Légy a f...ilozófia tanárom!

22

Nem tudom meddig áztathattam magam, de mikor kijövök a zuhany alól, az egész fürdő párával telt meg, és mikor már felöltözve lépek ki a helyiségből, felszabadultan ömlik ki ajtón a forró levegő.

Jaime az ágyon ülve várt rám, és mikor meglát mosolyogva int magához, mire odasietek hozzá, és szorosan az ölelésébe bújok. Nevetve nyom egy puszit a vizes hajamba, majd finoman eltol magától. Az arckifejezése lassan elkomolyodik, én pedig elhúzott szájjal várom a kérdését, aminek a tartalmát már előre tudom.

-Elmondod, mi a gond?- aggódó tekintetével az enyémmel próbálja felvenni a szemkontaktust, sikertelenül.- Brook, kérlek- a hangja szelíden kérlel, és a kezével egy tincset eltűr az arcomból, ami eltakarja előle a szemeimet.

Egy szakadozott sóhajjal emelem fel a fejemet, hogy a szemébe nézzek, ami most aggódva vizslat.

-Nemsokára Hálaadás. És utána karácsony. Aztán pedig újév- mondom, mire ő értetlenül néz rám. Miért is értené, hisz számára az ünnepek szórakozást és vidáman eltöltött időt jelképeznek, nekem viszont koplalást, hogy végül legyen elég pénzem finanszírozni az utazást és az ajándékokat.

-Igen?- kérdi halványan mosolyogva. Nem vesz komolyan. Lehet azt hiszi, hogy megkattantam, és ezért van problémám a közeledő ünnepekkel.

-És már vagy százszor átszámoltam, de nincs elég pénzem a repülőjegyekre- sóhajtok fel.- Karácsonyra talán össze tudok szedni, annyi pénzt ha vállalok valami munkát, de Hálaadásra nem tudok hazamenni- motyogom és érzem, hogy a szememet elöntik a könnyek.

-Hé, ne sírj- törli meg az arcomat Jaime.- Tudok többet fizetni az órákért- ajánlja fel, mire csak megrázom a fejemet.

-Nem, nem- mondom.- Már így is sokkal többet fizetsz, mint kellene. Ráadásul, már nincs is szükséged korrepetálásra. Megkaptad a jó jegyedet. Tudsz játszani jövőhéten- nézek rá, mire halkan felnevet.

-Nem érdekel- rázza meg a fejét mosolyogva.- Továbbra is igényt tartok az oktatásodra, mivel még ezek után is lesznek vizsgáink, valamint így muszáj lesz velem időt töltened, akkor is ha már eleged lesz belőlem- sorolja, mire felnevetek.- És megemelem a fizetségedet is, mivel kiválóan tanítasz, amit bizony jutalmazni kell- cirógatja meg az arcomat.

-Nem szeretném, ha többet fizetnél- rázom meg a fejemet.- Majd keresek munkát, ahol rugalmas a beosztás és...

-Már így is eléggé leterhelted magadat, nem kell még többet vállalnod a semmiért, csak mert olyan makacs vagy. Csak told félre egy kicsit a büszkeséged, és fogadd el a segítséget- néz rám kérlelő tekintettel, mire felsóhajtok.

-Akkor sem...- kezdeném, de a mutató ujját a számra nyomva elhallgattat, mire tágra nyílt szemekkel nézek rá.

-Segíteni szeretnék, és fogok is, szóval ne ellenkezz!- mondja szigorúan, és lassan elveszi az ujját a szám elől.

Erősen szívom be a levegőt, ahogy Jaime halálosan komoly arcát figyelem. Az ellentétes gondolatok csatát vívnak a fejemben, ahogyan a tekintetünk egymásba kapcsolódik.

-Rendben- nyögöm ki végül, mire elégedett mosoly ül ki az arcára.

-Tudtam, hogy csak pillanatok kérdése, hogy az akaratod megtörjön a vasmarkom szorításában- játsza túl a szerepét, ahogyan dramatikusan felemeli az összeszorított öklét, prezentálva az előbb említett 'vasmarkot'.

-Túl sokat hiszel magadról Seggfej- nézek rá unottan.

-El sem tudod képzelni, mennyire hiányzott már, hogy így hívj- vigyorodik el, mintha a jelző egy dicséret lenne számára, és előre dőlve egy gyors puszit nyom a szám sarkába.