Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡18♡

- Hogy érted, hogy mégsem mész? -kérdezte Sam mire Steve meglökte a könyökével a kezét ezzel jelezve, hogy Buckyval vagyok napok óta.

- Hát igazából lemondtam mert nem volt sok kedvem hozzá... -mondtam, majd inkább betömtem egy falat hambit a számba, hogy senki ne beszéltessen tovább.

- És hogy mondtad le, ha nem veszed tolakodásnak? - kérdezte Clint.

Feltettem az ujjamat jelezve, hogy várjon egy pillanatot amíg le nem nyelem a falatot a számból.

- Beadtam neki, hogy beteg vagyok... -rántottam vállat hanyagul, majd újra lecsaptam a hamburgeremre.

Buckyra pillantottam akinek nem volt ínyére a téma így ránéztem a többiekre és újra megszólaltam.

- De megírtam neki, hogy majd legközelebb összehozzuk. -mondtam ki hirtelen mikor lenyeltem a falatomat.

A többiek ezután elkezdtek beszélgetni én pedig visszanéztem Buckyra, hogy lássam reakcióját.

Szemei szikrát szórtak.

Befejeztük és elvállatam a mosogatást, mert mostanában mindig kibújok eme feladat alól ígyhát nekiálltam elmosni mosogatni a tányérokat amik hegyén-hátán voltak.

Mosogatás közben bekapcsoltam Sweater Weather című számot, elkezdtem táncolni és halkan énekelni.

- Touch my neck and I'll touch yours
You in those little high waisted shorts
She knows what I think about
And what I think about
One love, two mouths
One love, one house
No shirts, no blouse
Just us, you find out
Nothing I really wanna tell you about no
Cos it's too cold
For you here...

Táncolgattam és énekelgettem magamba mígnem egy kezet éreztem a derekamon amitől összerezzentem, mert nem számítottam rá.

Tudtan ki lehet így mosogattam tovább mosolyogva mire arrébhúzta rövid hajamat a nyakamról és óvatosan elkezdte puszilgatni és szívogatni.

Ettől megint előjöttek a pillangók és csak úgy csapkodtak.

Hihetetlen, hogy egy kis érintéssel is képes felcsigázni...

- Ne haragudj de nem bírtam tovább nézni ahogy itt táncolgatsz a csípődet ringatva. -suttogta a fülembe amitől engem kirázott a hideg- A zeneszövegről meg ne is beszéljünk.

Becsuktam a szemeimet, hogy tudjak uralkodni magamon

- Mit tettél velem? -kérdezte a fülembe suttogva, majd finoman megharapta a fülemet.

Annyira intenzív érzés volt hogy felnyögtem tőle.

- Na ezt nee... -mondta mély hangon és éreztem, hogy nekem nyomja magát.

- Akkor még most állj le...-motyogtam halkan.

- De nem bírok ellenállni...-motyogott ő is.

Le kell állítanom még most, különben már nem lesz visszaút...

Már éppen beszédre nyitottam a számat, de valaki közbevágott.

- Bucky, ha lehet hagyd már legalább elmosogatni Linát. -mondta Nat mire összerezzentem tőle is, mivel háttal nem láttam, hogy bejött.

Bucky lassan elengedett és kiment a konyhából én pedig befejeztem a mosogatást.

Megtöröltem a kezemet és kiindultam a konyhából és lefelé vettem az irányt a szobámba, gondoltam olvasok egy kicsit.

Ahogy lépkedtem a folyosón hallottam hangokat.

Megálltam és hallgattam mert egy ismerős hang volt.

- Bucky miért akarod letagadni, hogy együtt töltöttük a tegnap estét? -hallottam meg Sharon hangját.

A szemeim szikrákat szórtak és bekönnyeztek.

Bucky oldalra nézett és meglátott.

- Lina! Egy szavát se hidd el! -mondta Bucky felemelt kézzel.

- Mit kell ezen tagadni? -kérdezte Sharon nyávogva.

De rühellem ezt a nőt...

- Mert itt sem voltál Sharon! -förmedt rá dühöngve a nőre majd visszanézett rám- Lina, semmi sem igaz abból amit mondott! -mondta Bucky.

Én csak könnyes szemekkel átfutottam a folyosón, befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót.

Most muszáj egyedül lennem...

Hallottam, hogy Bucky dörömböl az ajtómon majd meghallottam a hangját.

- Kérlek beszéljük meg! Nem történt köztünk semmi! Esküszöm! -mondta.

- Nem akarok most beszélni senkivel! Hagyj magamra kérlek! -mondtam elhalt hangon de még is határozottan majd mikor hallottam, hogy ellépett az ajtótól a könnyeim patakokba elkezdtek folyni az arcomon.

Megtette volna?