Légy a f...ilozófia tanárom!

12

A professzor érkezésére várok a többi csoporttársam társaságában a filozófia előadóterem előtt. Éppen Tess-szel beszélgetek, mikor valaki hátulról megkocogtatja a vállamat. Ijedten rezzenek össze, és kíváncsian fordulok meg, hogy lássam ki az illető.

-Szia- köszönök meglepetten Jaimenek, aki egy gőzölgő pohárt tart felém.

Nem is értem miért lepődtem meg, hisz nyilvánvaló, hogy ő is jár erre az órára, viszont az elmúlt órákban próbáltam még a gondolatát is kiűzni a fejemből, így nem is nagyon jutott eszembe, hogy filozófiára együtt járunk.

-Szia- mosolyog rám kedvesen, majd mikor meglátja a kezében lévő poharat bámuló tekintetem, zavartan felnevet.-Öhm, gondoltam örülnél egy kis kávénak. Az enyémet már megittam út közben. Úgy kértem ahogy szereted, két cukorral és jó sok tejjel- dörzsöli meg az állát, a reakciómat várva.

A mellettem álló Tess természetesen leesett állal figyeli a kis jelenetet. Gondolom érthetetlen számára, hogy Jaimevel egyáltalán beszélő viszonyban vagyunk, mivel legutóbb akkor találkoztunk mikor együtt volt műszakunk a Black and White-ban.

-Ó, köszi- veszem ki Jaime kezéből a felém tartott poharat. A kedves gesztusa mosolygásra késztet, ugyanakkor az agyam, ez az igazán érthetetlen szerkezet a koponyámban, arra késztet, hogy gyanúval telve nézzek az előttem álló férfire.

-Ugye nincsen megmérgezve?- kérdem.

-Nincs- nevet fel.

-És nem lesz zöld a fogam, ha megiszom?- kérdezgetem tovább, nem bedőlve neki.

-Nem, Brooky! Csak gondoltam jól esne, mivel tegnap nem tudtál sokat aludni- mondja, és egy kis bűntudatot vélek felfedezni a tekintetében.- Fogadd el: az emberek néha tudnak kedvesek lenni.

Pár másodpercig csak nézem őt, de végül elhessegetem a gondolatot, miszerint az emberek nem kedvesek, hacsak nem érdekük fűződik hozzá, és rámosolygok Jaimere, aki melegen visszamosolyog. Ez nem a pimasz vigyora volt, hanem az igazi mosolya ami igazán ritkán jelenik meg az arcán.

-Ez esetben köszönöm. Mégegyszer- mondom és a pirulásomat a pohárból való szürcsöléssel próbálom leplezni.

Mosolyogva figyeli, ahogyan belekortyolok a kávéba, majd felnevet mikor a kezemmel a nyelvemet legyezve lihegek próbálva enyhíteni a fájdalmat, amit a kávé túlzott forrósága okozott.

-Úristen! Ez nagyon forró! Hogy tudtad te ezt meginni?- kérdem mikor kellőképp lehűlt a nyelőcsövem, hogy tudjak rendesen beszélni.

-Forrón szeretem a dolgokat- von vállat, és az időközben megérkező professzorra kezd figyelni.

Én csak értetlenül nézem őt, az előbbi szándékosan kétértelmű megjegyzésén agyalva. A számat rágcsálva kapom a tekintetemet, a mellettem álló Tessre aki izgatottan rángatja a blúzom ujját.

-Ez. Meg. Mi. Volt? - kérdi vigyorogva.

-Mi lett volna? Csak délutánonként szoktam korrepetálni filozófiából, és azóta jóban vagyunk. Azt hiszem- mondom, miközben bevonolunk az előadóba, és leülünk a megszokott helyeinkre egymás mellett.

-Szóval tancinéni lettél?- kuncog, mire én is felnevetek.

-Valami olyasmi- mondom.- Nem volt más választásom, miután Tony kirakott- vonok vállat.

-Ja, tényleg- süti le a szemét.- Nem is értem miért bocsátott el, hiszen jó munkaerő voltál- rázza meg a fejét értetlenül.

-Hát azt mondta, hogy gondok vannak a költségvetéssel, és le kell szűkítenie az emberei számát. Gondolom azóta már elküldött másokat is- mondom, de mikor az értetlenség csak mégjobban eluralkodik Tess arcán, kínosan felnevetek.- Mást nem küldött el, igaz?

-Nem- rázza meg a fejét.- Pont ezért nem értjük mi történhetett- mondja.

