Kim Taehyung || Tae ff

8.rész

   Annyira bele merültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem Jungkook-ot, csak mikor rám köszönt ugrottam egy nagyot.
   Fura arccal bámult rám, miközben én levegőhöz igyekeztem jutni.
-Szia! - motyogtam, majd oda sétáltam hozzá és megöleltem.
  Szusszantva bújt a nyakamba, majd finom puszit lehelt rá, mire halkan fel kuncogtam.
-Történt valami érd... ahm, az ott Yeontan? - váltott hirtelen, majd eltolt magától és közelebb lépkedett a kutyához, aki érdeklődve figyelt minket. Ahogy Kook elé lépett, boldogan vakkantott majd fel ugrált a levegőbe, Jungkook pedig hangos kacajjal díjazta a kis önkéntes jojózást.
   Fel kapta az ölébe, mire Tani boldogan kezdte nyalogatni az arcát.
-Mit keres nálad Tani? - fordult felém boldog mégis értetlen arccal, mire nekem nyelnem kellett egyet. Most akkor hazudjak vagy... hazudjak?
-O hát... szóval Namjoon megkért hogy vigyázzak rá... így... - makogtam össze-vissza, de Jungkook csak vigyorogva bólintott, majd újra a kis szőrgombóchoz fordult! Én meg imádkoztam, hogy Jungkook ne kérdezzen rá Namjoon-tól a dologra. Bár még magam sem értettem miért titkolózom az öcsém és a legjobb barátom előtt. Mégis inkább csendben maradtam.

   Be nyitottam a megfigyelő terembe, mire meglepetten vettem észre , hogy Min Hyun néz velem farkas szemet.
-Jó reggelt Jiu! - köszönt, majd a gépezet felé intett. - Frissítés volt, mindjárt végzek! Mostmár be látásunk lesz a hatos és hetes, illetve kilences szektorokra is!
   Vontatottan bólintottam, majd meg vártam míg elköszön, aztán gyorsan a billentyűzetet vettem kezelésbe!
  Dobogó szívvel igyekeztem leállítani a folyamatot, de bárhogy igyekeztem, a program a végére ért. Ajkaimat rágcsálva figyeltem ahogy a monitoron megjelenik a három szektor térképe, majd kis pöttyök jelzik az életjeleket. Zöld a legálisan benn tartózkodókat, piros az illegálisakat. Nahát ebből csak egy volt!

-Jiu?
   A hirtelen hangra nagyot ugrottam, majd a légzésemet rendezve kapcsoltam a kis adóvevőmre. Már automatikusan nyomtam a kép küldőre és a karomra szerelt mini kütyü egyből kivetítette Taehyung aggodalmas arcát!
-Baj van! - mondtuk egyszerre, de Tae el hallgatott.
-Ki kell jönnöd, a hatos, hetes és kilences szektorokat is figyelik mától!
-Az úgy szép, mert az átjáró kódokat is ki iktatták, szóval jah! Nem tudok haza menni...
-Honnan nem tudsz haza jönni?
  Hirtelen pördültem meg a hang irányába!
-Jungkook?
-Kérdeztem valamit! - tette karba kezeit, mire én segélykérően pislogtam Tae arcára, de a srác értetlenül figyelte a jelenetet!
-A hetesből! Benn ragadt... - motyogram nyakamat be húzva, de Jungkook már Taet figyelte könnyes szemekkel.
-Miért? Tae... - Fel dúlt volt.
-Yoongi itt van! - válaszolt Taehyung. Van itt egy föld alatti bázis. Ott van, de nem tudtam be jutni. De ki menni sem tudok..
  Jungkook bólintott, majd szó nélkül ki ment az irodából.
  A kijelző felől mozgolódást észleltem, mire oda kaptam a fejem.
-El kell tűnnöd, látogatók közelednek.
-Később kereslek! - bólintott a férfi, majd hirtelen eltűnt én pedig magamra maradtam zavaros gondolataimmal.
  Hogy kerültem én ebbe a helyzetbe? Eddig nem is foglalkoztam vele mit csinálok, csak cselekedtem, de most először gondoltam végig tetteimet.
   Ezt nem egyedül kellene intézni, legalább Namjoontól kérhettem volna segítséget! De nem! Nekem nem kellett a segítség most meg főhet a fejem hogyan hozzam ki Taet!

