Légy a f...ilozófia tanárom!

8

Másnap reggel nyugodtan kelek ki az ágyból, boldogan nyugtázva, hogy hétvége lévén nem kell bemennem az egyetemre, és az egyetlen programom mára, délután lesz a Jaimevel való tanulás.

Éppen ezért, mikor kilépek a szobámból értetlenül nézem a lányokat ahogy izgatottan készülődnek valahova, és mikor meglátják a kómás fejem eltátják a szájukat.

-Még csak most keltél fel?!- néz rám Darcy kétségbeesve.

-Aham- dörzsölöm meg a szememet.

-Basszus Brook már tizenegy óra és egytől jelenésünk van a nagyteremben!- kiáltja Jane idegesen.

Hárman a lányokkal be szoktunk segíteni egy közeli tánciskolában a gyerekekkel, mivel mi is táncoktatáson ismerkedtünk meg még kiskorunkban, és plusz krediteket is ad ami nem elhanyagolható. A gyerekekkel minden hónapban egy kisebb műsort rakunk össze, amit a nagyteremben nézhetnek meg a szülők és esetleges érdeklődők. Ezekben a darabokban mi is részt veszünk, mivel elég kicsi gyerekekről van szó és kell nekik az útmutatás a színpadon és bonyolultabb lépéseket még nem tudnak megcsinálni.

És teljesen kiment a fejemből, hogy ez ma van. Az elmúlt napokban, eszembe sem jutott a tánciskola, annyira el voltam foglalva azzal, hogy állást keressek magamnak.

-A kurva életbe!- túrok a hajamba, mire a lányok hitetlenkedve nevetnek fel.

-Nyugi, megoldjuk.

Egy gyors kávé után, már meg is indultunk az iskola felé, ők már kész hajjal és sminkkel, én meg majd ott fogok elkészülni. Idegesen topogok a lábammal Darcy kocsijának- ami igazából közös tulajdonná vált az évek alatt- kárpitján, és remegő kézzel tárcsázom Jaime számát, amit tegnap írt be a telefonomba.

Pár kicsöngés után rekedt hang szól a telefonba:- Igen?

-Öhm, szia. Brooklyn vagyok. Bocs ha felkeltettelek, én csak annyit akartam, hogy közbejött ma délutánra valami, szóval jó úgy neked ha hét körül érek oda csak, négy óra helyett?

Folytott női hangot hallok, a háttérben és az ágy nyikorgását. Hát, persze hogy egy csajjal van. Mit is gondoltam?

-Aha, az jó lesz nekem. Pár embert várunk akkorra, de nem gond felmehetünk a szobámba ott nem fognak zavarni- mondja.

A szobája említésére összeszorul a torkom. Lehet hogy az egyetemen a legtöbb lánynak a nedves álma, hogy bejuthasson Jaime kis szentélyébe, engem viszont a hideg is kiráz a gondolatra. Viszont kell a pénz, amivel Jaime zsebei természetesen dugig vannak, míg az enyémek még mindig üresen tátonganak, úgyhogy kelletlenül megköszürölöm a torkomat.

-Rendben, akkor majd akkor találkozunk- mondom.

-Oké, szia- már nem várja meg hogy én is köszönjek, mert az előbbi női hang újból megszólalt a háttérben, magához hívva a férfit.

Elrakom a telefonomat, és tovább hallgatom a lányok csevegését.

Az elmúlt pár óra borzalmasan lefárasztott. A kapkodó készülődés a darabra, és az azután következő előadás még nem is lett volna annyira gázos, viszont az hogy utána még jó fejet kellett vágni minden képhez amit a szülők készítettek, és még hallgatni az elnyúló dicséreteket, amik közben még az anyuka a fél életét elpanaszolja, miközben látja, hogy sietek, kikészített.

