Légy a f...ilozófia tanárom!

14

Ha a dühöm szintjét egy tízes skálán kellene meghatároznom, ahol az egy a "jaj, ne leöntöttél kávéval, te seggfej" és a tíz a "te komolyan eltörted a vázát, amiben nagyanyám hamvait tartottuk" lenne, akkor azt mondanám, hogy 200km/órás sebességgel ütötte át a felső határt és meg sem állt míg el nem érte a kibaszott csillagos eget. Mert számokkal nem lehet kifejezni azt amit akkor éreztem.

Először is csalódtam, de kurva nagyot. Már pont kezdett egy kicsit javulni a kapcsolatunk, és még kávét is hozott nekem, ami meg aztán egy nem elhanyagolható tény, és már kezdtem azt hinni, hogy a hímringyó, aki nem törődik a nők érzéseivel nem is az igazi énje, és talán egy kis szimpátia is szorult belé az egóján kívül. Másodszor pedig fel vagyok háborodva, hiszen ez az idióta képes volt kirúgatni a munkahelyemről. Mégis ki csinál ilyet?! És igen, mérges vagyok, rá és egy kicsit magamra, amiért ha csak egy kis időre és csak egy nagyon kicsit is, de megkedveltem ezt a barmot. És megcsókoltam, amit ráadásul még élveztem is.

Ahogy végigmasírozok a tömegen az emberek automatikusan utat hagynak nekem, mikor látják, hogy nem vagyok túl beszámítható állapotban. Simán el tudom képzelni, ahogyan füst gomolyog a fülemből, mint a rajzfilmekben.

Ökölbe szorult kezekkel keresem Jaimet a tömegben, bízva abban hogy meglátom majd a többi ember fölé magasodó alakját valahol, viszont semerre sem látom.

Megpróbálok megkérdezni pár embert, hogy látták-e, de a legtöbben csak vállat vontak, és volt aki csak bambán vigyorogva dőlt előre, hogy megfoghassa a seggem.

A hátsómat a két kezemmel védve, furakodok tovább, és közben erősen gondolkodom, hogy hol lehet ez a hülye.

Menni fog ez Brooklyn! Hova bújnál, ha egy szekrény méretű focista lennél, akinek pont annyi esze van mint amennyi látszik?

-Brooky!- hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül, majd érzem, hogy két vastag kar körén fonódik és egy kicsit elemel a földtől.

-Szia Logan- köszönök neki, és lefejtem a karjait magam körül.

-Úgy örülök, hogy eljöttél- mondja bambán vigyorogva, nem törődve a szemkontaktussal egyenesen a melleimet bámulva, és megint tárná a karjait egy ölelésre.

Úgy látszik Logan sem szomjas már- gondolom magamban, és egy kicsit feljebb húzom a blúzom nyakát, holott a kivágása egyáltalán nem kihívó, viszont kényelmetlenül érzem magam Logan alkoholtól mámoros tekintetétől.

-Nem tudod hol van Jaime?- kérdezem, mire erősen gondolkozó arcot vág.

Furcsa, hogy az embereknek mennyire megváltozik a mimikája, mikor részegek. Vagy lehet, hogy csak a ködös tekintet és a nyál a szája sarkában teszi, hogy nevetnem kell az arckifejezésén, az idegállapotom ellenére is.

-Megvan! A szobájába ment- kiált fel.

Gondolatban arcon csapom magam amiért ez nem jutott eszembe előbb. Valahogy nem is vettem számításba a szobáját, mert nem gondoltam, hogy kihagyna egy bulit, hogy egyedül legyen, mikor leihatná magát a sárga földig. És ezután jön a második pofon saját magamnak, mert nem hagyja ki a bulit, csak valószínűleg egy lánnyal van.

Bólintok egyet és már fordulnék meg, hogy elinduljak Jaime szobája felé, de Logan elkapja a karomat, hogy megállítson. Az arca egészen megváltozott, és komolyan néz a szemembe.

-Ne legyél túl durva vele, még mielőtt ideértetek az apjával beszélt telefonon. Nem volt túl szép szóváltás- mintha csak elszállt volna belőle az alkohol, teljes józansággal mondja ezt, és ha pár másodperccel ezelőtt nem láttam volna, ahogyan megbotlik a saját lábában nem hinném el hogy részeg.