  Legnagyobb problémám mégis az volt, hogyan állítsam meg a megfigyelő rendszert ugyanis a váltás jelenteni fogja Taehyung helyzetét, így félő hogy el kapják!
  Szinte az egész napom arra ment rá, hogy egy új vírust dolgozzak ki. Ezzel ugyan az egész rendszert hatástalanítom, de akkor ez érdekelt a legkevésbé!

   Már épp rá nyomtam volna az aktiválásra, mikor az ajtó ki vágódott és két hadügyis lépett ba rajta,tökéletesen vasalt egyenruhában!
-Jeon kisasszony! Parancsunk van arra , hogy Kim tábornokhoz vezessük!
-Mégis milyen célból? - háborogtam, hisz ez volt az egyetlen eszköz a kezemben.
  Kezemmel közben a hátam mögött próbáltam ki tapogatni a küldés gombot.
-Illetéktelen behatolót észletünk a hetes szektorban amiről ön nem adott jelentést!
  Nagyot nyeltem az elmondottak után, hiszen nem gondoltam hogy ilyen hamar le fogok bukni. Már éppen azon agyaltam hogy valahogy kitörök, ám ekkor egy nem várt személy toppant be kopogás nélkül!
-Itt meg mi folyik? - Kérdezte Namjoon mire az eddig is beszélő katona felém biccentett.
-A hetes szektorban illetéktelen behatolót észleltek, amit a kisasszonynak jelenteni kellett volna, ezért Kim tábornok elfogatási parancsot adott ellene!
  Namjoon döbbentet nézett hol rám, hol a katonára, majd meg szólalt.
-Tudják már ki az? - Kérdezte, de szeme a hátam mögött lévő kezemet figyelte.
-Kim Taehyung! - Jött a válasz. Láttam ahogy legjobb barátom megmerevedik egy pillanatra, majd a következő pillanatban csak azt láttam ahogy neki esik a katonának.
-Nem tudom mit akarsz... - kiáltotta nekem-de gyorsan csináld!
  Majd már püfölte a fickót, közben elkapta a másik tagot is, aki felém indult.
  Egy szem pillantás alatt fordultam meg, majd már rá is nyomtam a gombra.
  Na ezt nektek! Ezzel kb két hétig is el lesztek! Gondoltam, de hamar elmúlt az örömöm ahogy valaki el rántott!
  Reflex szerűen ütöttem, nem is kicsit, mert habár vékony vagyok, azért három év katonai kiképzés az három év.
   A fickó meg tántorodott, majd Namjoon rá vetődött, így újra kettőjük ellen küzdött!
-Fuss! - kiáltotta, de mikor csak dermedten álltam rám kiáltott! - Menj, engem ne félts! Menj, most!
  A dulakodás még a folyosóra is ki hallatszott, de én már nem vártam meg, hogy elő jön-e rá valaki.
   Hevesen dobogó szívvel rohantam ki az épületből, egyenesen a G blokk felé. Az egyetlen információm szerint ott találom Seokjint.
  Riadtan rezzentem össze a vészjelző hangjára, így tudtam, hogy engem keresnek.
  A C blokk irányából két katona rohant, én pedig végre be értem a G blokkba.
   Első gondolatom a lift volt, hisz az ötödik emeletre igyekeztem, de a lift elárulta volna, hová tartok, így a személyzeti lépcsőbe vettem magam.
  Meg torpantam, majd egy határozott mozdulattal lezártam az ajtót, aztán amilyen gyorsan csak tudtam futottam fel a lépcsőn!
   Ki fulladva vágódram az ötödik emelet folyosójára, majd mivel csak egy irányba tudtam, futni kezdtem, mikor kivágódott egy ajtó telibe kapva a homlokomat.
  Ahogy oda kaptam valaki elkapta a csuklóimat.
-Jézusom, jól van? - Kérdezte kedvesen, mire rá vezettem tekinteteimet.
  A férfi hunyorogva nézte az arcomat, majd hirtelen a meg világosodás ragyogta be arcát!
-Nahát! Eldobom az agyam! Te Jungkook húga vagy!
  Bólintottam, majd könyörögve néztem rá.
-Segíts! Rejts el kérlek!

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad! 💜