Túlfűtött vágyak♡ [J.B.B.] [BEFEJEZETT]

♡28♡

~Negyed órával ezelőtt~

~Bucky szemszöge~

- Akkor indulás srácok! Találjuk meg Linát minél hamarabb! -mondta Tony, majd felszállt a Quinjet.

Elindultunk a HYDRA bázis felé közben pedig azt fontolgattam hogy mit tehetnek Linával.

Gondterhelt sóhajt engedtem ki a számon és megdörzsöltem az arcom.

- Minden rendben lesz, Buck. Nyugi. -tette rá a vállamra a kezét Steve.

Körülbelül 15 perce mentünk, amikor Tony megszólalt.

- Srácok baj van! Lina nyomjele eltűnt, valami nem oké. Bemértem a helyét, de valami zavarja a jelet! -mondta Tony aggódva.

Basszus...

Rohadtul aggódom érte így mikor végre oda értünk rögtön szaladtam is be a többieket meg sem várva.

Aki csak elém került leütöttem.

Amikor bejutottunk én egyenesen Pierce irodájához mentem.

Felismerem a helyet nagyon sok időt töltöttem itt.

Megölöm ezt a rohadékot!

Berontottam Pierce irodájába aki felkapta a fejét.

- Áh, kit látnak szemeim! Magadtól hazajöttél? -kérdezte őrült vigyorral az arcán- Желание (Zhelaniye) -kezdte el.

- Soha többet... -mondtam, majd ráfogtam a pisztolyom és elsütöttem amivel egyenesen a feje közepét találtam el.

Otthagytam és elindultam megkeresni Linát addig a többiek tisztították a terepet.

~Elina szemszöge~

Sötétség.

Fáj a fejem.

Kipattant a szemem.

Egy szobában vagyok és baromi hideg van.

Nagyon fázom...

Nézegetem a kezeimet.

Törtem a fejem mi történik, de az teljesen üres volt.

Miért nem emlékszem semmire?

Elmélkedés közepette meghallottam az ajtózár kattanását mire odakaptam a fejem.

Egy fiatal fiú jött be rajta és rám mosolygott.

- Szia Elina! -mondta kedvesen.

- Sz-szia... -motyogtam bizonytalanul.

Szóval Elina vagyok...

- Hogy vagy? -ült le mellém mosolyogva.

Egész helyes srác...

- K-köszönöm jól... -mondtam dadogva- Te ki vagy és hol vagyok? -kérdeztem hirtelen.

- Hát tudod egy olyan szobába, ami nincs valami jól befűtve... -nevetgélt.

Megcsillant a szeme a második kérdésemre és válaszolt.

Közelebb hajol hozzám annyira, hogy az ajkaink már egészen közel voltak egymáshoz.

A szívem majd kiugrik a helyéről.

- A nevem Adam, szépségem... -mondta.

Hirtelen befájdult a fejem és képsorokat láttam magam előtt.

Egy iszonyú helyes férfi áll előttem.

Nyújtja a kezét felém, majd megszólal.

- Gyere, szépségem! Egyébként gyönyörű vagy szemüveg nélkül is. -mondta mosolyogva a kezét nyújtva.

Szemüveges vagyok?

Felkaptam a kezem a fejemhez, de nem éreztem a szemüvegemet.

Adam aggódva figyelt.

- Minden oké, édes? -kérdezte.

- Adam, miért nem emlékszem semmire? Hogy ki vagyok és mit keresek itt? -kérdeztem pánikolva.

- Amnéziás vagy! -mondta majd a lehető legközelebb hajolt hozzám- a szerelmed vagyok... -mondta, majd rátapadt ajkaimra.

Ekkor egy újabb képsort láttam.

Ugyan az a férfi állt velem szemben.

Ez a férfi nagyon fontos lehet nekem...

Valami helyiségben állok előtte és nézek fel rá.

Felemeltem a kezem és rávezettem az arcára.

Rögtön rátapadt az ajkaimra és csak úgy faltuk egymást.

Azta mindenit...

Adam csókolgatta ajkaimat, majd áttért a nyakamra és megszívta.

Ettől az intenzív érzéstől hangosan felsóhajtottam.

- Annyira szexi vagy... -mondta rekedt hangon és elkezdte levezetni a kezét kettőnk között.

Valami furcsa érzést éreztem a hasam alján.

Éreztem, ahogy becsúszik a keze a nadrágomba.

Ahogy megéreztem mit csinál hangosan felnyögtem.

Erre ő mordult egyet és újra fali kezdte ajkaimat.

Becsuktam a szemem ám egy pillanattal később egy nagy csattanást hallottam az ajtó felől.

Belépett rajta egy férfi.

Amikor meglátott minket szemei megteltek haraggal és közelebb jött hozzánk.

Azonnal lerángatta rólam Adam-et, majd elkezdte fojtogatni.

Ő az...

A férfi az emlékeimből...

Én gyorsan felálltam és megszólaltam.

- Engedd el! -mondtam neki erélyesen.

Mintha meg sem hallotta volna, tovább fojtotta.

- Azt mondtam engedd el! -kiabáltam rá, mire rám kapta íriszeit.

Visszavezette a szemét Adamre és lassan leengedte, mire Adam a torkához nyúlt és a földön fetrengve fulladozott.

Vissza pillantott rám és halkan megszólalt.

- Lina, úgy hiányoztál -suttogta, majd egyre közelebb jött és felemelte a kezét mire én elhátráltam tőle, mert fogalmam sincs kicsoda ő.

Eddig csak az emlékeimben láttam őt...

Ő erre megállt és kérdőn nézett rám.

- Ki vagy te? -kérdeztem halkan és mintha villámcsapás érte volna, lefagyott.

A szemeiben láttam megcsillanni a fájdalmat...