Légy a f...ilozófia tanárom!

18

Ahogy telik az idő Jaime egyre részegebbé válik, és nem úgy néz ki mint aki most fogja abbahagyni a vedelést.

Az hogy így látom őt, alkoholmámorban úszó ködös tekintettel, ahogyan egyre kevésbé uralja a saját mozdulatait, régen eltemetett emlékek törnek felszínre bennem, és az anyám megtört tekintete, miközben olyan akaratosan szorongatja a vodkás üveg nyakát, nem tűnik el a szemem elől.

Miután megkérdeztem jól van e, és azt válaszolta hogy igen, pontosan úgy viselkedett mint akivel semmi sincs rendben. A túlzott jókedv és a fogyatkozó alkohol nem hazudik.

Aggódva figyelem, ahogyan Jaime megbotlik a szőnyeg sarkában és térdre esik. Már éppen állnék fel, mikor látom hogy a nem sokkal mellette fekvő- még mindig alvó- Loganre terelődik a figyelme, és naiv jókedvvel mellé mászik, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele.

-Tudod, sokszor láttam már Jaimet saturészegen, de asszem ez a mutatvány viszi a pálmát- huppan le mellém Dom, mire ijedten rezzenek össze.

-Hát azt hiszem nagyon örülhet, hogy játszhat a következő meccseteken- mondom keserűen.

-Lehet. Az egója nem élte volna túl, ha a kispadról kellett volna néznie az egészet- forgatja meg a szemét, de látszik rajta hogy csak poénból mondja.

Először furcsa volt látni ahogy Jaime szinte az összes csapattársával mennyire jó viszonyt ápol. Nekem világ életemben Darcy és Jane voltak a barátnőim, oviban együtt jártunk táncórára és ennyi elég is volt, hogy onnantól kezdve olyanok legyünk mintha a csípőnknél összeragasztottak volna.

Szerintem én sosem tudnék ilyen sok emberrel lépést tartani, és ez is mutatja hogy Jaime miért is volt olyan kedvelt figura az egész egyetemen a kezdetektől fogva. Valamiért a pimasz, komolytalan és szexi kombináció mindenki számára megnyerő.

Én még csak most kezdek rájönni hogy mennyi minden mást is rejt magában a vigyora alatt, amit most csak az alkohol segítségével tud hihetően fenntartani.

-Hát igen- motyogom.- A büszkesége elég érzékeny- mondom.

-Na, és mi van köztetek?- teszi fel a kérdést kendőzetlen kíváncsisággal.

-Miből gondolod hogy egyáltalán van köztünk valami?- kérdem, mire úgy néz rám mintha hülye lennék. Persze, mondjuk ez tényleg hülye kérdés volt, mivel szinte egész este egy párként viselkedtünk, de meglepett a kérdése.

Nem igazán gondolkoztam rajta, mióta a táncterem előtt kijelentette, hogy többek vagyunk barátoknál, mert nekem ennyi pont elég volt. Igazából tökéletesen meg vagyok elégedve a mostani szituációval. Sok időt töltünk együtt és jól érezzük magunkat, nem kell semmilyen megnevezés arra hogy ezt tehessük.

-Elég különleges lehetsz hogyha itthagyta a bulit hogy megnézze mi a bajod és utána visszahozott ide- mosolyog rám.

-Akkor tudtad hogy ki vagyok mikor megérkeztünk, nem?

-Persze, csak kíváncsi voltam a reakciótokra. Mindkettő megfizethetetlen volt- mondja, mire én csak hitetlenkedve megrázom a fejem.

-Nem vagyok különleges- mondom, és a tekintetemet visszavezetem a még mindig Logan mellett térdelő, és reménytelenül magyarázó Jaime felé.

-Akkor csak veszett jónak kell lenned az ágyban- vágja rá, én pedig szinte azonnal elvörösödöm.

-Én nem... Mi nem...- dadogom, mire Dom egy mindentudó pillantást vet rám.

-Akkor különleges vagy. A srác lassan már két hónapja nem volt senkivel. Ez nála már rekordnak számít.

-Azt mondod?- kérdem, összeszorult torokkal.