Az előttem lévő jegyzetfüzetem lapjait kezdem tépkedni, és az agyamat megtöltik a megválaszolatlan kérdések. Miért csak engem küldött el? Lehet, hogy semmilyen pénzügyi problémája nincsen? De akkor engem miért bocsátott el? Annyira rossz pincérnő lettem volna? De akkor miért nem mondta ezt mikor elbocsátott? Tonynak sosem esett nehezére az igazságot mondani, akkor sem ha azzal akár meg is bánthatta az illetőt.

-Na, és akkor most barátok vagytok Jaimevel?- kérdi Tess, mikor látja hogy kezdek beletemetkezni a gondolataimba.

-Hát, valami olyasmi- vonok vállat.

-Csak nem rólam beszélgettek csajok?- huppan le mellém Jaime vigyorogva, mire csak a szememet forgatom.- Jaime vagyok- nyújtja a kezét Tess felé, aki udvariasan kezet ráz vele.

-Teresa- mosolyog rá.

-El ne higgy neki semmit, amit mond- mutat rám.- Nem valami olyasmik, hanem legjobb barinők vagyunk mostantól- mondja teljes komolysággal.- Esténként megvitatjuk, hogy holnap milyenre fessük a körmünket, és kibeszélünk minden pasit az egyetemen. Te például hallottad azt a pletykát, hogy Jaime Wright a legszexibb hallgató az egyetemen?- néz rá felvont szemöldökkel.

-És a legszerényebb is, igaz?- forgatom meg a szemem.

-Hát ez az! Hogy lehet valaki ennyire tökéletes, nem is értem- rázza meg a fejét tettetett összezavarodottsággal az arcán.

A szememet forgatva nevetek fel, majd a professzor felszólítására, inkább mind rá kezdünk figyelni, mivel az óra elkezdődött. Mindenki legnagyobb örömére.

-Na jó, ez az óra egyenesen szörnyű volt- mondom miután Tess-szel és Jaimevel az oldalamon kilépek a folyosóra.

-Te csak ne beszélj, neked legalább volt kávéd- Tess hangja nem több fáradt suttogásnál.

Szegényt nagyon megviselte az utóbbi másfél óra.

-Szerintem én megyek, mindjárt kezdődik a következő órám. Csak előtte még meglátogatom a mosdót és belefojtom magam a vécébe- motyogja ahogy megindul a női mosdó felé.- Majd holnap találkozunk- int még egyszer hátra, és eltűnik a női fejet ábrázoló táblával ellátott ajtó mögött.

-Aggódnunk kellene miatta?- kérdi Jaime a lány után nézve.

-Nem- legyintek.- Csak egy kicsit megviselhette a prof kedves természete, pár perc múlva már jól lesz- mondom neki.

-Akkor rendben- mondja még mindig a női mosdó ajtaját szuggerálva.

-Nyugi már! Nem lesz semmi baja. A nők szeretik túldramatizáni a dolgokat, nem tudtad?- nevetek fel az arckifejezésén.

-Hát persze hogy tudom- tér vissza, és egy vigyort küld felém.- Mindent tudok a nőkről. Főleg a női testről- mondja, mire a szememet forgatom.

-Ki gondolta volna?- mosolyodom el gúnyosan.

-Egyébként ma este lesz egy kisebb összejövetel nálunk. Eljöhetnél- mondja, az állát dörzsölve.

Már megfigyeltem, hogy ezt olyankor csinálja mikor zavarban van, és ettől akaratlanul is elvigyorodom.

-Hozhatod a barátnőidet is, ha nem szeretnél egyedül jönni- mondja. Vigyorogva hallgatom tovább ahogy beszél. Az emberekből érdekes dolgokat hoz ki a zavartság, főleg ha a másik fél rátesz még egy lapáttal, azzal hogy nem válaszol.- Gondolom nem szeretnél egyedül lenni és ha ők is jönnek, akkor nem lennél. Monjduk ha nem jönnének sem lennél egyedül, mert én is ott leszek, meg még egy csomó más ember is, csak mivel mondtad hogy nem szereted a bulikat, lehet nem éreznéd jól magad ha egyedül jönnél, és a barátnőiddel lenne társaságod, ha nem szeretnél ismerkedni és...- hirtelen abbahagyja a hadarást, és összehúzott szemekkel néz rám.

-Hagytad hogy teljes idiótát csináljak magamból- sóhajt fel bosszúsan.

-Cuki mikor zavarban vagy- vonok vállat.

-Mi? Én nem vagyok zavarban- tiltakozik azonnal.- És cuki? Komolyan? Egy kiskutya cuki. Ez itt- mutat végig magán.- minimum szívdöglesztő.

-Aham, persze- forgatom meg a szemem.- Amúgy megyek- mondom végül, mire megkönnyebbülten elmosolyodik.- De csak akkor ha DeAndre nem tesz semmilyen kínos megjegyzést- kötöm ki szigorúan.

-Nem ígérek semmit- rázza meg a fejét nevetve.