Kézfogások és véletlenek
Játszótér
Egy elég nehéz nap után sétálsz haza az iskolából. Valahogy máshogy tervezted a mai napot, de ugyan olyan lett a vége mint mindig, unalmas és fárasztó. Az ilyen napokon eszedbe jut az a nap amikor egy mókus arcú fiúval és egy herceggel találkoztál a könyvtárban. Amikor rájuk gondolsz valahogy valami más érzés lesz úrrá rajtad. Ezen gondolkozva egy játszótér mellett kötöttél ki. Végig futott az agyadon, hogy egy kicsit hintázz e, hisz már elég rég volt és még nem akartál haza menni, így fogtad magad és rá ültél a hintára. Kisebb lökésekkel himbálóztál előre és hátra. A hintázás közben hátulról feléd szólt egy hang, ami elég ismerős volt.
-Egyedül vagy kislány? -közeledett feléd. Majd, amikor eléd került mindketten meglepődve néztétek egymást.
-Egyedül vagyok, de nem nevezném magamat már kislánynak, herceg.
-Te vagy az a múltkorról akivel össze futottunk a könyvtárban.
-Igen, T/N vagyok. -mutatkoztál be udvariasan.
-Hmm..Várj, herceg.?! Ez, hogy jött?
-Múltkor nem mutatkoztál be, így adtam egy becenevet.
-Ne becézgess, van nevem is.
-Igeeen....
-Hwang Hyunjin. -bemutakozott majd leült a melleted lévő hintára. -Mit csinálsz itt egyedül?
-Haza felé tartottam, de megálltam egy kicsit itt mert nem volt kedvem haza menni. -nevettél kínosan a végén.
-Lassan 7 óra és már elég sötét is van, nem gondolod, hogy veszélyes egyedül sétálnod vagy itt ülni?
-Most nem vagyok egyedül. -fordultál felé majd egy pillanatra össze néztetek.
-Csak azért jöttem ide mert azt hittem, hogy egy elhagyatott kislány vagy aki elszökött.
-Segíteni próbáltál. Ez aranyos tőled. De, mint mondtam nem nevezném magam kislánynak és nem is szöktem el, max egy kicsit érzem magam elhagyatottnak, de most így, hogy itt vagy egyáltalán nem érzem annak magam... -mosolyogtál rá, de válasz nem érkezett tőle.
-Menj haza.
-Haza megyek. -felsóhajtottál majd kiszálltál a hintából. De valahogy nem hagyott nyugodni az, hogy ő mit keres itt.
-Hyunjin te mit csináltál itt?
-Dolgozom, csak egy kávéra jöttem le.
-Le jöttél? -a mögöttünk lévő magas épületre mutatott válaszként. -Értem, hát akkor jó munkát. -megfordultál és elindultál, de Hyunjin megfogta a kezed és rád nézett.
-Vigyázz magadra. -mondta gyengéd hangjával, majd elengedett és a másik irányba ment. A szíved csak úgy dobogott, úgy érezted majd kiugrik a helyéről. Vettél egy nagy levegőt és haza mentél. Otthon az ágyba dobtad magad és boldogan aludtál el a történtek után.
Sziasztok!! Hogy tetszik eddig a könyv? Na és az online oktatás, hogy megy? Vissza akartok menni suliba?
YOU ARE READING
Stray kids x reader
FanfictionStray kids tag és te. Előfordulhatnak 16+ 18+ jelenetek. A könyvet ketten írjuk. Kérésre is írunk részeket. (tag akivel szeretnéd és a téma pl. Chan+randi vagy Felix első alkalom 18+)