Stray kids x reader

Hyunjin+Han 4.rész

Kézfogások és véletlenek

"Ezt nem hiszem el"...

Jisung találkozásod óta 2 hónap telt el. Valahogy most jobban is hiányzik, hisz az utolsó alkalommal a telefonszámodat is meg adtad neki, de még azóta se hívott és nem is írt. Viszont te se tudtad keresni, mivel ő nem adta meg az övét. Belegondolva szomorúság öntött el, így inkább el mentél lezuhanyozni, mivel amúgy is már este 8 óra volt. Mikor végeztél az ágyad felé vetted az irányt és a rajta lévő telefonodat a kezedbe fogtad. A képernyőt szemlélve egy ismeretlen számmal találtad magad szembe.

-Nem ismerős ez a telefonszám. -mondtad, majd inkább vissza se hívtad csak bele borulva az ágyadba elaludtál. Másnap reggel 9 körül felkeltél ugyan csak a telefonodért nyúltál, meg nézve az időt rajta.

-Basszus elfogok késni. - riadtál fel.. Ugyan nem az iskolába rohantál most, hisz hétvége van, de a barátnőddel 10-re megbeszéltetek egy találkozót, ami egy 30 perces út vezet oda, de te még sehol se tartasz. Az ágyból kipattanva gyors felkaptál egy valahogy kinéző ruhát, egy napi sminket feldobtál, gyors megfésülködtél és elindultál a megbeszélt helyre. 5 perces késéssel oda értél, de a barátnődet nem láttad sehol. Felhívtad, hogy nem e történt valami, de ő azt nem vette fel csak egy üzenetet írt.

-Sajnálom, most nem tudok oda menni, mert valami közbe jött, majd elmesélem később, most viszont mennem kell.

-Rendben, remélem semmi komoly.

Elküldve az üzenetet eltetted a telefont a zsebedbe, majd haza felé sétáltál. Az út közben annál a játszótér mellett mentél el, ahol még jó múltkor találkoztál Hyunjinnal. Szomorú és egy kicsit dühös voltál, hogy hirtelen le lett mondva a találkozótok ezért a játszótéren lévő hintába ültél egy kicsit lenyugodni. A melletted lévő hintán már ült valaki ezért udvariasan meg kérdezted, hogy mellé e ülhetsz.

-Elnézést, nem probléma, ha melléd ülök.?

-Nem, dehogy. Legalább lesz egy kis társaságom, mire ide érnek a barátaim. -mondta nagy vigyorral az arcán, ami tele volt szeplővel.

-Whá milyen aranyos srác, úgy néz ki mint egy angyal. -gondoltad magadban. Hintázás közben beszéltetek a mai napotokról, sajnálattal hallgatta meg az, ami veled történt, de megnyugtatott.

-Gondolj bele ohhmm....

-T/N. -mondtad a neved.

-Milyen szép név, szóval T/N, gondolj bele, ha nem így alakultak volna a dolgok akkor most nem tudnánk beszélni. -mosolygott rád, majd a kezét nyújtotta feléd. Elfogadva azt, kezet fogtatok.

-Köszönöm, hogy meghallgattál ohm.. -nem tudva nevét nem tudtad befejezni a mondatot.

-Oh igen az én nevem...

-Félix.!! -kiáltott fel valaki a távolból, amire mindketten oda néztetek. A távolból közeledő fiúk valahogy ismerősek voltak...

-Ezt nem hiszem el. -hagyta el a szád ez a mondat, majd......