Légy a f...ilozófia tanárom!

6

Feszengve kopogok be a hatalmas ház ajtaján, az ingem ujját gyűrögetve. Az ajtó pár másodperc múlva kinyílik, és egy izmos mellkassal nézek farkasszemet. Mégis miért kell minden focistának, ilyen magasnak lennie?

-Mit szeretnél cukorbogár? - kérdi az előttem álló srác vontatottan, miközben szégyentelenül végigvezeti rajtam a tekintetét.

-Először is: még egy cukorbogár és elkenem azt a nagy vigyort az arcodon. Másodszor: Jaimehez jöttem- mondom unottan.

-Ez esetben fáradj be- invitál be negédes hangon.

Csak a szememet forgatom a túlzott udvariasságán, és belépek az ajtón.

-Merre van? - kérdem, a srác felé nézve.

-A szobájában, de én egy kicsit várnék még a felmenetellel- mondja vigyorogva.

Mikor megértem, hogy pontosan minek szól az a hatalmas vigyor, undorodva húzom fel az orromat. Ne már! Hisz még alig múlt hat óra. Azt hittem a ragadozó állatok csak sötétedés után mennek vadászni. Mondjuk miről is beszélek, Jaime és a hozzá hasonlók egy teljes különálló fajt alkotnak.

-Kérsz addig valamit esetleg? - kérdi jó házigazdához híven.

-Most egy üveg vodka jól jönne- motyogom, mire felnevet.

-Máris hozom!

-Jaj, nem kell! - kiáltok utána ijedten, mire szórakozottan megfordul. - Nem gondoltam komolyan, csak egy kicsit szar napom volt. Egy pohár víz tökéletes lesz.

-Ahogy gondolod- mosolyog rám, és elindul a konyha felé, ahová követem. - Miért volt rossz napod?- kérdi kíváncsian és elém rakja a vizemet, és magának elkezd kávét készíteni.

Mondjuk rejtély, hogy minek neki kávé délután hatkor, de ha belegondolok, hogy ma még nekem is meg kell írnom egy beadandót, bánom, hogy nem inkább egy kávét kértem víz helyett.

-Hát túl vagyok egy borzalmas állásinterjún, és még mielőtt elindultam volna még összevesztem az egyik barátnőmmel, aki ráadásul a lakótársam így ha akarnám se tudnám elkerülni a találkozást- mondom az előttem lévő poharamat szuggerálva.

A srác éppen mondana valamit, mikor az emeletről hangos ajtócsapódás hallatszik, mindkettőnk érdeklődését felkeltve, és egy lány viharzik le a lépcsőn eléggé hiányos öltözetben. Szegény annyira siet, hogy út közben rángatja fel magára a szoknyáját, és még így is fordítva veszi fel azt a szerencsétlen ruhadarabot.

-Rohadj meg Jaime Wright!- kiáltja még vissza, a lépcsőfordulóban álló félmeztelen srácnak, aki érzelemmentes arccal néz utána.

Miért érzem azt, hogy ez egy megszokott mondat ebben az apartmanban?

A helyzet abszurditásán felnevetek, ami azt eredményezi, hogy a víz két oldalt csöpögni kezd a számból, egy igazán esztétikus látványt kölcsönözve szerény személyemnek. A mellettem álló srác szintén jól szórakozva, a kezembe nyom egy zsebkendőt, amit még mindig röhögve megköszönök.

A lány közben nagy hévvel becsapja maga után a bejárati ajtót, és már csak az ablakból látszik ahogy a magassarkújával megrugdosssa Jaime kocsijának oldalát. Igazi felnőtt viselkedés, kérem szépen! Jaime, mint aki észre sem vesz ebből semmit lebattyog a konyhába, és leül mellém.

-Örülök, hogy újból találkozunk Brooky-­ vigyorog rám pimaszul.

­-A magad nevében beszélj, Seggfej-­ mondom unottan, mire a konyhapult mögött kávét készítő tag felröhög.

-Látom, már megismerted az én drágámat, Logan-­ mondja Jaime hatalmas mosollyal, és átkarolja a vállamat.

A szememet forgatva lököm, el a kezét.

­-Meg én-­ kacsint rám Logan.

­-Mit szeretnél Brook?- komolyodik meg Jaime.

­-Elfogadom az ajánlatodat.

­-Komolyan?- kérdi, de nem látszik meglepettnek, sokkal inkább egy önelégültnek tűnő mosoly jelenik meg az arcán.

­-Igen- bólintok vigyelmen kívül hagyva a reakcióját.

­-És mi vett rá arra, hogy mégis egy szoknyapecér segítségét kérd?- néz rám gúnyosan.

Gondoltam, hogy nem fogja megjegyzés nélkül hagyni azt a pár mondatot, amit a fejéhez vágtam pár napja, a fagyizóban, de a gúnyos hangnemre nem voltam felkészülve.

-Csak nem kiderült, hogy jobban elveszett vagy, mint gondolnád?

Logan megérezhette a feszült légkört, ezért felemelt kezekkel, eloldalgott a konyha közeléből, és még az eddig mesteri pontossággal elkészített kávéját is itt hagyta.

-Inkább örülj, hogy nem kell tovább azon aggódnod, hogy hogyan menj át a vizsgádon-­ válaszolok neki mérgesen.

­-Ó, én cseppet sem aggódom. Ami azt illeti, már találtam is helyetted másik tanárjelöltet-­ mondja büszkén.

Meglepődve nézek magam elé, de nem engedhetem, hogy ő nyerjen, ezért csípősen kérdezem:-Valóban? Csak nem az előbbi csajszi volt az, aki megrongálta a kocsidat? ­

A kérdésemre az arca megkeményedik, és már ebből tudom, hogy eltaláltam.

­-Ez most komoly? - nevetek fel. -Hidd el jobban jársz egy olyan tanárral, aki még véletlenül sem tenné szét neked a lábát. Épp ezért vagyok én a tökéletes jelölt.

A mondatomra szórakozottan felvonja szemöldökét, és közelebb hajol hozzám.

­-Azon a bulin nem úgy tűnt-­ mondja végig simítva az arcomon. Az eddigi gúnyos hangnem átváltott mélyebb tónusra, amiről pontosan tudta, hogy mit hoz ki a nőkből.

Az ujja nyomán elkezd bizseregni a bőröm, és meg kell erőltetnem magam, hogy ne simuljak bele az érintésébe.

­-Rosszul emlékszel-­ hajolok hozzá én is közelebb, hogy érezze nem hat rám sem a kinézete, a szexi hangja meg még annyira sem. -­ Tudod a sok pia kihatással lehet az agyadra. Egy kicsit megkavarja az emlékeidet, olyannal helyettesíti őket, amik nem is történtek meg. Csak a szokásos- mosolygok rá ártatlanul.

Sóhajtva dől vissza a székébe, és pár másodpercig az arcomat fürkészi, majd végül megszólal:- Szóval elfogadod az ajánlatom?

Mosolyogva bólintok, mire kienged egy újabb sóhajt és felnevet.

­-Sokáig tartott, amíg észhez tértél-­ cukkol mosolyogva.

­-Még meggondolhatom magam­- nézek rá szúrósan, mire ijedten felemeli a kezét, és túldramatizálva, térden állva kér bocsánatot, amit nevetve elfogadok.

Te jó ég, mi lesz még ebből?