Stray kids x reader

Amikor..

Amikor nincs tovább folytatás

BANGCHAN
-Szia el kell mondanom valamit.... - szólsz bele a készülékbe amin hívtad szerelmedet.
-Szia, mi lenne az? - kérdi aggódóan.
-Nemrég az utcán egy férf...-állsz meg egy pillanatra. - egy ismerősömmel találkoztam.
-......
-Chan?
-......
-Kérlek....
-sajnálom...
-Ne sajnáld...menj pihenni, majd később beszélünk.
-Ezt még bekell....fejeznem....
-Már megint egész nap dolgoztál....-sóhajtasz egy nagyot.
-......
-Rendben...hagylak....csak azért hívtalak, mert utoljára elszerettem volna mondani...... nagyon szeretlek! Minden egyes emléket magammal viszek rosszakat, jókat mindent...ami te voltál....- a hívás másik oldalán lévő személy közben elaludt. Te felnevettél, majd miután meggyőződtél arról, hogy békésen alszik, némán hallgattad párod nyugodt légzését.
-Ég veled....- kinyomva a telefont leengedted kezed vérző hasadhoz - amit az előbb említett férfi okozott egy késsel - és szép lassan elaludtál. Elaludtál, mint párod ki ébredése után több nem fogadott hívással és könnyes szemeivel találta magát. Te viszont ki örökre elaludt vele álmodsz... Vele és megannyi emlékével.

CHANGBIN
-Mit csinálsz? - kérdi az idősebb miután helyet foglalt a járműben. 

-Szerinted? - emeli ajkai közé, majd magába szívja a tüdő károsodást okozó anyagot.

-Szerintem nem kéne jobban ártanod magadnak..
-Ennél is jobban? Hisz már így is eléggé ártottak nekem. - sóhajt egyet ezzel füst felhőt engedve ki magából.
-Csak azért mert nem szeret?
-Nem ezzel van a probléma. Csak úgy érzem...nem vagyok elég jó neki..

-Szeret.. Látom rajta.. Látom, hogy figyel téged, azt hogy nem is képes addig levegőt venni amíg rá nem nézel, azt hogy a mosolya csakis neked szól, azt hogy vigyáz rád..

-Én egy szakadékot látok magunk között...hisz mindketten meg állunk a szélén és csak várunk.
-Akkor építs!
-Mégis mit?
-Hidat.
-...
-Hidat, amin ha mindketten elindultok a közepén rá találtok a másikra.
-És ha csak én indulok el azon a hídon? Ha ő nem akar és csak ott vár?
-Akkor addig meg se állj míg nem látod.. És ha egyszer oda értél öleld át és ne engedd el.. - Changbin felnézett idősebb barátjára Chanra. A füstölőt eldobta kocsijából, majd megszólt.
-Úgy lesz... El érem, hogy az enyém legyen és hogy én az övé.. Hisz ilyen a szerelem.. Keressük a másik felünket és ha már ott van azon a bizonyos híd végén akkor már semmi se választhat el minket.