Légy a f...ilozófia tanárom!

10

Dideregve húzom össze magamon a szövetkabátomat, miközben hazafelé sétálok Jaimetől. Az elmúlt két óra csigalassúsággal telt el, és mikor vége lett szinte kimenekültem a házból.

Egész idő alatt a csókunk járt a fejemben, és alig tudtam elszakítani a tekintetemet az ajkairól. Eddig is tudtam, hogy jól néz ki, mégis csak akkor realizáltam, hogy igazából mennyire is vonzó férfi. Az a fajta, akit hamarabb látsz egy GQ magazin címlapján, mint magad mellett.

A zsebemben lévő telefonom rezgése szakít ki a Jaime körül forgó gondolataim közül.

A hidegtől remegő kézzel veszem ki a telefont és, amikor meglátom ki hív boldog mosoly kúszik az arcomra.

-Szia Anyu!- köszönök.

-Szia Kicsim! Mi újság veled?- a hangja meleg simogatásként hat rám.

-Semmi különös. Most megyek haza.

-Még ilyenkor az utcán vagy? Hiszen már besötétedett!- kiált fel aggódóan.

-Nyugi anya, tudok vigyázni magamra- forgatom meg a szememet.

Szeretem anyát, de néha elfelejti, hogy már nem vagyok gyerek, és ha tehetné még mindig sapkát húzna a fejemre, mikor egy kicsit is fúj a szél odakint.

-És munkából mész haza? Vagy egy fiúnál voltál?- kérdi és kihallom a reménykedést a hangjából.

Most mondjam, hogy mindkettő? Ami azt illeti inkább egyik sem. Jaimenek valószínűleg csak egy újabb hódítás lettem volna, ha DeAndre nem rúgja ránk az ajtót még időben. Tényleg majd meg kell köszönnöm neki, hogy, ha tudta nélkül is, de megakadályozott egy hatalmas hiba elkövetésében.

-Dolgozni voltam- mondom egy kis szünet után.

-Á, értem. De nem azt mondtad, hogy Tony kirúgott?- kérdi összezavarodva.

-Elbocsátott anya, elbocsátott- sóhajtok fel, és az emlék hatására megint elszomorodom.- De most egy hallgatót korrepetálok filozófiából- mondom.

-És eleget fizet?- kérdi meglepve.

-Igen. Úgy egyeztünk meg, hogy amíg korrepetálom állja a lakbéremet- magyarázom.

-Ó, kicsim! Mondtam, hogy ha pénzre van szükséged akkor szólj, és már tudok segíteni neked. Hannah a múlthéten új telefont kapott- újságolja lelkesen, amit mosolyogva hallgatok. Én is tudok a telefonról, mivel ahogy a húgom megkapta sikítva hívott fel, hogy végre lecserélhette azt az ősrégi nyomógombos telefont, amit már csak a ragasztószalag és Isten akarata tartott össsze.

Miután alkoholba fojtott frusztráltság után anya felépült, az anyagi gondjaink megszűntek, viszont egyedüli szülőként mégis nehéz volt fenttartania a mi kis családunkat. És most, hogy anya végre helyrejött nincs szívem pénzt kérni tőle, főleg úgy hogy képes vagyok egyedül is gondoskodni magamról. Mindig is ezt tettem. Miután apa új családot alapított, és elhagyta anyát– pontosan ebben a sorrendben– és ő összeomlott, én gondoskodtam a húgomról és róla egyaránt. Tavaly előtt anya önszántából vonult be az elvonóra, és büszkén jelenthetem, hogy azóta is tiszta.

-Nem kell, anya. Megoldom, tudod jól- mondom neki.

-Hát persze, hogy megoldod- sóhajt fel.- Egy valamit viszont nem értek- mondja, és szinta látom magam előtt, ahogy kicsit jobbra biccenti a fejét, és erősen gondolkodva néz maga elé.-Mégis miért fizet neked ennyit szimpla korrepetálásért?- kérdezi anya még mindig értetlenül.

-Hát, eléggé kétségbe van esve. Ha a következő vizsgája nem lesz jeles, kispadra teszik a meccseken- fejtem ki neki Jaime helyzetét.

-Á, szóval egy fiú- mondja anya furcsa hangsúllyal, mintha megvilágosodott volna, valamivel kapcsolatban.