Légy a f...ilozófia tanárom!

2

A lányokkal közösen bérlünk egy kis lakást, egy panelház hetedik emeletén. Általában rendet tudunk tartani, amiben sokszor segítségre szolgál, hogy idegességemben mindig takarítok.

Viszont ebben a pillanatban, a lakásunk hasonlít egy katasztrófa súlytotta övezethez, Jane és Darcy jóvoltából.

A ma esti bulira készülnek, amire Jamie hívott meg bennünket.

Ők ketten pedig teljesen kétségbe vannak esve, mert "nincs mit felvenniük", bár azt megjegyezném, hogy a ruháik húsz centi vastagon fedik a padlót.

Jane azért keresi annyira A Ruhát, mivel ez lenne az első hivatalos randija Markkal, és a srácot már régóta kinézte magának. Darcy meg... ő csak Darcy.

Én meg unottan ülök a kanapénak azon karfáján, amit nem borítanak be a ruháik, várva, hogy indulhassunk.

-Szerintetek ez milyen?- kérdi Jane, a rajta lévő piros darabra mutatva.

-Nagyon jól áll. Marknak is biztos tetszeni fog, a piros a kedvenc színe- vetem be az aduászt, és magamban elismerően megveregetem a vállamat, amiért ez eszembe jutott.

Amúgy fogalmam sincs mi Mark kedvenc színe.

-Nem túl egyszerű?- kérdi bizonytalanul.

-Pont tökéletes- mondom.- Ugye Darcy?- kiáltok, a fürdőben sminkelő barátnőmnek.

-Igen, nagyon jól áll.

Feszengve lépek be a házba a lányokkal az oldalamon. Semmi kedvem nincs itt lenni. Legszívesebben haza szaladnék, és bekucorodnék az ágyam sarkába egy bögre tea, és egy jó könyv társaságában.

Darcy és Jane viszont láthatóan nem osztják a véleményemet, mivel két perc múlva már egy-egy műanyag pohárral a kezükben rázzák magukat a tánctéren.

Csodás!

Leülök egy kanapéra, ami a falhoz van tolva, és csendben figyelem az emberek tömegét, és hallgattam a hangos zenét. Egészen addig maradok ott, amíg egy srác mellém nem vetődik egy részeges csajjal az ölében, és mivel nem szeretnék jelen lenni a megtermékenyítés pillanatában, inkább tovább állok.

Az egész ház tele van ittas, vagy beállt egyetemistákkal, így jobb ötlet híján kimegyek az udvarra.

Be van parkosítva az egész terület, kis fákkal és virágokkal díszítve. És az egészet megkoronázza egy medence, és a mellette lévő hangulat világítással feldíszített pavilon.

Mint ahogy gondoltam, itt sokkal nyugodtabb a környezet, mert este lévén eléggé megesett a hőmérséklet, így nem sokan merészkednek ki a hidegbe. Rajtam kívül csak egy alakot látok a medence mellett lévő kerti székek egyikén ülve. Sötét van, így nem látom az arcát, szóval akkor sem tudnám ki az ha ismerném.

Összehúzom magamon a szövetkabátomat, és közelebb merészkedek a magányos alakhoz.
Mikor mellé érek látom, hogy nincsen rajta más csak egy ing, és egy farmer.

–Nincs egy kicsit hideg ehhez?– intek a mezítelen lábfeje felé.

–Van ami melegítsen– mondja, és felemeli a kezét, amiben egy üveget tart. Valószínűleg nem gyümölcslé van benne.

–Oh, értem– mondom, és én is letelepedek egy székre, a medence széltől fodrozódó vizét figyelve.

–Miért nem vagy bent?– töri meg a srác a közöttünk beállt csendet.

–Te miért nem vagy bent?– dobom vissza azonnal a kérdést.

–Én kérdeztem előbb– mondja, és valahogy érzem hogy mosolyog a reakciómon, pedig az arcát nem látom.