az érkezőket, főképp hogy az egyikőjüket nagyon is jól ismerték!
-Jackson... - motyogta Jungkook, de úgy tűnt Jackson nem ismerte fel barátait!
  A három férfi mozgása gyors és durva volt, mint valami gépezet, úgy mozogtak, és Taehyung szinte még  egy kis fémes súrlódást is a jelenet mellé tudott volna képzelni!
   De a képzelgésre nem volt idő! Jungkook nagyot lökött barátján, ski hátra tántorodott, így teret adva Jungkooknak, hogy támadásba lendüljön. Dühödt kiáltással rontott a három katonára, miközben Taehyung igyekezett vissza nyerni az egyensúlyát, de az hamar elveszett, ahogy az egyik katona el kapta, majd egy erős ütést mért arcára! Taehyung érezte ahogy az ajka felrepedt, a vér fémes ízét, de ez nemhogy kedvét szegte volna.
    Hirtelen lobbant benne lángra a harag, és egy dühös kiáltással vágódott a katonának! Taehyung sosem volt egy gyenge, ijedős alak, most sem esett kétségbe! Szorgalmasan osztotta az öklösöket ellenfelének, de ő maga is kapott rendesen.
  Az őt támadó végül megunta a pingpongozást, majd fel kapta őt és teljes erejéből el dobta. Taehyung érezte a be csapódást, majd nyögve rogyott a földre. Zúgott a feje , de mégis talpra ugrott, miközben kezével le sodort valamit. Ahogy oda kapta tekintetét, látta, hogy az a Yoongi üveg búrája mellett lévő panel, ami enyhe füstöt adva ki magából, sziszegve borult le! Hirtelen ötlettől vezérelve markolta meg a panelt be hálózó kábeleket, majd rántva egyet ki szakította azokat. A sárga folyadék pedig apadni kezdett a búrában!
  Közben Jungkook sem tétlenkedett, ő egyszerre két taggal is küzdött.
      Taehyung ellenfele újabb támadásba lendült, de barna hajú barátunk egy ügyes mozdulattal a háta mögé került, majd  az első keze ügyébe akadó dologgal, ami egy szék volt, le ütötte a nagy darab katonát. Ideje viszont nem nagyon volt szusszanni, ugyanis Jungkook nem volt éppen a helyzet magaslatán, így Taehyung dühösen vicsorogva kapta el az egyik tagot, majd nagyot rántva rajta igyekezett le húzni azt barátjáról.
  Jungkook így újra mozgásba lebdülhetett, egy pillanatra meg lepve ellenfelét, Taehyung viszont nem volt könnyű helyzetben.
  Az új tánc partnere igen csak gyors volt, és fürge, és Taehyung minden támadását sikeresen hárította.
  Jungkook sem volt könnyű helyzetben, kezdett fáradni, és az előbbi hármas dulakodásban meg sérült az oldalán, amit ellenfele észre vett, és így könnyű fogást találva Kook-on fölé kerekedett.
   Taehyung ugyan osztotta az ütéseket, sajnos sokkal többet kapott helyette.
  Ellenfele gyorsabb és erősebb volt az előzőnél, de ami ennél is fontosabb, Taehyung nem akarta őt bántani!
  Jackson viszont nem így gondolta. Igazából a férfinak nem voltak önálló gondolatai. Egy tudat nélküli, üres emberi váz lett belőle, aki csak parancsra teljesít, mindezek ellenére Taehyung képtelen volt el vonatkoztatni attól a ténytől, hogy egykor bajtársak, és jóbarátok voltak, mégha nem is volt olyan szoros a kapcsolatuk mint Kook-al vagy Jinnel és Yoongi-val.
  Ezen gondolatok egy pillanatra el vonták a figyelmét, így egy erősebb ütés után, meg tántorodva esett neki a falnak, Jackson pedig abban a pillanatban el kapta a nyakát. Ujjai vas bilincsként szorultak nyaka köré,ő pedig hiába igyekezett lefejteni a másik kezét, a szoritás nem engedett.