Nem is volt időm visszaöltözni, ha nem akartam elkésni Jaimetől, így most balettcuccban és fullos sminkkel kopogok az ajtón, ami mögül hangos nevetések és halk zene szűrődik ki.

Nem kell sokat várni mire kinyílik az ajtó, és ismét egy ismeretlen arccal találom szembe magam.

-Ó, helló- vezeti végig a tekintetét a szerelésemen vontatottan.- Mi járatban?- villant rám egy ragadozó vigyort.

-Jaimehez jöttem- próbálom rövidre zárni a bámulását.

-Jaime!- kiáltja el magát a srác.- Egy bombázó van az ajtónál, és téged keres!

Az ordibálása mindenki tekintetét a nappaliból felém vonzza, amitől totálisan zavarba jövök, és megfogadom hogy legközelebb akármennyit is kések inkább átöltözöm.

Jaime kiváncsian jön az ajtóhoz, és elvigyorodik mikor meglát.

-Hadd mutassalak be a tanáromnak. DeAndre, Brook. Brook, DeAndre- mondja vidáman miközben behúz a házba, és becsukja utánam az ajtót.

- A tanárod, mi? Mit tanítasz ennek az idiótának, bébi doll?- kérdi elmélyített hangon, mintha akármilyen hatást gyakorolhatna rám.

A megnevezésére kiráz a hideg, makacsan felhúzom az orrom, és kihúzom magam, hogy egy kicsit magasabbnak tűnjek, de DeAndre is, mint minden másik focista, könnyedén fölém magasodik.

-Ha annyira tudni akarod, filozófiát- mondom magabiztosan, mire összezavarodottan néz rám, majd kérdőn néz rá Jaimere, mintha azt kérdezné a szemével, hogy "komolyan ő az?" mire ő csak bólint, és DeAndre hitetlenül felnevet.

-Hát, akkor jó tanulást, édesem- kacsint rám, mire egy újabb szúrós pillantást kap viszonzásul.

-Bocsáss meg miatta, eléggé rámenős- mondja Jaime DeAndre után nézve.

-Nem mondod! Tudod nagyon emlékeztet valakire- nézek fel rá összehúzott szemmel, próbálva elrejteni a mosolyomat.

-Fogalmam sincs, kire gondolhatsz most- rázza meg a fejét erős gondolkodást tettetve.

-Ezt mindjárt gondoltam- forgatom meg a szemem.- Na, mutasd merre van a legtöbb egyéjszakás kalandnak helyszínül szolgáló szoba ezen az egyetemen- mondom nevetve, hogy leplezzem a hangom remegését.

Ő csak a fejét rázva vezet végig a házon, időközben több mindenkinek is bemutatva, és végül felérünk az emeleten lévő szobájához.

Mindketten belépünk az ajtón, és ő kényelmesen lehuppan a hatalmas ágyára, amin akár öt ember is kényelmesen elférne.

-Öhm, nem bánnád, ha átöltöznék? Hoztam váltóruhát is- emelem meg az eddig a kezemben tartott vászonszatyrot, amibe indulás előtt gyömöszöltem bele minden szükséges dolgot a mai napra.

-Nem, dehogy- mondja, majd izgatottan felül az ágyon, ahol eddig kiterülve feküdt.

-Öhm... van esetleg egy fürdő?- kérdem zavartan, mivel láthatóan ez azt hitte, hogy majd előtte öltözök át.

-Abban nincsen semmi vicces- biggyeszti le a száját nagyra tárt szemekkel. Komolyan olyan, mint egy nagyranőtt kisbaba.

-Dehogynem. Csak neked nincs humorérzéked- mondom neki ártatlanul mosolyogva.

A kisfiús arckifejezése megszakad, majd egy csalódott sóhajjal, a mögötte lévő ajtó felé biccent. Úgy néz ki, mint egy kisgyerek, akitől éppen most kobozták ek a kedvenc játékát.

El sem hiszem, hogy ebből fog állni a szemeszterem ezutáni része.