Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡3♡

Mindenki hallgatott a kanapén ülve.

- Gyere ide! -mondta Steve es letette a készüléket az asztalra.

Látszott rajta, hogy feszült.

Ez nem túl gyakori, szóval mindenki érthető módon megijedt.

-Mi történt? -kérdezte Wanda.

- Buckyt megtalálta pár Hydrás... -válaszolt.

- És mi történt vele? -kérdezte Sam.

- Nem voltak túl sokan így könnyen "hatástalanította" őket -válaszolt, mire halkan felsóhajtottam.

- És most idejön? -néztem rá Stevere.

- Igen, mert ha ők megtalálták, akkor mások is megfogják. -adta a választ, majd kiment a konyhába.

Pár perc múlva meghallottuk a lift ismerős csilingelő hangját.

Az ajtaja kinyílt, és egy elég nyúzott, vizes Bucky lépett ki belőle.

- Gyere haver, öltözz át, adok ruhát. -ment oda Kapitány, majd felmentek az emeletre a lépcsőn.

Pár perc múlva hallottunk, hogy lejönnek mindketten.

-Tony! -kiabált Rogers.

- Még mindig itt vagyunk a nappaliban! -kiabált ki Stark.

Bejöttek a helyiségbe.

Buckyn egy fekete feszülős felső és egy szürke melegítő alsó volt.

Azta pi-

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem néztem végig rajta többször is.

- Nem lenne baj, ha itt maradna Bucky egy darabig? -kérdezte Kapitány.

- Figyelj Rogers! Hogyha fizeti a rezsit akkor felőlem maradhat. -vont vállat Stark, mire mindenki felnevetett.

Most látom először nevetni és meg kell mondjam annyival másabb mikor nevet.

Nagyon aranyos.

Még az orrát is felhúzza közben.

Amikor rám nézett viszon hirtelen elkomorult az arca.

Na ez...fura...most meg mi baja?

- Viccet félretéve, maradhat, de csak egy szoba van az emeleten szabadon. Lináéval szembe van. Lina megmutatod neki? -Tony és vele együtt mindenki rám pillantott.

Teljesen lefagytam.

Miért pont én?

Mivel nem reagáltam, elég furán nézett mindenki kivéve Wandát.

Ő tudta mi jár a fejembe.

A boszi csak vigyorgott rám, mint a tejbetök.

Ha továbbra is így vigyorogsz, belefolytalak egy kanál vízbe!

Wanda felnevetett, mire mindenki mosolyogva méregetett minket.

- Na mi lesz kölyök? Addig gondolkozol hogy kinő a szakállam. -bökött meg Tony játékosan.

- Nagyon vicces Antonya. Gyere utánam Bucky. -mondtam és már pattantam is fel a kanapéról.

-Ezt nem úszod meg Romanoff! -kiabál utánam Tony mire felnevetek.

Elhagytuk a nappalit és kínos csöndbe burkolóztunk amit én törtem meg.

- Lifttel vagy a lépcsőn menjünk? -kérdeztem halkan.

Ez nagyon érdekes mert azt tudni kell rólam, hogyha én beszélek, akkor füldugó kell az ember fülébe, hogy ne süketüljön meg tőlem.

Nagyon sokszor szólnak rám emiatt.

Mi a fene történik velem, ha a közelemben van?

- A lépcsőt jobban preferálom. -válaszolt előbbi kérdésemre, komoran.

- Oké. -motyogtam. Ez irtó kínos.

A fejem zúg a nagy csöndtől.

Csak a csupasz talpamat lehet hallani ahogy totyogok a kövön.

Sosem veszek fel zoknit.

Szerintem életem legkínosabb csöndje volt, ez a mostani.

Három gyötrelmesen lassú és csöndes perccel később, felértünk a szobánkhoz.

Végre!

Odaértünk az ajtókhoz.

Beálltam a két ajtó közé és mutogattam.

- A jobb oldali az enyém, a bal a tied. -mondtam megint suttogva.

- Kösz! -mondta semleges hangon, majd bement.

Kicsit sem flegma...

Megfordultam és bementem az én szobámba.

Lezuhanyoztam, utána lementem vacsizni egy kis maradék pizzát.

Mikor végeztem, elmostam a tányéromat és elindultam a szobámba, lefeküdni.

- Jóéjt srácok! -kiabáltam be a nappaliba, ahol már Nat és Sam nagyba szunyókáltak.
Ahogy kiabáltam, mindketten felébredtek rá.

- Bocsesz, tényleg jóéjt!

- Most már biztos jó lesz... -horkantott fel Nat, majd ők is mormoltak egy jó éjszakát.

Felbattyogtam a szobámba, mostam fogat aztán befeküdnem az ágyamba.

Telefonoztam egy keveset, ahogy szoktam elalvás előtt.

Feltettem töltőre és megint elgondolkoztam a mai napomon.

Ahogy ezen gondolkoztam, lassan elnyomott az álom.

Jó kis szülinap volt...