Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡24♡

Ha Sharon itt van, annak soha nincs volt jó vége.

Ő is a legjobb pillanatban jött.

Jobb lett volna, ha egyáltalán nem is jön...

Ránézett Buckyra majd rám.

A szemei szikrákat szórtak attól, hogy így lát minket.

Rámosolyogtam és megszólaltam.

- Mi szél hozott, Sharon? -a hangomban érezni lehetett a gúnyt, főleg amikor a nevét kimondtam.

- Beszélni szeretnék Buckyval! -mondta határozottan.

- Én viszont nem igazán. -morogta neki vissza Buck.

- Csak egy percet kérek! -mondta kérlelően de láttam rajta hogy rosszban sántikál.

Bucky rám emelte íriszeit mire én elhúztam a számat én bólintottam egyet mire közelebb hajolt hozzám és lassan megcsókolt.

Szenvedélyesen, mintha ez lenne az utolsó csókunk.

Még nézett pár másodpercig, majd elengedett és kimászott a medencéből.

Sharon majd megfojtott a szemével.

Én is hasonlóképpen néztem rá, csak nekem egy győztes mosoly is volt az arcomon mellé.

Bementek a házba amitől valami furcsa szúró érzést éreztem a mellkasomba.

Ez lenne a féltékenység?

Undorral gondolkoztam el azon, hogy Sharon mit akarhat Buckytól.

Natasha rám nézett és látta, hogy rosszul vagyok az előbb történtektől.

- Gyere Lin! Ússzunk egyet! -mondta mosolyogva, hogy elterelje a figyelmen erről a helyzetről.

Egész úszás közbe azon járt a fejem, hogy hogyan és miképpen fojtsam meg Sharont, ha egy ujjal is hozzáér Buckyhoz.

Már tuti letelt az az egy perc...

Megelégeltem és a féltékenység át vette az uralmat a testem felett.

Kimásztam a medencéből és felvettem a köntösömet.

Besétáltam az ajtón és hallgattam, hogy merre lehetnek.

- Sharon, ha még egyszer idejössz azért, én magam foglak kirakni! -mondta egy ideges hang a folyosóról így lindultam a hangforrás felé.

- De Bucky! Ő egy kislány! -hisztizett egy másik hang.

Kislány az anyád picsája...

Már majdnem odaértem hozzájuk, csak nem akartam zajt csapni így halkan és lassan lépkedtem.

Ők az L alakú folyosó másik oldalán álltak, azért nem vettek észre.

Megálltam a sarok előtt, nekidőltem a falnak és így hallgatóztam tovább.

- Lehet hogy fiatal, de attól még nagyon értelmes, érett és kedvelem őt! -mondta Bucky.

- De én szeretlek, Bucky! -nyávogott idegesítően magas hangon.

Még a fülem is belefájdul ebbe a hangba...

- Nem érdekel Sharon, hagyj már békén végre! -mondta dühösen Bucky és nekem itt telt be a pohár és előléptem a fal mögül.

Iszonyatos harag volt bennem de ez csak a jéghegy csúcsa volt.

Erre mind a ketten rám néztek, de Sharon hirtelen elkapta Bucky fejét és megcsókolta.

Bucky szerintem ráharapott a szájára mert Sharon feljajdult.

Ezután Bucky ellökte magától és rám pillantott aggódva.

Hirtelen megszédültem és nekidőltem a falnak, hogy meg tudjak állni a lábamon.

- Bassza meg Sharon! -hallottam meg Bucky erőteljes hangját de koncentráltam, hogy ne essek össze.

- Lina, jól vagy? -kérdezte elhalt hangon mire éndegesen megszólaltam.

- Nem, egyáltalán nem! -mondtam neki piros fejjel.

Elindultam feléjük ám egy pillanatra megszédültem de összeszorítottam a szemem majd újra kinyitottam.

Odasétáltam Sharon elé és adtam neki egy jól irányzott jobb egyenest, amitől kibillent egy pillanatra az egyensúlyából és megfogta a vérző orrát.

Azt hiszem eltörtem.

- Nem mondom el többször! Hagyjd békén Buckyt és engem is! -mondtam neki idegesen.

Megfordultam és egy döbbent tekintettel találtam szembe magam.

Elsétáltam mellette és visszaindultam a többiekhez.

Fél úton egy kezet éreztem meg a csuklómon, de egyszerűen ki fordítottam a kezemet belőle.

- Lina, kérlek állj meg! -mondta mire megálltam és megfordultam.

- Nagyon sajnálom hogy ez történt! Sharon teljesen kikészít... -mondta mélyen a szemembe nézve.

- Téged készít ki? Szerinted nekem milyen érzés volt azt látni, hogy megcsókol? Neked milyen érzés lenne ha ugyan ezt látnád? -kérdeztem dühösen, mire megfeszült és összeszorította az öklét- Egy kicsit hagyjuk most egymást, jó? -kérdeztem, de nem vártam választ csak elindultam.

- Ne csináld ezt Lina! -kiabált utánam.

Nem válaszoltam ám a hátam mögül hallottam, hogy valami nagyot csattant.

Felsiettem a szobámba és felöltöztem.

Most kell valaki akivel el tudom terelni a gondolataimat.

Adam...

Nem érdekel most Bucky, meg senki, el kell hallgattatnom a hangokat a fejembe.

Kell valaki akinek elmondhatom minden bajomat és az a valaki jelen pillanatban nem ebben az épületben tartózkodik.

Írtam neki, hogy találkozzunk fél óra múlva a kávézóba.

Adam: Most is dolgozom, de mindjárt lejár a munkaidőm! Gyere nyugodtan!😊

Király...

Már csak Natnek kell szólnom, hogy elmegyek.