Stray kids x reader

Hyunjin

Kedvenc sorozatodat megszakítva nyitod ki a bejárati ajtót miután valaki azon kopogtatott abban a reményben, hogy otthon vagy. Szembe nézve a hirtelen látogatóval megremegett egész tested és gondolataid ezernyi kérdést tettek fel az ismerős alak látványától.

-Szia.. - szólal meg.

-Miért vagy itt? - kérdezed köszönés nélkül.

-Ezt megbeszélhetnénk bent?

-Nem akarom, hogy itt legyél..

-Pedig nem értem, hogy miért szóval ha nem haragszol meg.. - lép beljebb a küszöbön át. Te csak utána csukva az ajtót követted.
-Miért raksz minden képedhez egy törött szivecskét? - kérdi.

-Semmi közöd hozzá..

Egy nagyot felmordult, majd a csúklódért nyúlva a falhoz szorított.

-Elegem van már, hogy ilyen hárpia bunkó vagy. Nem érdemlem meg szerintem azok után, hogy én odáig voltam érted és te voltál az aki el lökött magától.

-Én csak... - akad meg hangod, hisz a sírás kerülgetett.

-Te csak? MI!? - kezd el kiabálni.

-Nem akartam, hogy megjobban beléd szeressek. Nem akartam, nem szabad...

-Miért, ki gátolt meg benne haaa!? Egyszerűen nem értelek.

-Én se értelek téged. Felhívsz amikor jól tudtad, hogy éppen egyik barátomnál buliztam. Részeg voltam és ahogy jól hallottam te se voltál valami józan állapotban. Azt mondtad, hogy hiányzom, hogy nincs olyan nap hogy ne gondolnál rám és hogy szeretsz.

-De neked is hiányoztam és talán...

-UTÁNA MEG KÖVETKEZŐ HÉTEN LE SE SZARSZ, MAJD MÁSTÓL KELL MEGTUDNOM, HOGY EGY LÁNYT CSEMPÉSZTÉL A SZOBÁDBA ÉS KITUDJA MIT CSINÁLTÁL VELE!? -szakítod félbe. A kiabálástól hevesen kapkodsz levegő hiányában és próbálod lenyugtatni elmédet, szívedet.

-Szerinted mennyi ideig kellene még rád várnom?

-Most már egy percet se..hagyj békén és légy boldog egy olyan ember mellett akit szeretsz.

-Ez lett volna a terv.

-Akkor nem értem miért vagy még itt..

-Miattad.

-MIÉRT?!!

-MERT VELED AKARTAM BOLDOG LENNI! EGYÜTT, EGYEDÜL CSAK VELED!

A kiabálások után csak a csend telepedett le a szobában. Hyunjin homlokát a tiédnek döntve adta fel végleg a szó csatát. Kezeidet elengedve arcodra simított, majd miután egymás szemében elmerültetek és a másik összetört szívének dobbanását hallgattátok, lágy csókot nyomott a fiú ajkaidra. Gyengéd volt és érzelem teli. A perceken keresztül tartó szenvedély óráknak tartottak. Bárcsak órák lettek volna. A szőke hajú elválva tőled szorított magához egy ölelésre. Úgy ölelt mintha utoljára tenné. Talán így is van. Végül elengedve törékeny testedet elment.

Talán végleg.