Kim Taehyung || Tae ff

3.rész

     Sziasztok! Szeretnék pár infót leírni, ahhoz hogy meg értsétek, mi történik. Nos:az elképzelés az, hogy 2023-ba kitör a harmadik világháború, aminek egy biológiai fegyver bevetése vet véget. Nagyon sokan életüket vesztik, sokan mutálódnak, ezért  a lakható részeket szektoroknak hívják . A mutánsok ugyan már el tűntek, a hadügyminisztérium mégis úgy terjeszti a híreket, hogy az emberek félelemben éljenek.
   A szektorok lélegző burokkal körbevont terülerek!
  Ha esetleg valamire kiváncsiak vagytok, nyugodtan kérdezzetek!
 
Taehyung :

   Várakozva néztem szét az üres, rideg folyosón. Bár biztosítottak róla, hogy mindenben segitségemre lesznek, mégis éreztem az ellenszenvet irányomba.
  A levegőben érezhető volt a feszültség, az emberek pedig kimértek és ridegek.
  Az ötös szektor teljesen más volt, mint azt képzeltem. Persze tudtam, hogy itt nincsenek civilek, ennek ellenére letaglózott a hely üressége.
   Még a hideg is kirázott, ahogy a szinte üres utcákon lépkedtem, a hadügy épülete pedig...
  Nos, mint valami kivégző telep!
   Meg találtam a 16-os ajtót, majd kopogtam, de mivel válasz nem jött, így fogtam a kilincset és lenyomtam.
   Nem tehetek róla, hajt a kíváncsiság, most is így volt ez!
  Az ajtó mögött az várt amire számítottam. Egy iroda!
  Semmi szokványos, kivéve egy nem túlságosan feltűnő ajtót.
  Izgatottan nyaltam végig ajkaimon, hiszen nem tudhattam mi vár ott mögötte, de a kíváncsiságom győzött felettem.
  Egy határozott lépéssel az ajtó elé léptem, majd mielőtt még meg gondolhattam volna magam, már be is nyitottam.
   A helységben sötét volt, csak néhány villogó lámpa és egy hatalmas monitor fénye világított.
  Közelebb lépdelve figyeltem , hogy egy elég komoly számítógép rendszer csücsül odabenn.
  Na erre a látványra azért arcomra ült egy széles vigyor. Ez az én világom!
   Kis hallgatózás után a géphez léptem, majd keresgélni kezdtem.
   Nem vagyok naiv, tisztában vagyok vele, hogy nem tudok csak úgy be jutni jelszó nélkül, de én meg nem arról vagyok híres, hogy egyszer esetleg nem sikerült valamit fel törnöm.
   Éééss, BINGÓÓ!
  Ahogy be jutottam  egyből a sűrüjébe vetettem magam.
   Zsebből kis adat hordozó előkap, gépbe be a cuccot és adat másolás indít.
  Arra már rájöttem, hogy nem érdemes azzal vacakolni, hogy végig bogarásszam  mi van a fájlokban, majd később!
   Össze szűkült gyomorral hallgatóztam, nem igazán lett volna jó a lebukás.
  Hangokat hallva siettem a géphez ami már 97 %-on járt
  Amint a teljes másolat meg lett, gyorsan ki vettem az adat hordozót, amit a kabátom belső részén lévő kis titkos zsebbe rejtettem, majd hallgatózni kezdtem.
   Mivel csend volt óvatosan ki lopakodtam, de a folyosóról léptek zaja ütötte meg fülem.
  Egy lehetőség maradt a távozásra. Méghozzá az ablak.
  Gyors mozdulatokkal nyitottam ki, majd kissé ki hajoltam. Második emelet.
   Fel kapaszkodtam, majd ki léptem  szinte a semmibe. Teljesen a falhoz lapulva araszolgattam a falat körbe ívelő keskeny kis párkányon.
   Hogy én mindig ilyen hülye helyzetekbe keveredem. Nem is csodálkozom azon, hogy eddig egy kapcsolatom sem jött össze.
  A csajok amit rá jönnek mivel is foglalkozom valójában, lelépnek. Ch...
 
