Stray kids x reader

Amikor..

Amikor haza várod őket, de elalszol
(HYUNG LINE)

BANGCHAN

Párod név szerint Bangchan mostanában egyre később és később ér haza. Bár már nem egyszer fordult elő, hogy csak reggel állított be az ajtón hulla fáradtan és csak egy apró csókra futottatok össze.
Sajnos neked is bevolt táblázva a napod, így ma te is este 11 után értél haza. Chan még nem volt otthon, így úgy döntöttél most állsz neki valami vacsit össze ütni. Semmi nagy dologra nem volt energiád így egy kis tükör tojást készítettél, de elötte megejtettél egy telefon beszélgetést a barátoddal, miszerint fél óra múlva otthon lesz.
A vacsora el is készült megterítettél és leültél az asztalhoz. Nem álltál neki az evésnek, mivel rá vártál. Szemeid automatikusan csukódtak le pár percen bellül és már a fejedet sem tudtad tartani. Gondoltad kicsit lefekszel a kezedre az asztalnál pihentetni a szemeid.

-He T/N kelj fel. Jobb lenne ha az ágyba aludnál. - ébreszgetett Chan, de tőled csak egy apró hümmögésre futotta.
Felkapott a székről, mikor rájött, hogy így soha nem fogsz ágyba kerülni. Ölébe tartva cipelt téged a szobába és tett az ágyba. Jól betakart és megsimogatta arcodat.

-Sajnálom kicsim, hogy mostanába ilyen későn érek haza. Lassan kész vagyok a dolgaimmal és minden egyes percet kárpótolok. Köszönöm, hogy mindíg vársz rám.

MINHO

Minhoval egy közös koreográfiát készítettetek a napokba. Szinte minden egyes nap bementél a kiadójához, hogy elpróbálhassátok. Persze nem adhattátok elő, de életetek első közös táncát mindenképp megakartátok ünnepelni. Meg is beszéltétek, hogy ma elmentek egyet vacsorázni és utána közösen otthon néztek egy filmet. Ám sajnos ez nem történt meg, ugyanis barátodat behívták a kiadóhoz.
Már bőven elmúlt éjfél és Minho a hívásaidra sem válaszolt. Persze nem haragudtál miatta rá, hiszen tudtad, hogy nagyon fontos dolga akadhatott és ilyenkor mindíg némítja a telefont. Leültél az ágyra és az egyik cicáját kezedbe véve kezdted el simizni, amit ő aranyos dorombolással hálált meg. Néhány perc múlva a fáradság kezdett eluralkodni feletted elfeküdtél, úgy hogy a cica is maradhasson a pocakodon , majd végül el is aludtál.
Minho haza érve egyből a szobátokba ment, gondolta, hogy már alszol. Mikor benyitott az ajtón a macskája egy apró nyávogással köszöntötte.

- Ssh cicám az anyukád éppen alszik. Jobb lenne ha nem keltenéd fel.
Miután lezuhanyzott oda bújt melléd az ágyba és szoros ölelésbe vonta testedet.

CHANGBIN

Egy új dalon dolgozott párod a 3RACHA többi tagjával. Már csak az ő szövege hiányzott, ugyanis állandóan azon agyalt, hogy valami nem teljesen jó a szövegbe és újra és újra átírta. Egy nap felhívott, hogy nem e ugrassz oda hozzá egy kicsit, mivel aznap éjjel nem fog tudni haza menni. Természetesen igent mondtál és csomagoltál neki egy kis ételt is ugyanis, mondta, hogy ma még nem sok mindent evett.
Mikor oda értél egyből szoros ölelésbe vont és meghálálta az ételt amit neki vittél. Leült megenni, addig te elmesélted neki, milyen napod volt. Az étel befejezése után felugrott a kanapéról és elkiáltotta magát.

-Igen babám már tudom mi lenne jó a szövegbe!! Te vagy a megmentőm. Várj meg hamarossan kész vagyok! Megvársz? Akkor haza tudunk menni mégis együtt.

Te csak bólogattál és boldog voltál miatta, hogy párod ilyen jó kedvű így késő este is.
A kanapén ülve hallgattad ahogy már éppen a felvételt készítí az új szöveggel. Nem bírtad ki lassacskán álomba szenderültél párod mély hangjától. Changbin amint ezt észre vette azonnal befejzte a dolgait és melléd ült.

-Köszönöm kicsim, hogy mindíg boldoggá teszel. Te vagy az életem és az a személy akiről a dalaim szólnak és örökké szólni is fognak. Mindenem neked adom, csak várj rám kicsim. Nagyon szeretlek. -majd lágy csókot lehelt ajkaidra.

HYUNJIN

Ma ünnepled a születésnapod és várod, hogy párod haza érkezzen. Hyunjinnal 3 éve vagytok együtt és soha nem feledkezett meg rólad. Ma mégis azt hitted, hogy pont ezen a napon felejtett el. Ma még nem hívott nem üzent. Szomorú voltál miatta, de tudtad, hogy nagyon elfoglalt és erről ő sem tehet, hiszen egy híres ember. Kereken éjfélt ütött az óra mikor, Hyunjin levegőért kapkodva lépett be az ajtón. Villanyok mindenhol lekapcsolva és te is a szobába vonulva mély álomba voltál zuhanva. Oda lépett hozzád az ágyhoz és egy kósza tincset söpört odébb, mely az arcodba lógott.

-Sajnálom kicsim, hogy elkéstem. A megfelelő keretet kerestem a képhez és mivel a munkám is elhúzódott nem tudtam időbe ide érni. Sajnálom, hogy pont ezen a napon nem értem ide időbe. Nagyon szeretlek, kérlek ne haragudj rám. - adott egy csókot homlokodra majd az asztalra tette az ajándékod.
Kora reggel pedig egyből át is adta és még párszor bocsánatot kért, amiért egyedül hagyott téged. Bátorító csókot adtál ajkaira és a tőle kapott ajándékot kibontva apró könnycseppek folytak le arcodon. Egy festményt kaptál tőle amit ő maga készített. Az egyik kedvenc közös képetek a tengerparton.