Ahogy telik az idő Jaime egyre részegebbé válik, és nem úgy néz ki mint aki most fogja abbahagyni a vedelést.
Az hogy így látom őt, alkoholmámorban úszó ködös tekintettel, ahogyan egyre kevésbé uralja a saját mozdulatait, régen eltemetett emlékek törnek felszínre bennem, és az anyám megtört tekintete, miközben olyan akaratosan szorongatja a vodkás üveg nyakát, nem tűnik el a szemem elől.
Miután megkérdeztem jól van e, és azt válaszolta hogy igen, pontosan úgy viselkedett mint akivel semmi sincs rendben. A túlzott jókedv és a fogyatkozó alkohol nem hazudik.
Aggódva figyelem, ahogyan Jaime megbotlik a szőnyeg sarkában és térdre esik. Már éppen állnék fel, mikor látom hogy a nem sokkal mellette fekvő- még mindig alvó- Loganre terelődik a figyelme, és naiv jókedvvel mellé mászik, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele.
-Tudod, sokszor láttam már Jaimet saturészegen, de asszem ez a mutatvány viszi a pálmát- huppan le mellém Dom, mire ijedten rezzenek össze.
-Hát azt hiszem nagyon örülhet, hogy játszhat a következő meccseteken- mondom keserűen.
-Lehet. Az egója nem élte volna túl, ha a kispadról kellett volna néznie az egészet- forgatja meg a szemét, de látszik rajta hogy csak poénból mondja.
Először furcsa volt látni ahogy Jaime szinte az összes csapattársával mennyire jó viszonyt ápol. Nekem világ életemben Darcy és Jane voltak a barátnőim, oviban együtt jártunk táncórára és ennyi elég is volt, hogy onnantól kezdve olyanok legyünk mintha a csípőnknél összeragasztottak volna.
Szerintem én sosem tudnék ilyen sok emberrel lépést tartani, és ez is mutatja hogy Jaime miért is volt olyan kedvelt figura az egész egyetemen a kezdetektől fogva. Valamiért a pimasz, komolytalan és szexi kombináció mindenki számára megnyerő.
Én még csak most kezdek rájönni hogy mennyi minden mást is rejt magában a vigyora alatt, amit most csak az alkohol segítségével tud hihetően fenntartani.
-Hát igen- motyogom.- A büszkesége elég érzékeny- mondom.
-Na, és mi van köztetek?- teszi fel a kérdést kendőzetlen kíváncsisággal.
-Miből gondolod hogy egyáltalán van köztünk valami?- kérdem, mire úgy néz rám mintha hülye lennék. Persze, mondjuk ez tényleg hülye kérdés volt, mivel szinte egész este egy párként viselkedtünk, de meglepett a kérdése.
Nem igazán gondolkoztam rajta, mióta a táncterem előtt kijelentette, hogy többek vagyunk barátoknál, mert nekem ennyi pont elég volt. Igazából tökéletesen meg vagyok elégedve a mostani szituációval. Sok időt töltünk együtt és jól érezzük magunkat, nem kell semmilyen megnevezés arra hogy ezt tehessük.
-Elég különleges lehetsz hogyha itthagyta a bulit hogy megnézze mi a bajod és utána visszahozott ide- mosolyog rám.
-Akkor tudtad hogy ki vagyok mikor megérkeztünk, nem?
-Persze, csak kíváncsi voltam a reakciótokra. Mindkettő megfizethetetlen volt- mondja, mire én csak hitetlenkedve megrázom a fejem.
-Nem vagyok különleges- mondom, és a tekintetemet visszavezetem a még mindig Logan mellett térdelő, és reménytelenül magyarázó Jaime felé.
-Akkor csak veszett jónak kell lenned az ágyban- vágja rá, én pedig szinte azonnal elvörösödöm.
-Én nem... Mi nem...- dadogom, mire Dom egy mindentudó pillantást vet rám.
-Akkor különleges vagy. A srác lassan már két hónapja nem volt senkivel. Ez nála már rekordnak számít.
-Azt mondod?- kérdem, összeszorult torokkal.

YOU ARE READING
Légy a f...ilozófia tanárom!
RomanceKét ember. Két élet. Egy találkozás. Egy életre szóló kötelék. Brooklyn Nicholson és Jaime Wright története. "-Kávés lány- biccent Jaime vigyorogva. -Seggfej- biccentek vissza unottan." "-Van egy ötletem, hogyan tudnám jobbá tenni a mai napodat- vig...