Igyekeztem át araszolni a következő ablakhoz , emlékeim szerint az valami raktár volt.
   Nagyot szusszantottam, ahogy a lábam meg csúszott, de még időben sikerült meg tartanom magam. Lentről hangokat hallottam, mire ha lehet még jobban a falhoz lapultam.
  Kezdtem ideges lenni , de a hangok el távolodtak, én meg araszolgattam tovább.
  A kiszemelt ablakhoz érve, óvatosan be lestem, majd egy széles vigyorral nyugtáztam, hogy ez tényleg a raktár, amibe három nappal ezelőtt véletlenül be léptem.
   Az ablak szerencsére bukón volt, így kisebb nehézségek árán ugyan, de sikerült be jutnom.
  Hallgatóztam egy sort, majd a lehető leg halkabban ki nyitottam az ajtót, majd ki lestem.
  A folyosó teljesen ki halt volt, így gyorsan meg kendültem és a szolgálati lépcsőn meg indultam lefele.
  Mindenképpen vissza kellett érnem a szállásomra.

   Kapkodva szedtem elő az ágy alól a bőröndömet, aminek titkos rekeszébe rejtettem a saját készítésű kis kütyümet, ami felért egy komplett kutatási intézet legjobban felszerelt számítógépes rendszerével.
  Csak hogy ez el fért a tenyeremben és hologramos kivetítő is volt rajta, meg egy 360 fokos szögben mozgó infra lekövető! (olyasmit jépzeljetek el, ami teljes alakú mozgó képet vetít egy másik fél hologramos kivetítőjére, olyan mint pl egy 4d film 😉 csak ez jobb minőségben!)
  Ahogy ezt magamhoz vettem egy háti zsákba pakoltam néhány fontos holmit(kaja , víz, kötszer, túlélőkészlet), majd ki lopakodtam a szobámból és a kis helyzet jelzőm segítségével útnak indultam.
  Yoongi a hetes szektorba indult, úgyhogy én is oda készültem!

  Tisztában voltam vele, hogy le buktam, hisz fel törtem a titkos frekijüket.
   Hallottam ahogy bekapcsolt a vészjelző, irritáló hangot hallatva mire felkaptam a fejem.
  Kapkodva szedtem a lábam, folyamatosan figyelve a karomra rögzített kis hanglokátort, nehogy váratlan látogatóim akadjanak.
   Nem tudtam, hogy mit rejtegettek annyira a hetes szektorban, de biztos voltam benne, hogy valami sötét hazugság, amit nagyon nem szerettek volna, ha kiderül.
   Az is bizonyiték rá, hogy képesek lennének még engem is eltenni láb alól, még úgy is, hogy a hadügyi felderítésnél tudják, hogy itt vagyok.
   Pedig ha eltünnék nyomtalanul, akkor abból nagy botrány lenne!
  
Nagy levegőt vettem, ahogy az ötös szektor egyik ki járatához értem.
   Meg lapulva az egyik romos ház falához figyeltem, van-e valami mozgás, majd mikor minden nyugodtnak tűnt, neki iramodtam.
   Menet közben felemeltem a kezem, majd kivetítettem a billentyűzetet és kikerestem a belépő kódot.
   Jisoo igazán jó munkát végzett, Jin nagyon jól választott!
   Ahogy a védő burok nyílni kezdett, be ugrott, hogy a hetes szektorig hosszú az út, így kapkodva szétnéztem.
   Egy jeep parkolt magányosan, én pedig oda ugrottam.
   Igaz hogy kulcs nem volt hozzá, de nekem ez nem jelentett akadályt.
  A motor fel bőgött, én pedig át robogtam az átjárón.
   Hevesen dobogó szívvel vettem az irányt a hatos szektor felé, mert sajnos csak azon keresztül juthattam a hetesbe.
   A két szektor az egykori Seoul városában van. Seoul két részre lett osztva, mikor kitört a járvány, de ez sem volt elég sajnos.
  A járvány a lakók többségét le terítette, aki meg úszta azt evakuálták, a várost pedig teljesen lezárták.
   Nem tudhattam mi vár ott rám, de bármi is az, Yoongi rájött, oda akart menni.
   Én pedig valami oknál fogva biztos voltam benne, hogy még életben van.
  Tekintetem folyamatosan a helyzetjelző meg a hanglokátor és az előttem lévő út között cikázott!
    Egyenlőre nem találtam semmi gyanúsat, nem vettem észre, hogy követtek volna.
   Teljes sebességgel hajtottam kitűzött célom felé!