Stray kids x reader

Jeongin

Ismét egy hosszú nap után mikor elvégezted esti rutinodat fáradtan az ágyadba fekszel és egy kényelmes pozícióba helyezkedve rövid időn belül elalszol. Mintha csak percek teltek volna el felébredsz egy távoli zajra. Mikor felülsz valami szemet szúr.

-Hol vagyok? -kérded, hisz nem az otthoni környezetedben vagy. Az egyszerű hálószobád helyett egy 5 csillagos szálloda szobájára emlékesztető helyiségben találod magad. A pizsamád helyett pedig egy feszülős fekete ruha ölelte körbe testedet. Minden furcsán gyönyörű volt körülötted, így a hang forrása után mentél. A szobából kiérve egy hosszú folyosón mentél végig, majd  végén egy lefelé vezető lépcsőn. A földszint ugyan csak ámulatba ejtő volt. A falak hófehérek egy kis csillámmal meghintve, a mennyezetről egy igen szép csillár világított. A hatalmas ablakok előtt pedig egy zongora. Egy zongora ami a zaj forrása, akárcsak annak tulajdonosa aki épp játszik rajta. Közelebb lépsz hozzá és úgy figyeled tovább. Az ujjai kecsesen szántották végig a billentyűzetet, ezzel egy hibátlan zenét eljátszva. Mosolygott, hisz mikor végzett feléd kapta tekintetét.

-Tetszett? - kérdi.

-Igen. Elképesztő voltál. - mondod ki őszintén. Ő csak kuncogott egyet, majd kezedért nyúlva húzott el.

-Hova megyünk?

-Majd meglátod. - egy hatalmas ajtón kiérve, a sötét, de mégis fényes éjszakába vezetett ki. Fényes mert a hold és a körülötte lévő csillag tenger ragyogta be az eget.

-Szabad egy táncra? - hajol meg a fiú. Egy pillanatra a lélegzeted is elállt.

-Igen, persze. -majd azzal pozícióba helyezkedve lábaitok szinkronba mozogni kezdtek. Egyszer jobbra, egyszer balra és végül megpőrdít.

-Miért csinálod ezt Jeongin? - veszed fel a szemkontaktust vele.

-Honnan ismersz? - kérdi.

-Mi az hogy honnan? Hisz te vagy az én...

-Sajnálom, de nem tudom ki vagy? - szakít félbe.

-Hogy micsoda? - állsz meg egy pillanatra. -Te nem tudod, hogy kivagyok?.

Látja rajtad, hogy nem bírod már sokáig és a sírás szélén álsz, így felsóhajt, majd megszólal.

-Kérlek ne haragudj, de tényleg nem tudom. Mégis azt érzem, hogy közel állsz hozzám. A szívemhez. Érzem, hogy bármelyik pillanatban eltudnék merülni a szemeid gyönyörében. Hisz látom ragyognak, ahogy rám nézel. Ragyognak, ahogy az esti éjszakában elbújó csillagok.
Gyönyörű, mindennél gyönyörűbb nekem most ez a pillanat. -mondja ki a szebbnél szebb szavakat, amiket végül egy édes, puha csókkal zár le.

Ahh igen ez az érzés. Te jól tudod, milyen is igazából. És a szíved szakad meg, hogy a megannyi szép szó mögött nem tudja ki vagy. Így hát lehunyod szemeid és csak rá gondolsz. Rá gondolsz, míg végül sötétség vesz körbe, ahol már csak te vagy. Egyedül csak te.

KRKRKRKRKRKRKRKRKRKR!!!!

Nyitod ki íriszeid az újabb zajra, csak most annyi a különbség, hogy otthon vagy. Az otthoni szobádban, az otthoni pizsamádban. De legfőképp a szerelmeddel.

-Jóreggelt szerelmem! - köszön neked, miközben egy meleg ölelésbe részesít.

Az egész csak egy álom volt. Egy gyönyörű, de mégis kegyetlen álom.

-Jóreggelt....Jeongin.