Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡35♡

Csütörtök

~Bucky szemszöge~

Lina majdnem 3 hete lélegeztetőn van.

Pontosabban 18 napja.

Tony azt mondta, hogy gyorsan gyógyul ahhoz képest, hogy az agykárosodás mértéke nagyon nagy volt.

Bele kellett volna halnia abba az esésbe ha nem lenne mutációja.

Többet nem engedem deszkázni az biztos...

Azt mondta, hogy a mutációja védte meg a haláltól.

A szervezete gyorsan épül fel, de még mindig kómában van.

Most itt ülök mellette, mint az elmúlt hét minden napján, és simogatom az arcát.

Kérlek, kelj fel szépségem...

A héten amikor kómába került nagyon megijedtem, azóta borzasztóan rosszul érzem magam.

Egyszerűen nem tudok aludni és enni sincs kedvem.

Aggódom érte nagyon.

A rémálmaim visszajöttek mióta nincs velem.

Nem is tudom mikor aludtam legutóbb de ez nem is édekel csak az a lényeg hogy jól legyen minél hamarabb.

Most ülök és figyelem ahogy lassan veszi a levegőt.

Olyan mintha simán csak aludna.

Nagyon remélem, hogy fel fog ébredni.

[Bosszúálló létesítmény]

~Külső szemszög~

Natasha nagyon aggódik kishúgáért.

Vele együtt mindenki nyugtalan az elmúlt hetekben és nagyon csöndes lett a ház.

Csak akkor szóltak egymáshoz ha muszálj volt.

Steve elindult az orvosi szobába Buckyhoz, hogy vigyen neki valamit enni mert a férfi ma még nem evett semmit akárcsak a hét többi napján.

Steve belépett a szobába.

- Buck. Hoztam neked enni. Kérlek egyél belőle egy kicsit legalább! -mondta neki halkan.

- Nem vagyok éhes, Steve. -motyogta halkan Bucky.

- Ne éheztesd magad! Lina jobban lesz csak idő kell neki. -mondta barátjának.

- Tudom, Steve! De annyira fáj így látni! Vissza akarom kapni! -csattant fel de a végére elhalt a hangja.

- Tudom, Buck. -ment oda hozzá és rátette a kezét a vállára- Nekünk is hiányzik de ha minden jól megy nemsokára felébred. -mondta bíztatásként Steve.

- Nagyon remélem... -suttogta Bucky. Steve letette a tálcát Bucky mellé.

- Kérlek egyél belőle. -kérlelte barátját majd kisétált a helyiségből.

~Natasha szemszöge~

Borzalmasan érzi magát mindenki amióta a hugom lélegeztetőn van.

Ezt a fájdalmat nem kívánom senkinek, amit most átél az egész csapat.

Olyan érzés mintha gyászolnánk.

Áh, erre nem is gondolok inkább...

Elindultam Linához, gondoltam meglátogatom.

Bucky mint mindig bent volt mellete.

A vacsorájából csipegetett amit gondolom Steve hozott neki mert a férfi el sem mozdul Lina mellől.

Amikor beléptem rám sem nézett csak Lina arcát figyelte.

Szerintem attól fél ha elnéz Lina nem vesz többet levegőt.

- Bucky. Menj el fürödj le. Szeretnék Linával kettesbe lenni egy kicsit. -mondtam neki.

- Rendben. De kérlek azonnal szólj ha bármi van. -sétált el mellettem az ajtó felé.

A szemei karikásak voltak és tényleg ráfért a fürdés.

Oda lépkedtem az ágy mellé és megfogtam Lina kezét.

- Szia hugi... -csuklott el a hangom.

Éreztem, hogy legördül egy könnycsepp.

Lina erős nő, fel fog ébredni ebben biztos vagyok.

Leültem és én is csak figyeltem az arcát.

- Tudod Lina, mindenkinek nagyon hiányzol. Kérlek küzdj azért, hogy újra itt legyél köztünk. -csöndben néztem az arcát közben halkan folytak végig könnyeim az arcomon.

A gépek monoton pityegésén kívül a szipogásomat lehet hallani majd hirtelen megrezzent Lina szempillája és elkezdett mélyeket pislogni majd kinyitotta száját és próbált megszólalni.

Ki van száradva így nem csodálom hogy nem ment neki.

Odanyúltam az asztalra és elvettem a pohár vizet majd egy szívószálat bevezettem a szájába.

- Igyál, Elina. -mondtam neki hogy elkezdje szívni a szívószálat.

Annyira boldog voltam hogy végre ébren van.