Légy a f...ilozófia tanárom!

9

Az egyetem előtti parkban várom, hogy Jaime megérkezzen, mivel azt beszéltük, hogy itt találkozunk. Úgy kb. egy fél órával ezelőtt.

Dühösen és dideregve nézem a lazán felém lépkedő férfit, aki mintha észre sem venné a nyomott hangulatomat vigyorogva integet nekem.

–Késtél Seggfej– morgom durcásan, mikor mellém ér.

–Tudom– vigyorog rám még szélesebben. Semmi, bocs csak feltartottak vagy többször nem fordul elő. Csak egy szó.

És ezsel a kis szóval, amit azzal a hülye vigyorával párosított, képes kihozni belőlem az összes feszültséget, ami a nap folyamán felgyülemlett bennem. Megtorpanok a sétálás közben és dühtől elhomályosult tekintettel nézem az alakját, ahogy pár lépés után ő is megáll, mikor rájön hogy már nem sétálok mellette, és hátrafordul felém.

–Na ide figyelj Jaime Wright! Én itt vártam rád kibaszott fél óráig, mire képes voltál ide tolni a seggedet, és csak lerendezed annyival, hogy tudom?! Nem tudsz te szart se basszameg!

–Mi bajod van?

–Te vagy a bajom! Az a kibaszott arroganciád, meg az, hogy nem bírsz kinyögni egy bocsit sem, mikor én szétfagytam miattad, amíg te valami csajt fűzögettél odabent– kiáltom idegesen.

–Rendben– bólint nyugodtan és egy kicsit közelebb jön. – Bocsánat, hogy miattam befagyott az a csinos kis feneked Brooky– néz mélyen a szemembe. – Most jobb?

–Igen– morgom magam elé nézve.

–Akkor menjünk– mondja a karját átvetve a vállamon, elkezd a kocsija felé terelni. – Majd jól feltekerem a fűtést, hogy kiolvadjon a jeges hangulatod és ha szeretnéd még kapcsolok valami nyálas lányos zenét is.

Vigyorog. Érzem a zsigereimben, hogy az ajkai olyan szélesen mosolyognak, hogy már szinte szétreped az arca.

–Honnan veszed, hogy szeretem a lányos zenét? – kérdem még mindig durcásan.

–Lány vagy. Minden lány szereti a lányos zenét– mondja egyszerűen.

Tisztelem a gyerek logikáját, de vannak benne hibák, az vitathatatlan.

–Attól hogy lány vagyok az nem jelenti azt hogy feltétlenül olyan dolgokat szeretek mint a lányok. Tudod sokkal több dolog határoz meg egy embert azon kívül, hogy mi van a lába között- kezdem magyarázni neki, ő pedig kíváncsian hallgat.

-Akkor ezt vegyem úgy hogy nem szereted a csajos zenét?- kérdi.

-Mi? Nem! Persze, hogy szeretem a nyálas zenéket szerinted, mégis mire szoktam bőgni zuhanyzás közben? Csak szimplán, annyit mondtam, hogy nincs értelme nemmel kapcsolatos jelzőket aggatni akármire, jelen esetben bizonyos zenetípusokra, mert hülyeség az egész. Srácok is ugyanúgy hallgathatnak Beyoncét, és bulizhatnak Katy Perry-re bánom is én- mondom erősen gesztikulálva, próbálva minél jobban átadni neki az álláspontomat.

-Teljesen egyet értek veled Brooky- bólint egyet felém mosolyogva.- És csak hogy tisztázzuk, nem csak az érdekel hogy mi van a lábait között- néz rám komolyan, és a tekintetétől pár pillanatra nem kapok levegőt.

Gyorsan elkapom a fejemet, és sietősen beülök a kocsijába, amihez időközben megérkeztünk.

–Legyünk túl ezen a szaron– sóhajt fel Jaime, miközben egy halom könyvet ejtek az ágyára, amit tegnap kölcsönöztem a helyi könyvtárból.

Ahogy a könyvek szétcsúsznak észreveszem, hogy a tudományos témájú kupac között maradt egy könyv, amit magamnak vettem ki, hogy elolvashassam.