Stray kids x reader

Felix

Amikor strandra mentek

A nyári hónapokat súroló időjárásnak köszönhetően pihensz izadságodban úszó ágyadon. Az érettségit túl élve hesszelsz miközben..hát igazából nem csinálsz semmit. Fekszel és a plafont bámulod, chilles zenéket hallgatva, amiktől lassan minden kedved tovább áll. Telefonod rezgésére kapod fel fejed és a készülékre nézel. Látod párod Felix írt egy rövid, de annál tartalmasabb szöveget.

"Szia cica, lenne kedved elmenni velem kettesben a strandra?" -írja szeplős barátod.

"Persze, mikor indulunk?" -kérded.

"Ha jó úgy neked, 10 perc és érted megyek."

"Jó, de ne késs egy percet se, mert már nem bírom itthon."

-"Sietek."

Utolsó szava után le is zárod a képernyőt és kapkodva kezdesz el készülődni. A már pár héttel megvett fekete bikinidet veszed magadra, majd arra egy lenge, vékony ruhát. Pár dolgot bele pakolsz a táskádba -amire természetesen szükséged lesz kint a strandon- és kimész a ház elé, ahol már Felix vár rád. Kocsiba szálltok és útnak indultok. Bő fél órás út után már csak a forró apró szemcsés homokot érezhetted talpadhoz ragadni. Lepakoltátok cuccaitokat, fürdőruhára vetkőztetek és egy pillanatot se várva szaladtatok bele a hideg vízbe. A sok úszás után hátadra feküdve lebegtél a víz tetején és közben az eget kezdted el nézni, amit pár pehely felhő díszített. Boldog voltál. Hisz otthonod unalmas környezetéből kiszabadulva most a hideg víz, a kellemesen napos ég és szerelmed társaságában lehetsz, aki időközben hozzád úszott és derekadnál megragadva ölelt lehült testéhez. Vizes hajadat hátra tűrve csókolt homlokodra.

-Tetszik? -kérdi.

-De még mennyire. Az hogy elhoztál egy ilyen helyre...nagyon boldog vagyok.

-Én meg boldog vagyok ha te is. -mosolyogja el magát. Te csak arcon pöckölöd és a part felé kezdesz el menni. 

-Na most mivan baba? -játsza a sértődöttet, majd követni kezd.

-Megyek napozni.

-Ohh de unalmaaaas. -te csak nevettél gyerekes viselkedésén.

Pár órát eltöltve a part és a víz között lettél figyelmes valamire. Nem nagy dolog, de el tud rontani egy szép napos délutánt. Még pedig az a rossz akaró eső felhő, ami egyre csak felétek tartott. Mindent össze kapva siettetek volna haza, de az eső gyorsabb volt. Hírtelen szakadni kezdett. A körülöttetek lévő emberek mind sikítva futottak menedéket keresve. Bezzeg te. Te csak álltál és élvezted, ahogy újból a hideg érzés borítja be egész lényedet. Szemedet becsukva emelted fel fejedet. Az a jól eső nyári zivatar. Mintha lemosná rólad minden bánatodat, fájdalmadat. Így hát csak mosolyogtál nem érdekelve, hogy bárki is hülyének néz vagy éppen gondol.

Felix épp az ellenkezőjét érezte. Le se tudta venni tekintetét gyönyörű formádról. Csak arra tudott gondolni, milyen csodálatos embert tudhat maga mellett, aki szebb a kelő vagy a nyugvó napnál. Akitől ezernyi csillagot érez gyomrában. Aki boldogságot visz élete minden napjaiba. Te vagy az akiért bármit meg tenne, csak hogy nevetni lásson. Te vagy aki ellopta szívét. Akit szerethet.

Hisz hány ember mondhatja el magáról azt, hogy olyan barátnője van aki még a szürke ég alatt és esőben is szivárványt hoz az égre. Te megtetted. Ugyanis mikor Felix oda sétált hozzád és egy gyengéd csókot lehelt ajkaidra az ég a szivárvány színeiben tündökölt.