Kim Taehyung || Tae ff

12.rész

   Ahogy telt az idő, úgy lettem én is egyre idegesebb. A tábornok egész nap csak telefonált, Taehyung nem tudott beszélni, le foglalta a bujkálás, Jungkook pedig már két napja nem volt elérhető.
   Nem tudtam mitévő legyek, ideges voltam és frusztrált. Hiányzott a testvérem, szükségem volt rá, talán most jobban mint valaha , és igazán bizonytalan voltam önmagammal szemben. Taehyung fel bukkanása teljesen felkavarta az életem és jelen pillanatban fogalmam sem volt hogyan fogom megoldani az elém gördülő akadályokat!
-Vizsgálatot indítanak a hadügy ellen, addig nem nyitják meg az átjárókat. Még ma bemegyek és kérvényezem hogy küldjenek be érte egy mentő csapatot!
  Némán bólintottam, majd a férfi nyomába szegődtem.
-Nem kell félned, nem lesz semmi baj! Meg oldjuk és Taehyung nemsoká itthon lesz! 
   Szerettem volna hinni neki, szerettem volna ha ennek az egésznek mihamarabb vége lett volna. Így szintén csak bólintottam!
  A telefonom csengése zavart meg, mire kissé gondterhelten fogadtam a hívást. Nem értettem Yugyeom mit akarhat tőlem.
-Hali! - bukkant fel vigyorgó lénye a képernyőn. - Ki engedték Namjoont! - közölte vidáman,mire kissé én is fel engedtem. - De mondd csak,-komolyodott el hirtelen - hogy egyezhettél bele, hogy Jungkook be menjen a hetes szektorba?
-Hogy mi? - kaptuk fel fejünket egyszerre a tábornokkal. - Miről beszélsz?
-Azt ne mond, hogy nem tudtál róla?! - Hördült fel.
-Várj, várj-vágtam a szavába - honnan tudsz róla, hogy Jungkook a hetes szektorba indult?
-Mert én adtam ki a kódot? - mondta lazán. - Azt mondta engedéllyel megy!
-Ha engedéllyel menne, nem Tőled kérte volna a kódokat, Te ész! - kaptam a fejemhez, mire Yugyeom halkan fel mordult.
-Baszki!
-Most mi lesz? - Fordultam tanácstalanul a tábornokhoz.
-Mindenesetre értesíteni kell Taehyungot, hogy Jungkook odamegy, figyeljen. Talán együtt nagyobb az esélye hogy ki jutnak! Na meg, nem lenne jó, ha más bukkanna Jungkookra!
   Ebben egyetértettünk.

