Légy a f...ilozófia tanárom!

13

Ahogy a lányokkal belépünk az emberekkel megtelt apartmanba, meg is bánom, hogy igent mondtam Jaime meghívására. Túl sok itt az ismeretlen arc, azon keveseket akiket meg felismerek inkább messziről elkerülném.

Példának okáért a vigyorogva felém tartó DeAndre. Elhúzott szájjal várom, hogy elénk érjen, és tűröm, hogy jó alaposan megszorongasson.

-Helló bébi doll! Hölgyeim- hajol meg a lányoknak, akik mosolyogva visszaköszönnek neki.- A pia a konyhában van szolgáljátok ki magatokat nyugodtan- kacsint rájuk, mire minketten felnevetnek, majd kérdőn néznek rám.

Csak bólintok, hogy menjenek, én meg majd megleszek.

-Tudod bébi doll- kezd bele DeAndre.- Mostanában nekem is szoktak gondjaim adódni pár tantárggyal- vigyorog le rám, mire csak szúrósan nézve rá várom a mondandója végét.- És hát arra gondoltam, hogy rajtam is kipróbálhatnád azt az újféle tanítási módot, ha Jaimevel végeztél.

Élesen beszívva a levegőt, elszámolok magamban tízig, hogy ne vágjam pofán, majd előveszem a legédesebb mosolyom.

-Tudod ez a módszer, csak olyanokkal működik, akik megmozgatnak bennem valamit. És te határozottan nem tartozol az ilyen emberek közé- vonok vállat.

Teátrálisan a szívéhez kap, és hátratántorodik.

-Mondták már, hogy veszélyes vagy a férfiak egójára, bébi doll?- kérdi mosolyogva.

-Hát vannak páran, akiknek határozottan szüksége van egy kis leépítésre- vonok vállat én is mosolyogva.

Tudom, hogy DeAndre nem akar tőlem semmit, ő egyszerűen csak ilyen. Mindenkivel flörtöl, aki csak az útjába kerül, és ha jól sül el akkor meg is van a következő áldozata. Viszont, most hogy valamennyire kiismertem, és ő is látott már egészen megkérdőjelezhető pozíciókban képesek vagyunk úgy cukkolni egymást tudva, hogy egyikünk sem veszi sértésként az elhangzottakat.

-Most igazán nagy sebet ejtettél rajtam, bébi doll- rázza meg a fejét lemondóan, mire csak felnevetek.

-Jobb, ha keresel valakit, aki ad rá gyógypuszit- mondom neki.

-Tökéletesen igazad van- bólint egyet, majd ad egy puszit a fejbúbomra, és tovább is áll, hogy a ma esti partnere után nézzen.

Mosolyogva megrázom a fejemet, majd azt a helyet keresem a tekintetemmel, ahol a legkevesebb ember tartózkodik. A baj csak az hogy a ház tömve van, szóval nem nagyon marad olyan hely ahova mehetnék. Sóhajtva döntök úgy, hogy inkább Darcy és Jane keresésére indulok. Mivel a konyha felé indultak el valami italért, ezért ott kezdem a keresést.

A helyiségban meglepően kevesen vannak, ezért egy kicsit fellélegezve nézek körbe. A lányok nincsenek itt, viszont meglátok valakit, akit még álmomban sem gondoltam volna, hogy pont itt látok majd.

-Szia, Tony!- megyek oda hozzá mosolyogva.

-Oh, Brook- néz fel rám üveges tekintettel bambán vigyorogva.- Szia- mosolyodik el zavartan.

Látszik rajta, hogy már van benne pár pohárral, ami így megemelte a hangulatát.

-Hogy kerülsz te ide?- kérdem, miközben letelepedek mellé egy székre.

-Jaimevel haverok vagyunk- mondja az asztalon lévő kezét tanulmyányozza.

-Komolyan? Nem is tudtam, hogy ismeritek egymást- mondom.

-Én sem gondoltam, hogy te ismered őt- mondja még mindig a kezét bámulva. Olyan mintha nem akarna a szemembe nézni.

Hirtelen eszembe jut a Tess-sel folytatott beszélgetésem, és elkezd formálódni egy gondolat a fejemben, ami nagyon remélem, hogy csak az élénk fantáziám kis kreálmánya, mert ha beigazolódik ma este vér fog folyni.

-És, hogy megy az étteremben? Megoldódtak a problémáid?- kérdezem tőle erősen koncentrálva az arcmimikájára.

Az évek során megtanultam, milyen jelekről lehet tudni ha valaki nem mond igazat, és van egy olyan érzésem, hogy Tony elhallgat valamit.

-Ó, igen, igen megoldódott- bólogat erősen, de még most sem néz a szemembe, és az asztalon lévő egyik üveg után nyúlva nagyot húz belőle.- Nehéz volt, de végül kiszelektáltam az alkalmazottakat.

-Ah, értem. Tudod, ez furcsa, mert pont ma beszéltem Tessaval, és ő azt mondta, hogy csak engem rúgtál ki- mondom, mire végre a szemembe néz.

-Elbocsátottalak, Brook- mondja.

-Jó, jó, mindegy- legyintek.- Esküdni mernék rá, hogy nem is voltak semmilyen pénzügyi gondjaid- fúrom mélyen a tekintetem az övébe, mire egy apró sóhajt hallat.

-Rosszabb vagy mint egy kihallgató tiszt- motyogja.

-Ó, köszi- mosolyodom el büszkén, holott tudom ezt nem dicséretnek szánta.- Szóval, miért bocsátottál el?

-Oké, oké elmondom, csak ne nézz rám úgy mintha fel akarnál nyársalni a tekinteteddel- emeli fel a kezét védekezően.- Jaime kérte, hogy rakjalak ki, mert akkor így már nem kellett könyörögnie neked, hogy legyél a tanára, hanem önszántadból mentél hozzá- hadarja el egy szuszra.- Baszki, ezért meg fogok halni- suttogja maga elé, majd újból nagyot kortyol az üvegében lévő löttyből.

Ahogy a fejemben összeáll, a kirakós, vörös köd lassan leereszkedik az agyamra és megakadályoz a normális gondolkodásban. Azért volt olyan jó kedve aznap, mikor kirúgtak, mert tudott róla. Persze, hogy tudott, hiszen ő intézte el. És miután nemet mondtam neki a fagyizóban, simán el tudom képzelni, hogy minden étteremben lezsírozta hogy ne vegyenek fel. Végül is van miből, nem?

Amíg én azzal szenvedtem hogy új munkát találjak magamnak, ő itt üldögélt a luxus apartmanjában, amit természetesen az apja pénzéből finanszíroz, azzal a hülye vigyorával az arcán arra várva hogy mikor jelenek meg nála. És ez a seggfej még képes volt az orrom alá dörgölni, hogy miket mondtam róla abban a kurva fagyizóban.

És én még meg is csókoltam egy ilyen kétszínű seggfejet.

-Most meghalsz Jaime Wright!- suttogom és az idegtől remegő lábakkal állok fel Tony mellől, hogy megkeressem azt a rohadékot.