Légy a f...ilozófia tanárom!

1

Fáradtan lépem át az egyetem bejáratát. Tegnap késő estig olvastam a Végzet Ereklyéinek utolsó kötetét, így durván két órát aludhattam. De a könyvért teljesen megérte, mert még most is a befejezésének a hatása alatt vagyok.

Az aulában ásítozva a falnak dőlök, és szétnézek a nagy helyiségben, a barátnőimet keresve, akiknek elvileg most érhetett véget az előadásuk, de ezt nem lehet biztosra venni, mert a prof szereti tovább bent tartani a diákjait az előadóban.

A szemhéjaim majd leragadnak, és olyan álmosság kap el hirtelen, hogy majdnem összecsuklom.

Erősen koncentrálok, hogy nyitva tudjam tartani a szememet, és megindulok a kávé automata felé, ami tőlem pár méterre álldogál magányosan. Nem hiába, hiszen az a kávénak csúfolt lötty, ami kijön belőle egyenesen borzalmas, de nekem most ezzel kell beérnem, ha nem szeretnék álomba szenderülni az egyetem közepén.

Miután lefőtt a kávé, elveszem a poharamat, és szét sem nézve megfordulok, hogy visszamenjek az előző helyemre, mikor is egy mellkasnak ütközöm, aminek következtében a frissen lefőtt fekete folyadék fele rálöttyen a felsőmre, teljesen eláztatva azt.

-A francba!- suttogom, és ösztönösen a mellkasomhoz kapok, és elkezdem felitatni egy zsebkendővel, amit a zsebemből vettem ki, de így csak még jobban terjed a barna folt.

Végül lemondóan sóhajtva nézek fel a szenvedésemet okozó mellkas tulajdonosára, aki nem más mint Jaime Wright. Az egyetem focicsapatának kapitánya. Mindenki tudja mit jelent ez: akkora egót, aminek már külön irányítószám dukál.

-Máskor jobban is figyelhetnél. Annyira azért nem vagyok észrevehetetlen- mondja kuncogva, majd kikerülve elmegy mellettem.

-Persze, hogy is nem vettelek észre? Hiszen az olyan ősbunkókat, mint te már mérföldekről kiszúrom- kiáltom utána idegesen, mire rázkódó vállal megfordul.

-Ősbunkó? Így sem szólított még senki- mondja nevetve, majd újból megindul abba az irányba amerre eleve is tartott.

Ingerülten megforgatom a szemem majd felhajtom a maradék kávét, amire ugyan már nem is lenne szükségem, mivel az előbbi incidens rendesen felébresztett, majd a kis műanyag poharat kidobom az épületben tartott szelektív kukába. Fő a környezetvédelem.

Ekkor hallom meg a lányok beszélgetését mögöttem, és mosolyogva feléjük fordulok, hogy üdvözölhessem őket.

-Mi tartott ennyi ideig? Sok volt a kuncsaft a sarkon?- kérdem tőlük vigyorogva, mire mindketten bemutatnak.

Legjobb barik örökké, vagy mi.

-Veled meg mi történt?- néz le a pecsétes felsőmre Jane.

-Jaime Seggfej Wright történt vele- forgatom meg a szemem.- Leöntöttem magam kávéval, mikor összeütköztünk és még bocsánatot sem kért- mondom.

-Legalább neked nem volt uncsi a reggeled- von vállat Darcy mosolyogva.- Mit nem adnék, hogy az a szexisten nekem jöjjön. Vagy belém- mondja vigyorogva, mire a vállára csapok.

-Úristen, fúj!- mondom nevetve, mire rám kacsint.

-Uhh nekem mennem kell, a másik szárnyban lesz előadásom, és egy fél élet mire odaérek- mondja, mikor lenéz a karójárára, és sietve megindul.- Majd délben a Black and White-ban találkozunk- kiált még hátra mire Jane és én is bólintunk.

-Szerintem én is megyek, most geometriám lesz- kacsint rám Jane.

Én is elvigyorodom, mivel tudom, hogy geometriája együtt van Markkal, a kiszemeltjével.