 Vergődött, és rúgkapált, igyekezve egy gyengepontot fogni, de érezte, hogy pillanatokon belül el fogy a levegője, tekintete homályosodott, a hangok pedig egyre tompábban jutottak el hozzá, zúgott a füle, és már képtelen volt ellenkezni.
  Jiu arca, lágy mosolya rémlett fel előtte, erősen össze szorított szemhéja alól pedig egy árva könnycsepp szökött ki.
  Hallotta Jungkook hangját, messziről, mintha ő maga víz alatt lenne, de ő csak Jiut látta maga előtt.
  Jungkook rémülten igyekezett szabadulni, mikor észrevette Taehyung fulladozását, de az őt szorító kezek erősen tartották.
-TAEHYUNG! TAEHYUNG!
  Felemelte lábát, erőset rúgva ellenfelébe, majd ahogy az meg billent Taehyung irányába vetette magát, de csalódnia kellet, ellenfele ugyanis rá vetette magát, így a földön fetrengve folytatták harcukat.
  Tekintete barátja arcára tévedt, aki szinte már nem is élt, el kékült ajkakkal, ernyedten próbált levegőhöz jutni!
  Jungkook maga sem tudta miért, újra kiabálni kezdett, de ezúttal öntudatlanul, egy másik név csúszott ki száján.
-YOONGI! YOONGI, SEGÍTS! BABY, KÉRLEK! YOOONGS....
 
  Hatalmas csattanással, utolsó erejével csapódott neki Yoongi üveg búrájának, ami millió darabokban hullott szét. Kábultan esett térdre, mikor egy kezet érzett meg vállán.
   Finom és gyengéd volt az érintés , és ahogy fel nézett, sírnia kellet, hisz oly régen láthatta már ezt a csodát.
  De nem sokáig gyönyörködhetett. Támadója újra lendült, Taehyung pedig hörögve haldoklott Jackson kezei között!
-Taehyung! - mondta, mire támadója neki esett, és el sodorta őt. Yoongi ugyanakkor Jackson felé vette az irányt.
  Talán at utolsó pillanatban ért oda, mindenesetre el kapta egykori bajtársát, majd hatalmas erővel robbant neki, mire a Taehyung nyakát fojtogató kezek le hullottak, Jackson pedig hiába védekezett, Yoongi elképesztő erős lett, talán a szerek hatására , amit belé pumpáltak, mellé társult mérhetetlen dühe, így hamar ki ütötte a katonát.
  Miután az el ájult, el sétált a földön ziháló Taehyung mellett, majd le rángatta Jungkook-ról ellenfelét, hogy egy egyszerű mozdulattal ki tekerje annak nyakát!
  Jungkook el kerekedett szemekkel nézte, és abban a pillanatban tudatosult benne, hogy Yoongi ugyan magához tért, és segített, de ha innen ki jutnak, valószínűleg nem lesz minden egyszerű és zökkenőmentes a teljes gyógyulásig!
  Taehyung nagy nehezen fel tolta magát, de annyira gyenge volt, hogy térdre rogyott.
   Fájt a nyaka, és mikor meg akart szólalni, csak hörgés szakadt fel belőle.
   Yoongi oda lépett hozzá, majd fel nyalábolta őt a földről, és intve egyet Jungkook-ak el indult, míg a fekete hajú szapora léptekkel követte őt.
  Át vágtak a laboron, de a két hulla előtt meg torpantak.
-Hová megyünk most? - kérdezte Jungkook. Yoongi a földön fekvő orvosra pillantott,akinek egy fecskendő állt ki a nyakából.
-Valakihez , aki segített embernek maradnom!
-De ki ő? - erősködött Jungkook.
-A neve Jimin! Park Jimin!...

  Nos, már csak egy részt tervezek még ezen kívül írni, azaz az epilógust! Jelenleg már az új ficimen is dolgozom, és tervezek egy Namjin ficit is, ami az Elveszett emlékek című, már meg lévő sztorimhoz kapcsolódna!