-Francba már! - motyogtam idegesen, mikor ki jöttünk a felsőbb bíróság ajtaján. - Miért kell mindig mindent ennyire túl komplikálni?-puffogtam- Taehyung benn ragadt, és most már Jungkook is! Csak küldeni kéne értük egy csapatot, meg fel számolni mindent amit ott találnak. Ehelyett? Ehelyett meg értekezik a dolgot, ember!Meg értekezik! Én ezt nem hiszem el!
   Vadul hadonászva robogtam ki az épületből, nyomomban a tábornokkal és Jinnel.
-Menjetek haza, nemsokára beszélünk. Pihenj kicsit! - kapott karom után a tábornok .
-Pihenni? - horkantam fel. - Jesszusfasza, ez ilyen egyszerűen megy?-meredtem rá. - Maga szerint tudnék most pihenni? Veszélyben vannak, ezek bármire képesek, bármire... - csuklott el a hangom.
   Jin védelmezőn magához húzott és az autóba terelt, majd váltott pár szót a tábornokkal, aztán be ült a kormányhoz.
  Fejemet az előttem lévő ülés fejtámlájának támasztottam, közben mély levegőket véve igyekeztem le nyugodni.
-Én ezt nem értem! - motyogtam bánatosan. - Miért olyan bonyolult ez? És miért fáj ennyire?
-Fáj? - kapta fel fejét Jin. - Hol fáj?
  Mélyet sóhajtva emeltem mellkasomhoz kezem, mire Jin teljesen hátra fordult.
-Csak egy dolog van, ami még a hadseregnél is nehezebb és olykor fájdalmasabb!
-Mi az? - néztem rá csodálkozva.
-A szerelem, Jiu... a szerelem!
  Be indította a kocsit majd lassan az útra fordult, de engem nem hagyott nyugodni mindaz amit mondott.
-Hogy lehet valaki szerelmes olyasvalakibe, akivel sosem találkozhatott személyesen? - dőltem előre, szinte már az első ülésre csúszva, majd nemes egyszerűséggel át másztam a vezető melletti ülésre.
  Jin rosszallóan ingatta a fejét tettemre, de azért nem szólt érte, inkább a kérdésemre válaszolt.
-Nem tudnám biztosan meg mondani hogy működik ez,hiszen a szerelembe esésnek milliónyi változata van. Biztos vagyok benne hogy ez senkinél sem ugyanolyan. Van aki első látásra szerelmes lesz, van aki sokadik alkalom után, van hogy ellenségbe szeret bele valaki és a gyűlöletüket át váltja a vágy. De azt gondolom, minden esetben vannak nehézségek, bukkanók. De ha igazán szeretsz valaki, azért harcolsz, küzdesz. Te pedig ezt teszed nap mint nap, még ha nem is vagy tisztában igazán az érzéseiddel. Küzdhetsz persze ellene, de azt gondolom, Taehyung esetében fölösleges.
-Miért mondod ezt? - pislogtam rá meredten, mire egy apró pillanatra rám kapta tekintetét .
-Láttam már mellette nem egy nőt, csinosabbnál csinosabbat, persze úgy gondolom, Te mindet felülmúlod, de soha nem láttam úgy nézni rájuk, mint rád, mikor beszéltek. Még a hologramm sem tudja elvenni azt a csillogást, a rajongást ami beragyogja az arcát mikor Téged néz. Szerelmes. Tudom, hisz ismerem, és ha hazajön nem fog csak úgy el sétálni az életedből. Ő mindig meg szerzi azt, ami az Övé. És abból ahogy rád néz, elég nyilvánvaló, hogy már a párjaként tekint Rád!
-Hogy? - nyögtem riadtan.
-Oh, ez elég skizósan hangzott,tudom, de nem az ne aggódj. Csak azt akartam mondaniezzel, hogy nem fog lelépni szó nélkül, persze csak ha Te el nem küldöd! De nem fogod ugye? - pislogott oldalra.
-Nem állt szándékomban! - motyogtam halkan, majd előre fordultam és a továbbiakban a gondolataimba merülve ültem végig az utat.
   Jin szavai mély hatással voltak rám. Olyan dolgokat fedtek fel amiket még magamnak is féltem be vallani.
  És igazat kellett adnom neki. Én valóban bele szerettem Taehyung-ba, és nagyon bíztam abban, hogy Jin szavai igazak és Taehyung valóban mellettem marad azután is, hogy vissza tér. És nagyon reméltem hogy magamért teszi, nem csak azért amit érte tettem, vagy teszek ezután.
  Igen. Ez volt a legnagyobb félelmem. Vágytam valakire, aki önmagamért szeret, nem csak a szép kis pofit látja bennem, vagy a lehetőséget a hadügybe jutáshoz! Esetleg csak egy újabb strigulát a listán , vagy csak a tényt, hogy Jeon százados húgát meg húzhatják.
  Volt pár ilyen hódolóm, de szerencsére sosem adtam be nekik  a derekam, így mindíg időben kiderült, hogy csak egy eszköz vagyok.
  Egy idő után pedig már nem is foglalkoztam a kedves szép szavakkal, el utasítottam mindenkit, aki nem csak barátilag közeledett felém, bár az igazat meg vallva, még a barátaimat is meg válogattam.
De Taehyung. Éreztem, hogy Ő teljesen más! Benne meg bízhatok!